Forrás: MNO

Bezárás | Nyomtatás

Válság és alkotóerő

Az írók a legkegyetlenebbül a kötőszavakat irtják

2004. szeptember 13. (14. oldal)

Varga Klára

A szépirodalom ma válságban van, de mi (költők, írók) és önök (a közönség) nem törődünk vele – mondta Vámos Miklós a Szépírók Társasága I. Őszi irodalmi fesztiválján az írók felolvasóestjén a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Szépírók Társasága írók baráti köre volt kezdetben, abból nőtte ki magát szervezetté, amelyhez az írószövetségből kilépők 99 százaléka csatlakozott – folytatta. “Mi itt azt az alkotóerőt mutatjuk be, amit a nemzet képvisel” – tette hozzá. A felolvasások előtt Vámos játékra hívta az írókat: mindenki mondja el, melyik szerinte a legszebb magyar szó, és melyik szót húzza ki leggyakrabban írásaiból. Mivel itt nem voltak kategóriák, mint Kosztolányiék szóolimpiáján, mindenki másképp vette az akadályt. Darvasi a szalmonellára, Németh a mulatóra, Spiró a kondérra szavazott, Grendel a dülmirigyrákhoz ragaszkodott, Kertész pompás történetet mondott a bútorraktárról, amely szóról finn filmes körökben ma is sokan hiszik, hogy a legférfiasabb magyar káromkodás. Konrád és Závada nem ismertek tréfát, ők a most, illetve a Jancsi szót ítélték a legszebbnek. Az írók – mint kiderült – legkegyetlenebbül kötőszavaikat irtják, de Németh Gábor például a “valamijeit” pusztítja.

Ezután alfabetikus sorrendben, hét percben novellák, regényrészletek, jegyzetek hangzottak fel. Darvasi pompásan megkomponált, A szomszédom halála című novellája korunk magyarjainak irracionális üldözési mániájával foglalkozik. Darvasi nem kérdezi meg, honnan jön a hisztéria, és miért önti el egyébként normális emberek agyát. Nem is általánosít, eldönti, hogy ez a fajta őrület csakis a templomba járó katolikus magyar ember sajátja, aki nagyon rosszul teszi, hogy paranoiáját szabadon engedi, mert ennek a következményei beláthatatlanok. Jó lenne tudni, látott-e már közelről egyet is ebből az emberfajtából, ismeri-e a gondolkodását, szokásait, szavajárását, múltját, anyagi helyzetét, életlehetőségeit.

Grendel Lajos Mátyás király a New Hontban című regényéből olvasott fel, amelyben Király elvtárs egy szenegáli hölgy láttán elveszíti a népek testvériségébe vetett, addig rendíthetetlen hitét. Kertész Ákos, mint már évek óta annyiszor, megint lemaradt néhány brosúrával. Most jut eszébe, hogy akinek nincs bunkofonja, az ma nem érzi magát embernek. Konrád a számadásra készülő idős ember bölcsességeivel ajándékozza meg a hallgatót. Korniss újított. Nem hallottunk semmit a Dunába lövésről. Ezúttal inkább kihalászta magának azt a hamis és poros attitűdöt, amellyel a felvilágosodás utáni értelmiség áltatja magát, ha vallásról, főként a kereszténységről van szó. Azt hiszik, ha tudják valamivel támadni, már mindent tudnak róla. Korniss abban is nóvumot hozott, hogy nem a kereszténységet rugdalta, hanem a hinduistákat, a buddhistákat, a Krisna-hívőket, akik a reinkarnáció tanát vallják és hirdetik. Ha előbb kinyit egy new age újságot, s megtapasztalja, hogy még az ott szereplő ezoterikus turmixokban is jóval meghaladják szellemi-lelki értelemben azt az attitűdöt, amit ő most bőszen támad, akkor meg persze nincs miről írni. A zsidó nép ókori és újkori története bukkan föl két műben is, Spiró György Fogság című regényében, és abban a részletben, amelyet Závada Pál olvasott fel A fényképész utókora című regényéből.

Németh Gábor Élő bekezdés című novellájával gyönyörű emléket állított Mándy Ivánnak. A testvérmúzsákat is befogadó fesztivál két késő délutánján költőket, írókat fotóznak a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének. Ratzky Rita, az intézmény igazgatója még az esteken felolvasott kéziratokat is elkérte emlékbe. Reméljük, a többi írószervezet és alkotóik is részesülnek majd a Petőfi Irodalmi Múzeum részéről hasonló megtiszteltetésben. Hiszen ahhoz a bizonyos nemzeti alkotóerőhöz azért ők is hozzájárulnak ezzel-azzal.

Kiadja a Nemzet Lap és Könyvkiadó Kft. © 2001

Comments are closed.