Szentpéteri Márton irodalomtörténész, újságíró
Elhangzott: 2004. szeptember 15-én
2004. szeptember 15., szerda 12:12
Ti vagytok a világ világossága, nem rejtettetik el a hegyen építtetett város. Máté evangéliumából, a hegyi beszédből egy passzus. 2001 környékén vált ez tulajdonképpen egy naplómnak a mottójává. Aztán fokozatosan egyre fontosabbá vált.
A második mondat volt először fontos nekem, a – nem rejtettetik el a hegyen építtetett város. Azt hiszem, hogy minden olyan embernek, aki a jelen világban úgy érzi, hogy már valamit elért, sok mindent tanult, reményekkel teli életet élt eddig és valahogy most nem minden megy a legtökéletesebben, érdekes vagy fontos lehet ez a mondat, mert ez valamifajta önbizalmat ad, mert úgy érzem, hogy ebben a mondatban a hegyen épült városnak a metaforája az olyan értékekre vonatkozik, amelyeknek meg kell mutatkoznia. Ez egyébként összefügg a teológiaértelmezéssel is. És az megintcsak erőt ad, hogy az ember valamelyest úgy érzi, hogy az életének egy részében, vagy a gondolatainak egy részében jó dolgok is vannak. Hogy miért lett ez igazán fontos? Korábban más, saját tákolmányú metaforákkal próbáltam ezt az érzést leírni, s természetesen a biblia olvasása során, amikor találkoztam az idézettel, akkor az eddigi legtökéletesebb megfogalmazását találtam ennek az érzésnek. Később aztán elkezdtem kutakodni ennek a tényleges, hagyományos jelentése iránt, ennek a mondatnak, illetve a hegyi beszédnek általában, és érdekes módon Spinozánál találtam meg azt, ami a modern, olyan ember számára fontos, aki nem a klasszikus értelemben vallásos. Mert én nem vagyok egyházakban hívő ember, de Istenben hiszek. És kerestem a megoldást. És ennek a mondatnak a hátterében is kerestem a megoldást. Spinoza, aki ugye egy exkommunikált zsidó volt és ugyanakkor nem tért be kereszténynek, pedig olyan közegben élt, akik erre kapacitálták. Ő több helyütt is a hegyi beszédről úgy nyilatkozik, mint ami – bár ő nem keresztényi módon Krisztusnak az isteni mivoltát nem gondolja, nem hiszi -, ő úgy véli, hogy a hegyi beszéd a legmagasabb etikai tanítás, és ilyen értelemben az evangélium tanítása a legfontosabb. Én nem nagyon tudok hinni az egyházakban. Viszont nem akarok egy olyan világban élni, amelyik üres égbolt alatt van.
Szentpéteri Márton irodalomtörténész, újságíró