Forrás: Magyar RádióZsidó újév. 2004. szeptember 16.
2004. szeptember 1., szerda 10:55
181 olvasás
A zsidó újév ebben az esztendőben szeptember 16.-án köszönt be. A hit szerinti félelmes napok kezdetén a közel hatezer éves történelem megújuló egyéni és közösségi ünnepéről Keszthelyi Gabriella emlékezik meg.
„Jó esztendőre legyetek beírva és megpecsételve!” Így szól a zsidó újévi jókívánság. Az idén szeptember 16.-án van a zsidó időszámítás szerint az 5765. Esztendő első napja, Ros Hásáná ünnepe. Az ünnep lényege az emlékezés az elmélyült imádkozás. A zsidó újév első napja ugyanis, eltérően más kultúráktól, nem a vidámság, az önfeledt szórakozás, hanem a komoly számvetés napja, a szellemi önvizsgálat és a bűnbánat tíznapos időszakának a kezdete. A vallás előírása szerint a hívők a zsinagógákban tartózkodnak. Kérik a mindenható megbocsátását. Imádkoznak a családért, minden népért és emberért, hogy segítsék egyesíteni az erőket a megbékélés szolgálatában mindenütt a világon. Ros Hásánával kapcsolatban a legemlékezetesebb előírás a sófár fúvása. Ezen a kos szarvából készült kürtön a muszáf ima előtt három hangot fújnak meg. Ámos próféta szerint a sófár hangja félelmet kelt. A félelem pedig bűntudatot ébreszt a zsidó ember szívében. A különböző korok rabbijai számtalan magyarázatát adták a sófárfúvásban rejlő gondolatnak, a sófár eredetének. A vojdiszloi Hirsch rabbi a sófárnak a következő értelmezést adta:
„Mivel az Örökkévaló – mint tudott- csak Ábrahám hajlandóságát akarta próbára tenni, és nem emberáldozatot szedni, parancsára Ábrahám fia helyett kost áldozott fel. Ekképpen a kos szarva, vagyis a sófár, annak a jelképe, hogy Isten könyörületes, hiszen megkönyörült Izsákon, mi pedig a kürt hangjával kérjük, hogy legyen irgalmas hozzánk is.” Az idézet Naftali Kraus Magyarországról elszármazott író „Zsidó ünnepek” című könyvében található.
Az újév után, a tizedik napon, a Jom Kipuron, az engesztelés napján újra megszólal a sófár, akkor majd azt hirdeti, hogy a nép megtért, megszabadult a bűneitől. A megtérés kétfajta bűnre vonatkozik. Az egyik, amit az ember Isten ellen követ el, azzal, hogy nem tartja be a Tóra parancsolatait, a másik pedig az, amit embertársai ellen vét. A Ros Hásáná ünnepi vacsoráján a zsidó otthonban a kenyérszegés után egy darab almát mézbe mártanak, és azt mondják: ” Az Örökkévaló akaratából jó és édes évre virradjunk!”
Kedves hallgatóink! Az ünnep alkalmából mi is kívánunk az Izraelben és a diaszpórában élő magyar ajkú zsidóknak a Szülőföldünk szerkesztősége nevében az 5765 esztendőre békés, boldog, nyugodt életet.
Keszthelyi Gabriella
