Forrás: Magyar Rádió

Aki túlélte a holocaustot: Ephraim Kishon Izraelben élő magyar humorista

2004. szeptember 20., hétfő 11:18

137 olvasás

Vannak témák- mondja most következő visszaemlékezésében Ephraim Kishon, amelyekről nem lehet humorosan írni! Ezek közé tartozik a holocaust is. Az Izraelben élő, világhírű magyar humorista annak kapcsán mondta ezt, hogy az idei könyvhéten két munkája is megjelent Magyarországon.

Ezek a kötetek nem a holocaustról szólnak, arról Kishon nem ír könyvet. De ha kérdezik, szívesen beszél. Így született a „Volt szerencsém „c. önéletrajzi kötet is, amely csak a rendszerváltás utáni években jelenhetett meg Magyarországon. Ezzel a könyvvel a kezében kopogtatott be az íróhoz munkatársunk Bokros Katalin.

-Ephraim Kishon könyveit 37 nyelvre lefordították, és ahogy Ön is mondja, német nyelvterületen rendkívül sikeres író! Nem tartja ezt kissé abszurdnak?

– Engem is majdnem sikerült megsemmisíteniük a németeknek, de a lengyel

határon óriási szerencsével sikerült megszöknöm. Csodával határos módon eljutottam Budapesten a szüleim házáig, akik éppen menekülőben voltak. Ezt annak köszönhettem, hogy kiválóan sakkoztam, az egységem katonai parancsnoka pedig valóságos sakkbolond volt. Megfigyelte, hogy egy szombati pihenőnapon hogyan játszottam egy ifjúsági sakkbajnokkal. Ott állt mögöttem, nézte, ahogy sakkozunk és nem tartotta helyesnek az egyik lépésemet. Mire én alázatosan jelentettem, hogy ez a helyes lépés, csak a sakk könyvben rosszul lett nyomva. Ő hazament, megnézte a könyvben, hogy jót léptem-e. Miután meggyőződött róla, hogy nekem van igazam, azt mondta: pakolj, gyere velem! Ettől kezdve az irodában dolgoztam, ahol megvolt a lehetőségem arra, hogy ellopjam Sztankó András szlovák munkás iratait és ezzel próbáljam az életemet megmenteni. Fölszálltam egy vonatra és elindultam hazafelé. Az én irataim persze addig voltak jók, ameddig nem kellett megmutatni valakinek. Vártunk az SS tisztekre, akik bújkáló zsidókat kerestek a vonaton, amikor egyszer csak olyan mennydörgést hallottunk. Az amerikaiak 1000 repülőgéppel megtámadták Wienernaistadtot, ahol katonai repülőgépeket gyártották. Útközben lebombázták a vasútvonalat, úgyhogy a SS nem jött meg. Így ment ez egész idő alatt. Bujkáltam, aztán, mint nem zsidó éltem. Megtanultam a keresztény vallás minden külsőségét és így sikerült elérnem, hogy a háború utolsó fejezetét egy lebombázott ház pincéjében töltöttem, ahol 35 napig tartózkodtam. Nem volt más ennivaló, mint paradicsomlé, amit az onnan elmenekült lakók lent a spájzban hagytak. A gyomrom ekkor ment örökre tönkre!

– Önnek abban az értelemben nagy szerencséje lehetett, hogy szőke hajáról, kék szeméről , magas, nyurga termetéről nem gondolta volna első látásra senki, hogy zsidó. Segített ez a külső megjelenés?

– Nem hogy segített, hanem az életemet mentette meg! Olyannyira, hogy engem alig vizsgáltak meg a hóhérok. Mikor az utcán igazoltatás volt, nekem nem kellett az igazolványaimat mutatni, mert nem is voltak igazolványaim. Ha véletlenül igazoltattak, akkor morogtam valamit az orrom alatt és mentem tovább. Soha nem jöttek utánam!

– Magyarországon idén emlékezünk a holocaust 60. évfordulójára. Könyveinek bemutatóját követően Ön is ellátogatott a Páva utcába, a Magyarországi Holocaust Dokumentációs Központba. Milyen benyomásokat szerzett ott?

– Ön most nem egy látogatóval, hanem egy résztvevővel beszél. Örültem, hogy ennek az embertelen szörnyűségnek legalább egy kis részét olyan szépen bemutatják, de még nem teljes a dolog. Amikor a Varsói Könyvvásár Díszvendége voltam , a kérésemre elvittek Auschwitzba , hogy lássam, hogy mit „mulasztottam el”. Ott is van egy kiállítás, ahol egy egész szoba gyerek cipőkkel van tele. Egy másik hajakkal. Azt az embertelenséget írták le, ahogy üldözték és megnyomorították, megalázták és kirabolták azokat a polgárokat, akiknek az igazolványukban a vallás rovatnál „izr.” volt beírva. Ezt emberileg, „állatilag”, filozófiailag és ideológiailag nem lehet fölfogni. Érthetetlen ez az általános gyűlölet, amelyet még ma is érzünk. A világ antiszemitizmusa- amely alapjában véve fönnmaradt- gyógyíthatatlan és patológikus. Azt gondolom, hogy az antiszemitizmussal nem lehet másképpen megküzdeni, mint a fegyverekkel. Éreztetni kell a világgal, hogy nem üzlet bennünket megtámadni!

– A budapesti holocaust kiállítás igen szép gesztusa a magyar népnek és a magyar kormánynak. Ez a dolog azért is nagyon fontos, mert a világon nincs sok holocaust kiállítás! Van még egy New Yorkban, a legszebb Jeruzsálemben található, Anna Frank egykori lakóházában láttam még ilyen kiállítást &A Páva utcai Múzeum ugyan nem tudja leküzdeni az antiszemitizmust, mert az Sartre szerint is lelki betegség, hanem azt mondja a magyar népnek, hogy ebben az országban a vezetők nem antiszemiták.

Bokros Katalin