Forrás: Magyar Rádió

Metszetek – Diamanda Galás

“Mennyi az időm?”

2004. augusztus 27., péntek 8:18

732 olvasás

2004. szeptember 24. péntek

Bartók Rádió 23.09 – 23.59

Diamanda Galás 1955-ben San Diego-ban született bevándorolt görög szülők gyermekeként. A különleges hangú énekesnő így nyilatkozott saját hangjáról: “A hangom lelkesíti a barátaimat, és kinzóeszköz az ellenségeim számára”. Munkái, performanszai nagyon átgondolt, humanista tartalmú, igen magas színvonalú alkotások.

A műsor szövegei szerepelnek Galás lemezein, performanszaiban:

59. zsoltár – részlet

( ford. Károly Gáspár)

Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől. Istenem:

a reám támadóktól ments meg engemet.

Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől,

és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet.

Mert ímé lelkem után leselkednek:

egybegyűltek ellenem az erősek;

anélkül, hogy hibás, vagy vétkes volnék, Uram!

Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem:

serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket.

Én pedig éneklem a te hatalmadat:

mert Isten az én váram, ő az én kegyelmes Istenem.

Diamanda Galás: Vena Cava

(Ford.: Korányi Tamás)

1. Felébredek és látom az ördög arcát

és kérdem:

“Mennyi az időm?”

2. Ámor isten, ím esdve kérlek,

szánj meg engem, ne sújts tovább!&

Azt álmodtam, hogy egy pisztoly nőtt a fejemhez és azt álmodtam, hogy egy vértócsában feküdtem.,, rámnéztek és szóltak: “Vége van, most már békében van… Szabad… Szabad.., Szabad

3. Azt álmodtam: zöld fűben fekszem és lágy szellő fujdogál és minden csupa kék s a zöld fűben levágott fejek, mintha ismernének engem…

4. Igen, szeretem a tévét, istenem éjjel-nappal fehéren villog halványan, könnyen megszerezhető átok

5. A szép Sandro most csont és bőr halmazává lett. Pontosan, érzékeli a szépséget, bár az most hanyagolja őt.

Vigyél le, Anya, vigyél le, le a pincébe, egy szemetes zsákba, öreg halott fiút, férgek barátját, bogarak cimboráját. Égj, égj öreg test, bőr és csont!

Hol az öreg halálmadár? Ma-dárka kapj el, madárka kapj el, madárka kapj el, kapd el ezt a lelket.

6. Szaporodj, szaporodj és a trónjáról láthatja a szün-telen szaporodást, az ér-telem tagadta lények szapo-rodását.

7. Ébredj, kis póni, ébredj, üsd-vágd az álomhozó homokembert. Képtelenség, ne engedd közelebb ezt az őrültet: szent ez a hely.

És noha feldarabolva, kicsavarva és letépett lábakkal, mégis a dicsőség ködébe emelkedtek, s uralkodtak a félelmen, a bátorság jelképeként és a végtelen igazság jelképeként, mint a halál feletti diadal diadal diadal diadal diadal.

Kutyacsont. Kutyacsont. Egy öreg kutya otthonra lelt. Egy öreg ku-tyának nincs hol kóborolnia. Egy öreg kutya ágyban hal meg. És a paradicsomban alszik örökre aztán. Miért a Halál Angyala teszi őrjöngővé őket? &ne érjen hozzá, mondja az igazat, mondja az igazat, mondja az igazat, mondja neki Donna!

Sehova sem indul… olyan va-gyok mint egy csomagolt kará-csonyi ajándék!

Nincsenek titkok. Ez a szabály. Nincsenek meglepetések. Nin-csenek titkok. Nincsenek ro-hamok, Nincs kipukkadás.

Galás: Halálmadarak

(Ford.: Korányi Tamás)

Jön az éj

jön a fagy

jön az arc

azé akit szeretek

Látom a madarakat

a sziklák taraján

a tömeget akik tudták a neved

és időre érkeztek

Fények

fények

fények

kihúnynak

Látom a szemed

fogtuk a kezed

mit gondoltál

míg az angyalok jöttek

Fények

fények

fények

kihúnynak

Barátok szeretők

közel az éj

nem hisz a szemednek

ki tudja hogy félsz

Halálmadarak

már láttalak benneteket

szeretetsírás madarai

“Ez a tied nincs tovább!”

Fények

fények

fények

kihúnynak

Mi a válasz

tízezer nap sivatagára?

lelked a végzetem

és jönnek a fekete madarak

Interjúrészlet Galás-szal

(Magyar Narancs, 2004. február 19.)

&azt gondolják, hogy mindig nyomulni kell, mint az őrült, hogy pénzt keressenek, hogy gazdagok legyenek, hogy nagy autójuk legyen, hogy nagy hajójuk legyen, hogy pazar ékszereik legyenek, meg… Szóval arra egyáltalán nincs idejük, hogy elgondolkozzanak a szenvedésen, amivel amúgy lépten-nyomon találkoznak. Azt tanítják nekik, hogy ha ezt teszik, akkor beleragadnak a múltba. Nem értik, hogy ez döntés kérdése: az egyik választás szerint kapzsivá lesznek, és a világ összes pénzét meg akarják szerezni, a másik választás szerint pedig tehetnek valamit, amire büszkék lehetnek, amikor a halálos ágyukon fekszenek. Ez az ókori görögök gondolkodásmódja. Nem a rómaiaké, hanem a görögöké – az, hogy létrehozol dolgokat, hogy felfedezel dolgokat az univerzum természetét illetően, hogy kételkedsz és faggatod az univerzumot, aztán megteszel mindent, amit csak tudsz, és a végén békében halsz meg. Ez minden, amit akarok: békében meghalni. Nem érdekel, hogy egy csomó pénzzel haljak, nem érdekel, hogy egy csomó pénzzel éljek, én csak békében akarok meghalni, ami egy görög dolog – ez a mi rögeszménk, mi rögeszmésen ragaszkodunk egy hagyaték létrehozásához. Ön is láthatja, hogy a kultúránk rögeszmésen ragaszkodik a hagyatékok teremtéséhez, hiszen viszonylag rövid idő alatt eszméletlen, mi mindent hoztak létre az ókori görögök. A Pink Floyd annak idején elkészítette A Hold árnyékos oldala című lemezét, mi meg lassan élhetünk a Föld árnyékos oldalán, mert már az égvilágon senkit nem érdekel az a szellemi örökség, ami itt található, ezen a bolygón.

Henri Michaux (1899-1984) francia költő

Kóborlok– részlet

(ford. Korányi Tamás)

Befagyasztottalak tested lelkébe

Bejegeltelek életed mélyébe

Fojtó levegőt lélegzel

Pinceszagú levegőt lélegzel

A már kilélegzett levegőt

Hiénák kibőgött levegőjét

E trágyalevegő senkit se éltethet már

Nyirkos a bőröd

Szörnyű félelmet izzad a bőröd

Hónaljad: akár egy kripta

Dido Soteriou (*1914) görög író

Farewell Anatolia -részlet

( ford.: Korányi Tamás)

Krisztus nevében!

Ne irtsatok minket!

Csecsemők vannak velünk!

Öregek! Lányok!

Feleltek értük!

A terror parancsol: Térdelj le! – és letérdelsz

Vesd le a ruhád! – és leveted

Állj terpeszben! – és terpesztesz

Táncolj! – és táncolsz

Köpj az erkölcsre és a hazádra! – és köpsz

Tagadd meg a hited! – és megtagadod

Charles Baudelaire (1821-1867) francia költő

ÁBEL ÉS KAIN

(Ford.: Szabó Lőrinc)

1.

Ábel faja, egyél, igyál és

aludj: rád isten kegye hullt;

Kain faja, utad a sár és

sárban dögölsz meg, nyomorúlt!

Ábel faja, áldozatodban

kéjeleg a szeráfi orr!

Kain faja, véget ér-e roppant

vezeklésed valamikor?

Ábel faja, vetésed ingyen

hizlalja, s barmodat, a föld;

Kain faja, rossz beleidben

az éhség vén ebe üvölt.

Ábel faja, múlik a nyár, de

tűzhely véd és atyai ház;

Kain faja, szegény sakál, te,

téged barlang hidege ráz!

Ábel faja, tenyéssz, szeretkezz,

fiadzik: az aranyad is;

Kain faja, el ne felejtkezz:

e nagy étvágy még bajba visz.

Ábel faja, te nőssz s a zsengét

falod, réti poloska, te!

Kain faja, romlás, betegség

hajt a hazátlan vég fele.

2.

Ah! Ábel faja, a te hullád

trágyázza még ezt a talajt!

Kain faja, nehéz a munkád,

még küzd, de célját éri majd;

Ábel faja, nézd, nézd remegve:

nyárs veri le kardod vasát!

Kain faja, törj az egekbe

és döntsd le Isten trónusát!

A SÁTÁN LITÁNIÁJA

(Ford.: Babits Mihály)

Óh, te legdélcegebb angyal és legtudósabb!

Megcsalt isten, kinek himnusszal nem adóznak:

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Száműzés hercege, te bántott, büszke úr,

kinek; levert erőd mindegyre megujúl,

óh Sátán, könyörülj ínségem hosszu kínján!

Titkok királya te, és mindenek tudója!

Te, földi bánatok bizalmas gyógyitója,

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Te, ki a páriát, s a poklos, bús rabot

a kéjben édenek izére oktatod:

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Te, ki a vén Halált ölelve, durva dámád,

nemzetted a Reményt, bájos és balga lányát:

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Kitől a lázadók szemének lángja kél,

mely egy vérpad körül egy népet elitél,

óh Sátán, könyörülj inségem hosszú kínján!

Te, kí tudod, hogy a Féltékeny Úr a drága-

-követ hol dugta, el földbe és éjszakába:

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Te, ki az Arzenált látod a föld alatt,

hol az Ércek nehéz népei nyugszanak:

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Kinek széles keze a háztetőkön alva-

-járó előtt a tárt mélységet eltakarja,

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínjánl

Ki késett borivók vén csontját, mely fölött

a vad ló tipor át, puhává bűvölöd,

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Te, ki hogy elcsitítsd a bénát és unottat,

ként és salétromot keverni tanitottad,

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Te, aki mint ravasz cinkos, a gaz s konok

Krőzusok homlokán bélyeged megnyomod,

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Ki titkos ujjal érsz szivéhez és eszéhez

a lánynak, míg csupán sebre és rongyra éhez,

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Űzöttek botja, vágy lámpása, lobogó!

Sötét tervekben és bitónál gyóntató!

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Jó nevelő nekünk, kiket a földi Éden

kertjéből az Atya kiűzött vak dühében:

óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!

Imádság

Dicsőség s tisztelet, Sátán, hol nem lakol

többé, a Menny magas felhői közt, s Pokol

mélyeiben, ahol örökre csöndben álmodsz!

Add, hogy heverve, míg mellettem, mint egy árboc,

a Tudás fája nyul, veled legyek, ha majd

lombja fejed felett, mint új Templom, kihajt!

Paul Celan (1920-1970) román-zsidó-német költő

Halálfúga

(Ford.: Lator László)

Napkelte korom teje este iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged

iszunk csak iszunk csak

és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

ezt írja kilép csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit

füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe

és rendeli tánczene szóljon

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan

ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely

Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd szóljon a zene az ének

kap az övéhez a vashoz lenditi kék szeme van

mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi

iszunk csak iszunk csak

Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan

Kiált lágyabban játszd a halált a halál némethoni mester

kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok

s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

Napkelte korom teje éjjel iszunk

és délben iszunk a halál némethoni mester

és iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak

a halál némethoni mester kék szeme van

elér a golyója talál sose téved

egy ember lakik a házban aranyhaju Margit

ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben

a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester

aranyhaju Margit

hamuhajú Szulamit

Galás: Ó, Jézus Uram!

(Ford.: Korányi Tamás)

Halálra szánt a sátán,

csak azt várja: halál

öleli-e a fekete bárányt,

mielőtt gyógyírt talál.

Ó, Jézus Uram! Már itt az időm?

A nyolclábu ördög kúszik a velőn.

Szörnyű kézzel a sátán

álomba ringat most,

hiába tátom a szám,

süllyedek hamarost.

Ó, Jézus Uram! Már itt az időm?

A nyolc lábú ördög kúszik a velőn.

Este, minden este

álomba ringat a halál,

és sok barátom estről-estre

nevemen megtalál.

Ó, Jézus Uram! Már itt az időm?

A nyolc lábú ördög kúszik a velőn.

Ó, Jézus Uram! Jóslatot küld a part:

a nyolclábu ördög nem enged, visszatart.

Csodálatos kegyelem (tradicionális kelta szöveg)

Mily csodás kegyelem! mily édes hang,

Melytől elmúlt felőlem az átok.

Elvesztem egykor, s megtaláltattam;

Vak voltam, s már látok.

A kegyelem tanított engem félni

S oszlatta el félelmeimet;

Mily szépnek tűnt a kegy az órán,

Mely meghozta hitemet.

Sok vészen, csapdán, kínon át

Mentett meg engemet;

A kegyelem volt az, mi elkísért,

S célomhoz vezérli végemet.

S ha ezer éve ott vagyunk

A fényben, mely ragyog akár a nap,

Még dicsérni, hatalmas Urunk,

Számolatlan áll a nap.

Diamanda Galás felhasznált lemezei:

Vena Cava

The Divine Punishment

Defixiones

Malediction and Prayer

You Must Be Certain Of The Devil

The Litanies Of Satan

Comments are closed.