Kém-szag terjeng a Pentagon körül
Elhangzott 2004. szeptember 3-án.
2004. szeptember 9., csütörtök 10:34
146 olvasás
Egy kémügy Washingtonban nem az első és nem az utolsó, de vajon valóban kém volt-e Rumsfeld védelmi miniszter közvetlen munkatársa? A hírszerzésnek sokféle fajtája lehetséges a katonai titkok megvásárlásától, illetve eladásától egészen a tényfeltáró – mondjuk úgy: őszinte – beszélgetésekig. Különösen nehéz meghúzni a határvonalat, amikor az ügy két szövetséges, baráti állam közt történik.
A skandallum a múlt hét végén pattant ki, amikor kiderült, hogy a Pentagon egyik elemzője, bizonyos Larry Franklin Iránról szóló szigorúan titkos dokumentumokat, iratokat adott át az izraeli kormányzatnak. Larry Franklin Douglas Feith államtitkár beosztottjaként dolgozott a közel-keleti ügyek, elsősorban is az iráni politika elemzőjeként. A washingtoni izraeli nagykövetség először tagadta, hogy köze lenne a kémügyhöz, vagy tudott volna róla, ám a Fox televízió hírei szerint izraeli tisztségviselők megerősítették, hogy a washingtoni nagykövetség egyik diplomatája bizony találkozott, találkozgatott Larry Franklinnel.
Daniel Ajalon az izraeliek washingtoni nagykövete azonban kategorikusan elutasította, hogy Izrael kémkedne „legjobb barátjánál és szövetségesénél”. Persze Amerikában rögvest sokan felidézték a hírhedt Pollard-ügyet. Jonathan Pollard amerikai állampolgárról, az amerikai haditengerészet egyik volt elemzőjéről van szó, akit 1987-ben életfogytig tartó börtönre ítéltek, mert kémkedett Izraelnek. De azóta isten bizony nem kémkedik Izrael az Egyesült Államokban – mondják az izraeli nagykövetségen és az amerikai zsidó szervezetekben egyaránt. A már idézett Ajalon nagykövet szerint Izrael stratégiai döntést hozott a Pollard-ügy után, és ennek a döntésnek állítólag éppen az a lényege, hogy a lehető legkisebb mértékben se fordulhasson elő hírszerzésre utaló tevékenység izraeli részről.
Tiltakozott persze az IPAC is. Ennek az 1950-ben alapított szervezetnek mintegy 65 ezer tagja van szerte az Egyesült Államokban, gazdag és befolyásos szervezetnek mondják, amely igen hatékonyan lobbizik az amerikai kongresszusban az izraeli érdekek mellett. Nos, a nyomozás még folyik, ámbátor már lezárulóban van, ám az amerikai sajtóban már nem csak a gyanúsított Franklin szerepét vizsgálgatják, hanem az államtitkár Douglas Feith-ét is.
A Washington Post például némi nyomozásba kezdett, és kiderítette, hogy Feith mindig is meglehetősen ellentmondásos szerepet játszott az amerikai-izraeli ügyekben, tulajdonképpen már a kilencvenes évek eleje óta. Akkoriban az amerikai konzervatívok egyik agytrösztjénél dolgozott, és ő volt az, aki arra ösztökélte Benjamin Netanjahu akkori izraeli kormányfőt, hogy hagyjon fel az oslói béke-megállapodással, és utasítsa el, hogy a zsidó állam a békéért cserében visszaadja a megszállt területeket.
Feith Richard Pearl volt Pentagon-tanácsadóval, a neokonzervatívok egyik vezéralakjával együtt részt vett Netanjahu biztonságpolitikájának kidolgozásában is. Feith államtitkárt nemrégiben a demokraták is igen erőteljesen bírálták, mert úgy vélik, hogy az alátartozó úgynevezett Különleges Tervek Hivatala manipulálta a hírszerzési adatokat, mégpedig úgy, hogy ösztökélje az amerikai kormányzatot Irak lerohanására. Az amerikai sajtóban, nevezetesen például a Boston Globe-ban már meg is jelentek cikkek az amerikai zsidók esetleges kettős kötődéséről, a kettős lojalitásról, és valószínűleg ez aggasztja a leginkább a zsidó szervezetek, köztük az IPAC vezetőit is.
A már említett New York-i rendezvényen a Forward című lap tudósítása szerint éppen emiatt aggodalmaskodtak a leginkább, mit jelent majd ez az ügy a New York-i és a washingtoni kormányzati hivatalok falain kívül, megnöveli-e majd a gyanakvást a zsidók iránt, megnehezíti-e majd a munkánkat? – idéz a Forward egy meg nem nevezett zsidó közösségi tisztségviselőt, és már névvel idézi mellette Michael Lebowitzot és Gordon Liddyt. Lebowitz, aki a Bush-Cheney kampány összekötőembere a zsidó közösségek felé, azt fejtegette, hogy mindez – mármint a megnövekedett gyanakvás és a megnehezedett munka teljesen elképzelhetetlen. Nixon elnök volt tanácsadója, Gordon Liddy pedig azt mondta: bármi volt is, az izraeli kormányzat úgysem tudott róla. Egy georgiai republikánus delegátus még hozzátette: a sajtó a ludas, mert az fújta fel az egészet.
Járai Judit (Washington)