Forrás: Magyar Rádió

Az iráni atom természete

Elhangzott: 2004. szeptember 14.

2004. szeptember 14., kedd 14:28

204 olvasás

Irán nemcsak az atomsorompó egyezményt írta alá, hanem kész megengedni nukleáris programjának ellenőrzését is. Ennek ellenére Izrael keményen megfenyegette a Sharon szerint atomfegyver előállításán dolgozó irániakat. Komoly figyelmeztetés hangzott el az Egyesült Államok részéről is.

– Irán kész elfogadni nukleáris politikájának minden fajta ellenőrzését annak érdekében, hogy eloszlassa a nemzetközi közösség félelmét és fenntartásait – jelentette ki a teheráni kormányszóvivő. Hogyan értékelhető ez az iráni bejelentés a rendkívül kemény amerikai és a fenyegető hangvételű izraeli nyilatkozatok fényében?

– Tulajdonképpen ez nem meglepő fejlemény -, kezdte értékelését Nagyné Rózsa Erzsébet, a Teleki Intézet főmunkatársa – hiszen már több ilyen bejelentés volt, amióta ez a huzavona zajlik. Köztudomású, hogy Iránt már mintegy két éve konkrétan is azzal vádolja az Egyesült Államok, hogy bebizonyosodott, hogy olyan nukleáris létesítmények építésén dolgozik Irán, amelyet korábban nem jelentett be, igaz, hogy ezek még nem lettek üzembe helyezve. Ez beindította azt a diplomáciai gépezetet, amelynek kapcsán három európai nagyhatalom (Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) és az ő meggyőző erejének hatására Irán beleegyezett abba, hogy egyrészt aláírja az atomsorompó egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvét – amely meg is történt -, másrészt ennek az egyezménynek a keretében minden létesítmény Iránban az ügynökség ellenőrzése alá vonható. Tehát bármikor bármilyen létesítménybe, még ha nem is nukleáris létesítmény, az ügynökség ellenőreinek szabad a bejárása. Egy politikai huzavona vette kezdetét, és a gyakorlat szerint, ha jön egy erősebb neheztelés, akkor arra bekeményítés a válasz. Az idén áprilisban már volt egy ilyen hullám, amikor a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatója, Mohammed el-Baradei is Iránban járt, amikor is megállapodások történtek, azután Irán egy kicsit visszakozott, most pedig úgy látszik, egy újabb ilyen meggyőzési hullám zajlik. Most Irán ismét bejelenti ugyanezt, de tegyük hozzá, hogy mind az ügynökség igazgatója, mind pedig ellenőrei több esetben látogattak már meg Iránban helyszíneket.

– Irán ezúttal orosz és talán francia, illetve német segítséggel atomiparának kialakításán dolgozik. Nos, abban a térségben, ahol Türkmenisztántól Azerbajdzsánig és a kurd területektől az Arab-ölbéli államokig ezerfajta feszültség van, és lesz a jövőben is, nem túl kockázatos-e az olyan nukleáris fejlesztés, amely előkészítheti az utat műszaki szempontból akár az atombomba gyártásához is?

– Ez egy ennél sokkal összetettebb kérdés. Nyilvánvalóan a nukleáris energiával kapcsolatos tudást meg nem szerzetté tenni nem lehet, tehát valóban van annak veszélye, hogy a tudást, amit a civil szférában, erőműben, áramgenerálásra használatos tevékenység közben megszereznek, azt esetleg lehet katonai célra is fordítani, ez tagadhatatlan. Másrészt, hogyha ezt a térséget megnézzük, Irán hagyományosan, történelménél fogva, de a sah alatt deklaráltan is regionális hatalmi pozícióra törekedett. Az iszlám forradalom győzelme után, a Khomeini-féle rendszernek is voltak ilyen törekvései, hiszen amikor az iszlám forradalmat akarták exportálni, emlékszünk még rá, ez is bizonyos fajta regionális befolyással járt volna. Irán méreténél fogva, lakosságának számánál, adottságainál fogva alkalmas a regionális központi szerep betöltésére. Az is tagadhatatlan, hogy Irán részese az atomsorompó-egyezménynek, és az egyezmény értelmében amely ország az Atomenergia Ügynökségtől az ellenőrzések során tiszta lapot kap, azon ország jogosult a szerződés értelmében a nukleáris energiával kapcsolatos bármiféle békés célú technológiához, berendezéshez hozzájutni. Ez egy szerződésben kimondott előny, jogosultság, lehetőség, és tegyük hozzá, hogy a hatalmi státusznak azért sok szimbóluma van, többek között a katonai erő és a modernség, a műszaki fejlettség. Mi sem támasztja jobban alá egy ország műszaki fejlettségét, mint az, hogyha nukleáris energia-előállítási képességgel rendelkezik, de én azt gondolom, hogy bizonyos szempontból az iráni rakétaprogram – amelynek az újabb fázisai állítólag szatellitek fellövésére alkalmas rakéták előállítása lenne, illetve a tengeralattjárók beszerzése is -, legalább annyira értékelhetők egy regionális hatalomhoz eljuttató eszközökként, mint egy esetleges fegyverprogramként. És talán még egyetlen gondolatot, hogy az öböl-háború óta a mai napig Irán körbevevődött az amerikai csapatokkal, ma Irán minden szomszédjában amerikai katonák állomásoznak, amely még a leggalamblelkűbb iráni stratégát is arra kell, hogy késztesse, hogy gondolja végig ezeket a feltételeket.

– Oroszország számára az atomipari együttműködés Iránnal csak üzleti ügy, vagy több ennél?

– Elsősorban üzleti ügy, ne felejtsük el, hogy csak az Iránba való szerződések Oroszország számára állítólag mintegy harmincezer munkahelyet jelentenek, ennek a teremtését, illetve megtartását, ami azért nagyon jelentős tényező. Ugyanakkor Oroszországnak sem érdeke, hogy egy újabb atomhatalom nője ki magát, hiszen egy fegyver értéke annál nagyobb, minél kevesebb kézben van, és Oroszország sem akarna semmiféleképpen sem szerződést szegni.

Ónody György