Forrás: Magyar Rádió

A Hamász lecsapott, Izrael válaszolt

Elhangzott 2004. szeptember 3-án.

2004. szeptember 9., csütörtök 10:22

A “gyilkos kör” újabb állomása Izrael, ahol is majdnem hat hónapi szünet után a Hamász kettős öngyilkos merényletet hajtott végre. Saron reagálása rendkívül kemény volt, az izraeli miniszterelnök – ahogy erre számítani is lehetett – bejelentette: Izrael felújítja a célzott likvidálás gyakorlatát, és azt is közölte: felgyorsítják a biztonsági fal építését.

Ezt akarta a Hamász kiprovokálni, vagy inkább egy nehezen kivédhető csapást akartak mérni Arafatra, aki csak taktikázik, és húzza az időt ahelyett, hogy komolyan fellépne a palesztin hatóságot átszövő korrupció ellen, és a reformintézkedések állandó halogatásáért végre hajlandó lenne cselekedni? Szóval mi lehetett a Hamász célja?

– Ez egy nagyon összetett kérdés. Egyrészt nyilván a tömegek felé egy üzenet, és értelmezhető úgy is, mint egy bosszú, a márciusban, illetve áprilisban Izrael által célzottan megsemmisített két Hamász-vezetőért. A másik: tagadhatatlan, hogy a fal építésének is igen sok köze van mindehhez, hiszen az izraeli lakosság nagy többsége, 70-80%-a támogatja magának a falnak a megépítését, jóllehet, a fal nyomvonalának a kijelölésével kapcsolatban számos probléma van, amint ezt több esetben izraeli bíróság is bizonyította, hiszen bizonyos nyomvonal-korrekciókat rendelt el – mondta Nagyné Rózsa Erzsébet, a Teleki Intézet főmunkatársa. Természetesen folyik a palesztin körökön belüli hatalmi harc is, amiről sokat nem lehet tudni. Van egy olyan probléma is, hogy vajon Arafat után ki jöhet, most már egyre többet beszélnek arról, hogy talán esetleg sor kerülhet egy újabb választásra palesztin körökben, és hát ne felejtsük el, hogy szintén igen komolyan napirenden van Izraelben Saron miniszterelnöknek a Gázából való kivonulási terve, amely igencsak vitatott mind izraeli, mind palesztin oldalról, és számos egyéb kérdést vet föl. Mindez egy olyan sok elemből összetevődő problémacsomagot alkot, hogy igen nehéz lenne ebből egy okot kiválasztani, mint ezeknek a merényleteknek a konkrét kiváltó okát.

– Az említett hatalmi harcban a Hamásznak milyen esélyei, milyen lehetőségei vannak, és vajon az esélyt és a lehetőségeit növeli az, hogyha terrorakciókat hajt végre?

– Bizonyos szempontból nyilván ront a Hamász esélyein, hiszen a palesztin társadalom igen jelentős része is inkább már csak békét szeretne, más szempontból viszont javíthat az esélyeken. A lemérhető támogatottság vagy ellenzés ebben a pillanatban igen nehezen megállapítható.

– Lépjünk tovább a Közel-Keleten, amikor Szisztani nagyajatollah londoni gyógykezeléséről váratlanul hazatért, asz-Szadr, aki a nedzsefi mecsetben barikádozta el magát milicistáival együtt, hajlandónak mutatkozott a megállapodásra, aztán rövidesen kitűnt, hogy a tűzszünet rendkívül törékeny. Vajon őszinte asz-Szadr békülékeny magatartása, vagy egyszerűen csak taktikázik?

– Nyilvánvalóan vannak ennek a magatartásnak taktikai elemei is, hiszen asz-Szadr ebben az évben már nem először robbantott ki felkelést Irakban, ugyanakkor elemzők meglehetősen megoszlanak ennek a most talán lezárult nedzsefi válságnak az értelmezésében. Sokan azt mondják, hogy Muktada asz-Szadr azáltal, hogy elfogadta Szisztani ajatollah közvetítését, illetve az általa kért feltételeket, tulajdonképpen “alárendelte” magát Szisztani ajatollah felsőbb pozíciójának, tekintélyének, ami hosszú távon szintén nem nagyon lehet tudni, hogy milyen hatással lehet. Sokan rebesgették azt, hogy asz-Szadr is szeretne valamiféle politikai szerepet vállalni az újonnan alakuló iraki rendszerben, mígnem azután, amikor konkrétan szó került arra, hogy esetleg felkérést kapna, hogy vegyen részt a mostanában kialakult átmeneti nemzetgyűlésben, állítólag ezt a felkérést visszautasította volna. Tehát igen nehéz itt is megítélni a különböző okokat, érveket, azt hiszem, hogy az egész iraki helyzet alakulása is változtathat akár egy-egy vezető véleményén is.

– Rendkívül zavaros a mai Irak belpolitikai térképe, de valami mégis közös: amikor szó esik az egyes terroristacsoportokról, mindig elhangzik, hogy vagy kapcsolatban állnak az al-Kaidával, vagy egyenesen annak helyi filiáléjaként foghatók fel. Milyen erős lehet az al-Kaida befolyása Irakban, és a feltételezések szerint mennyiben állhat ez a nemzetközi terrorszervezet az események hátterében?

– Az al-Kaida jelenlétéről Irakban talán a Szaddám Huszein bukását vagy az iraki háborút megelőző bő egy évben kezdtünk hallani. Nagyon nehéz valójában átlátni, hogy ezek a csoportok mennyire állnak külföldi befolyás alatt, és tulajdonképpen nem is feltétlenül muszáj, hogy konkrét külföldi al-Kaida irányítás alatt álljanak, hiszen az al-Kaida sem úgy működik, mint egy általunk megszokott szervezet, tehát hogy van egy pártstruktúra, fegyelem, döntéshozatali mechanizmus, satöbbi. Inkább ezt valahogy úgy kellene elképzelni, hogy van egy szervezet, amely viszonylag nem túl sok személyből áll, és ez a szervezet megkeresi azokat a helyi csoportokat, tulajdonképpen rákapcsolódik egy adott országban levő helyi csoportra, és azt megtámogatja, ötleteket ad, vagy pénzügyileg támogatja, tehát igazából nem egy hagyományos értelemben vett szervezetről van szó, hanem inkább egy olyasmiről, ami a helyi lehetőségeket felhasználja, kihasználja és megtámogatja.

Ónody György

Comments are closed.