Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

12 kozmikus hónap Múltkultúra

2004. szeptember 22. (14. oldal)

Végh Attila

Aki egy felvételen – vagy netán Rómában, a San Pietro in Vincoliban – megpillantja Michelangelo Mózesét, megdöbbenhet a történelmi hős szarvain. Arról, hogy miképpen lehetnek a zsidók nagy vezérének fején szarvak, ez idáig kétféle magyarázatot hallottam. Az egyik, hogy az ószövetségben eredetileg az áll: “aura volt a feje körül”, ám a héber “aura” szó írásmódja csak kissé különbözik a “szarv” írásképétől. Az első fordító elkövette ezt a hibát, a többi pedig azóta ismétli. A másik magyarázat kissé bonyolultabb. Ez abból indul ki, hogy Mózes kora a koskorszak kezdetére esett. Az asztrológiai nagy napév korszakainak megnevezése és kiszámítása azon a megfigyelésen alapul, hogy a Föld kissé billegve forog. Az ebből származó apró lemaradások évről évre hátráló mozgást adnak ki. Ha a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap delelési pontját (az úgynevezett tavaszpontot) képzeletben rögzítjük az ekliptikán, és az utána következő évek tavaszpontjaival gondolatban összekötjük, akkor megkapjuk ennek a hátráló mozgásnak a pályáját. Egy teljes ilyen kör körülbelül 25 000 évig tart.

Ezt felosztva a zodiákus jegyeknek megfelelően tizenkét kozmikus hónapot kapunk, amelyek mindegyikére kb. 2100 év esik. Ha az aranykort az oroszlánban tűzzük ki – hol máshol, hiszen ott van otthon a Nap -, akkor azt kapjuk, hogy Egyiptom fénykora a bikakorszakra esett. (A Nap bikakorszakát hirdetik azok a jellegzetes egyiptomi ábrázolások, amelyeken bikafej látható, szarvai között a napkoronggal.) Ezután következik a kos – nem az ikrek, hiszen, ahogy jeleztem, itt hátráló mozgásról van szó -, majd ismét kétezer év múlva a halak. Ez Jézus Krisztus kora (halszimbólum, keresztelés a vízben stb). Ebből a szemszögből van értelme annak a manapság oly sokat hangoztatott, de oly kevéssé értett szlogennek, hogy most a vízöntőkorban vagyunk. (Egyébként ez van legalul. A vízöntő a mélypont, a sötétség legalsó pontja. De nyugalom, hiszen ez egyben fordulópont is. Már csak ezervalahányszáz évet kell kibírni, és elindulunk fölfelé a szellemi ekliptikán.)

De vissza Mózeshez. Amikor jön lefelé a hegyről, látja ám, hogy a zsidók az aranyborjú körül ugrálnak, azt istenítik. Mit jelent ez asztrológiai szempontból? Azt, hogy a nép vissza akart térni a bika korába. Mózes erre feldühödött, és fénylő kosszarvakkal a fején szétverte az aranyból készült bikaszobrot. Így demonstrálta, hogy a történelem kerekét nem lehet visszaforgatni.

Ha magasabbról nézzük, a két szarvmagyarázat egy és ugyanaz. Ha az aurából indulunk ki, akkor a szarvakat az isteni bölcsességnek tulajdonítjuk. Ha a kosból, akkor Mózest kora nagy tudósának tartjuk. Mármost, aki belelát a transzcendensbe, és emellett a korral is tisztában van, az méltán lehet a nép vezetője. Régi korokban a gondolkodás és a szakralitás együtt járt. Mára a helyzet erősen megváltozott. Ez jó, mert a gondolkodás emancipálódott, felszabadult a hit alól, és rossz, mert az ész önkényuralma környezetünk elpusztításához vezetett.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.