Forrás: Magyar Rádió

Németország a terroristák pihenőhelye

Elhangzott: 2004. szeptember 12.

2004. szeptember 14., kedd 14:02

158 olvasás

A németországi struktúra ideális konspirációs zónákat kínál a szervezkedéshez, de éppen a helyismeret és az a tény, hogy itt a terroristák a hatóságokhoz képest mindig egy lépéssel előbbre lehetnek, előrevetíti az árnyékát annak, hogy ebben az országban is megkezdődjön az aktív terrorizmus.

Új minőség, új dimenzió – a terrorizmus eszkalálódását jellemzi ilyen szavakkal Schröder német kancellártól kezdve a keménykéz politikáját hirdető bajor belügyminiszterig bezárólag manapság lényegében az egész német politikai elit. De vajon miért beszélhetünk új minőségről, csak azért, mert az Észak-Kaukázusban gyerekeket választottak terrorakciók célpontjául? Izraelben palesztin szélsőségesek már a 70-es, 80-as években is buszokat robbantottak, amelyeken csak óvodások tartózkodtak, szóval mi most az újdonság? – kérdezem az egyik legtekintélyesebb terrorelhárítással foglalkozó német szakembert, a kereszténydemokraták szellemi műhelyének, a Konrad Adenauer Alapítványnak a munkatársát, Karl-Heinz Kampot.

Nem a legutóbbi oroszországi vérfürdő jelent a terrorizmus alakulásában mérföldkövet, hanem szeptember 11-e – jelenti ki a szakértő. – Az új minőség abban érhető tetten, hogy míg régebben a terror egy-egy konkrét régióra, országra koncentrálódott, addig szeptember 11-e óta a terrorcsoportok globalizálódtak, mozgásterük ma az egész világ. Persze régebben is létezett közöttük nemzetközi kooperáció, a Német Vörös Hadsereg Frakció nevű csoport vagy az olaszországi Vörös Brigádok már a 70-es években is együttműködtek, és nyilván volt kapcsolatuk egymással az északír vagy a baszk terroristáknak. De mindig csak előre, jól behatárolt, kívülállók számára kiszámítható mozgástéren belül dolgoztak, Baszkföld, Észak-Írország, Izrael – ezek voltak a területek. A drámai újdonság az, hogy három évvel ezelőtt bebizonyosodott: a terroristák világméretű háborút indítottak – magyarázza Kamp úr, és közbevetem, hogy vajon nem helyesebb-e, hogyha úgy fogalmaznánk, hogy szeptember 11-től nem egy-egy nemzeti kormány politikája elleni szélsőséges tiltakozás, hanem az egész nyugati rendszer fölbolygatásának a szándéka vezérli a nemzetközi terrorizmust?

Kamp úr is így értelmezi a fejleményeket, a nyugati demokráciákat, pontosabban a nyugati way of life-ot, a nyugati életformát akarják ellehetetleníteni. Az a bajuk, hogy úgy élünk, ahogy élni merünk, hogy szabadabbak vagyunk, hogy nincsenek kötöttségeink, és szabad választásunkon múlik, kik kormányozzanak bennünket, hogy tartjuk-e, vagy sem magunkra nézve kötelezőnek a vallási előírásokat. Hogyha akarunk, iszunk, ha nem akarunk, elutasítjuk az alkoholt. Hogy asszonyainknak nem kell elfedniük hajukat, tekintetüket. Az új terrorizmus célja, hogy a zsidó-keresztény alapon működő Nyugatnak végleg bealkonyuljon, és ehhez föl kell forgatni a nyugati világot – véli a német szakértő. Hát ebből csak az következik, hogy Németország is bármikor terrorakció célpontjává válhat, függetlenül attól, hogy a németek ellenezték az amerikaiak iraki hadjáratát! – mondom beszélgetőpartneremnek. Igen, ebből ez következik – véli a beszélgetőpartner, szerinte indirekt módon már bőséges jelét adták a terroristák, hogy Németországot nem fogják békén hagyni. Akik Bali szigetén robbantottak két évvel ezelőtt, jól tudták, hogy a turisták nem csekély része német, mint ahogy a tunéziai Dzserba szigeten szintén csak németek haltak meg az ott elkövetett terrorakcióban.

Németország témánk szempontjából három szemszögből érdekes, az első, hogy a globális terrorizmus nyilvánvalóan németellenes is, hiszen a világgazdaságban és a világturizmusban Németországnak kulcsszerepe van. A második, hogy Németország a terroristák hagyományos megpihenő helye. A harmadik, hogy Németország elkerülhetetlenül célországgá fog válni, mégpedig hamarosan. – Elnézést – szólok közbe -, mit ért azon, hogy pihenőhely? Nos – feleli Günter Kamp – szeptember 11-e előtt is már itt Németországban gyülekeztek a nagy támadás kitervelői és végrehajtói, részben Hamburgban tanultak, és német városokban találkozgattak egymással. Megint más tartományokban rövidebb-hosszabb ideig dolgoztak, és tanultak, alvósejtekbe tömörülve működtek, és vélhetőleg működnek ma is az Al Kaida osztagosai. – Hogy miért éppen Németországban? – erre a közbevetett kérdésemre az interjúalany azt feleli, hogy mert itt lehet egész Európában a legjobban megbújni, eltűnni. Ugyanakkor mégiscsak ez itt Európa és ha úgy tetszik, az egész világ közepe. A terroristák azt élvezik itt ki leginkább, amit mindenekelőtt szét akarnának rombolni, tudniillik a liberális jogrendet, tudják, hogy itt nem lehet csak úgy valakit lehallgatni, innen valakit rendkívüli bizonyítékok alapján lehet csak kiutasítani, netán letartóztatni. Németország abszolút decentralizált demokrácia, a tartományok államszervezetei jogi önállósággal bírnak, a helyi hatóságok között csak fölszínes terrorelhárítási együttműködés zajlik, ugyanakkor egyik tartományból a másikba nyilvánvalóan mindenféle akadály nélkül lehet átjutni. A németországi struktúra ideális konspirációs zónákat kínál a szervezkedéshez, de éppen a helyismeret és az a tény, hogy itt a terroristák a hatóságokhoz képest mindig egy lépéssel előbbre lehetnek, előrevetíti az árnyékát annak, hogy ebben az országban is megkezdődjön az aktív terrorizmus.

Hát akkor ebből mi a tanulság, mert eléggé kilátástalannak tetszik az Ön által fölfestett helyzetkép? – hangzik az interjú utolsó kérdése. Amit folytatnunk kell, az a kormányok, a bűnüldözők, a terrorelhárító szolgálatok együttműködése, e téren egyébként elég szép a haladás, hiszen olyan országok vesznek részt a nemzetközi kooperációban, adatcserében, amelyekkel korábban ilyen témákról még csak beszélni sem lehetett, például Oroszországgal, Kínával, aztán egy sor más ázsiai, afrikai országgal. Az Európai Unión belül fölgyorsult, bár még messze nem ideális a terrorizmus elleni közös stratégiai együttműködést megalapozó munka, de azért tapasztalni, hogy a spanyolok igénybe veszik a franciák, a franciák az angolok tapasztalatait, és hajlandók nemzeti büszkeségüket immár félretéve egymástól is segítséget kérni. Ami viszont még nagyon gyerekcipőben jár, az a megelőző munka.

És végül, amit nem szabad, amit tilos csinálni: nos, nem szabad bepánikolni, nem szabad hiszterizálni az embereket, ugyanis ha valami, akkor éppenséggel az a terroristák közvetlen célja, hogy a nyugati emberek elkezdjenek félni, a félelemből aztán életformát váltani, a kormányok pedig olyan rendszabályokat hoznak, amelyek csorbítják a szabadságjogokat, hát éppen ezt akarják a terroristák! Ebből következően a nyugati polgárság akkor jár el helyesen, ha büszkén megmarad szabadnak, és nem hajt fejet a zsarolásnak, a kormányok pedig erőt, biztonságteremtő képességet és nyugalmat árasztanak, csak így szabad szembenézni a nyugati demokrácia megsemmisítésére törekvőkkel szemben – állítja a Konrad Adenauer nevű konzervatív szellemi műhely munkatársa, Karl-Heinz Kamp.

Zentai Péter