Metszetek – Diamanda Galás
„Mennyi az időm?”
2004. augusztus 27., péntek 8:18
732 olvasás
2004. szeptember 24. péntek
Bartók Rádió 23.09 – 23.59
Diamanda Galás 1955-ben San Diego-ban született bevándorolt görög szülők gyermekeként. A különleges hangú énekesnő így nyilatkozott saját hangjáról: „A hangom lelkesíti a barátaimat, és kinzóeszköz az ellenségeim számára”. Munkái, performanszai nagyon átgondolt, humanista tartalmú, igen magas színvonalú alkotások.
A műsor szövegei szerepelnek Galás lemezein, performanszaiban:
59. zsoltár – részlet
( ford. Károly Gáspár)
Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől. Istenem:
a reám támadóktól ments meg engemet.
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől,
és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet.
Mert ímé lelkem után leselkednek:
egybegyűltek ellenem az erősek;
anélkül, hogy hibás, vagy vétkes volnék, Uram!
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem:
serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket.
Én pedig éneklem a te hatalmadat:
mert Isten az én váram, ő az én kegyelmes Istenem.
Diamanda Galás: Vena Cava
(Ford.: Korányi Tamás)
1. Felébredek és látom az ördög arcát
és kérdem:
„Mennyi az időm?”
2. Ámor isten, ím esdve kérlek,
szánj meg engem, ne sújts tovább!&
Azt álmodtam, hogy egy pisztoly nőtt a fejemhez és azt álmodtam, hogy egy vértócsában feküdtem.,, rámnéztek és szóltak: „Vége van, most már békében van… Szabad… Szabad.., Szabad
3. Azt álmodtam: zöld fűben fekszem és lágy szellő fujdogál és minden csupa kék s a zöld fűben levágott fejek, mintha ismernének engem…
4. Igen, szeretem a tévét, istenem éjjel-nappal fehéren villog halványan, könnyen megszerezhető átok
5. A szép Sandro most csont és bőr halmazává lett. Pontosan, érzékeli a szépséget, bár az most hanyagolja őt.
Vigyél le, Anya, vigyél le, le a pincébe, egy szemetes zsákba, öreg halott fiút, férgek barátját, bogarak cimboráját. Égj, égj öreg test, bőr és csont!
Hol az öreg halálmadár? Ma-dárka kapj el, madárka kapj el, madárka kapj el, kapd el ezt a lelket.
6. Szaporodj, szaporodj és a trónjáról láthatja a szün-telen szaporodást, az ér-telem tagadta lények szapo-rodását.
7. Ébredj, kis póni, ébredj, üsd-vágd az álomhozó homokembert. Képtelenség, ne engedd közelebb ezt az őrültet: szent ez a hely.
És noha feldarabolva, kicsavarva és letépett lábakkal, mégis a dicsőség ködébe emelkedtek, s uralkodtak a félelmen, a bátorság jelképeként és a végtelen igazság jelképeként, mint a halál feletti diadal diadal diadal diadal diadal.
Kutyacsont. Kutyacsont. Egy öreg kutya otthonra lelt. Egy öreg ku-tyának nincs hol kóborolnia. Egy öreg kutya ágyban hal meg. És a paradicsomban alszik örökre aztán. Miért a Halál Angyala teszi őrjöngővé őket? &ne érjen hozzá, mondja az igazat, mondja az igazat, mondja az igazat, mondja neki Donna!
Sehova sem indul… olyan va-gyok mint egy csomagolt kará-csonyi ajándék!
Nincsenek titkok. Ez a szabály. Nincsenek meglepetések. Nin-csenek titkok. Nincsenek ro-hamok, Nincs kipukkadás.
Galás: Halálmadarak
(Ford.: Korányi Tamás)
Jön az éj
jön a fagy
jön az arc
azé akit szeretek
Látom a madarakat
a sziklák taraján
a tömeget akik tudták a neved
és időre érkeztek
Fények
fények
fények
kihúnynak
Látom a szemed
fogtuk a kezed
mit gondoltál
míg az angyalok jöttek
Fények
fények
fények
kihúnynak
Barátok szeretők
közel az éj
nem hisz a szemednek
ki tudja hogy félsz
Halálmadarak
már láttalak benneteket
szeretetsírás madarai
„Ez a tied nincs tovább!”
Fények
fények
fények
kihúnynak
Mi a válasz
tízezer nap sivatagára?
lelked a végzetem
és jönnek a fekete madarak
Interjúrészlet Galás-szal
(Magyar Narancs, 2004. február 19.)
&azt gondolják, hogy mindig nyomulni kell, mint az őrült, hogy pénzt keressenek, hogy gazdagok legyenek, hogy nagy autójuk legyen, hogy nagy hajójuk legyen, hogy pazar ékszereik legyenek, meg… Szóval arra egyáltalán nincs idejük, hogy elgondolkozzanak a szenvedésen, amivel amúgy lépten-nyomon találkoznak. Azt tanítják nekik, hogy ha ezt teszik, akkor beleragadnak a múltba. Nem értik, hogy ez döntés kérdése: az egyik választás szerint kapzsivá lesznek, és a világ összes pénzét meg akarják szerezni, a másik választás szerint pedig tehetnek valamit, amire büszkék lehetnek, amikor a halálos ágyukon fekszenek. Ez az ókori görögök gondolkodásmódja. Nem a rómaiaké, hanem a görögöké – az, hogy létrehozol dolgokat, hogy felfedezel dolgokat az univerzum természetét illetően, hogy kételkedsz és faggatod az univerzumot, aztán megteszel mindent, amit csak tudsz, és a végén békében halsz meg. Ez minden, amit akarok: békében meghalni. Nem érdekel, hogy egy csomó pénzzel haljak, nem érdekel, hogy egy csomó pénzzel éljek, én csak békében akarok meghalni, ami egy görög dolog – ez a mi rögeszménk, mi rögeszmésen ragaszkodunk egy hagyaték létrehozásához. Ön is láthatja, hogy a kultúránk rögeszmésen ragaszkodik a hagyatékok teremtéséhez, hiszen viszonylag rövid idő alatt eszméletlen, mi mindent hoztak létre az ókori görögök. A Pink Floyd annak idején elkészítette A Hold árnyékos oldala című lemezét, mi meg lassan élhetünk a Föld árnyékos oldalán, mert már az égvilágon senkit nem érdekel az a szellemi örökség, ami itt található, ezen a bolygón.
Henri Michaux (1899-1984) francia költő
Kóborlok– részlet
(ford. Korányi Tamás)
Befagyasztottalak tested lelkébe
Bejegeltelek életed mélyébe
Fojtó levegőt lélegzel
Pinceszagú levegőt lélegzel
A már kilélegzett levegőt
Hiénák kibőgött levegőjét
E trágyalevegő senkit se éltethet már
Nyirkos a bőröd
Szörnyű félelmet izzad a bőröd
Hónaljad: akár egy kripta
Dido Soteriou (*1914) görög író
Farewell Anatolia -részlet
( ford.: Korányi Tamás)
Krisztus nevében!
Ne irtsatok minket!
Csecsemők vannak velünk!
Öregek! Lányok!
Feleltek értük!
A terror parancsol: Térdelj le! – és letérdelsz
Vesd le a ruhád! – és leveted
Állj terpeszben! – és terpesztesz
Táncolj! – és táncolsz
Köpj az erkölcsre és a hazádra! – és köpsz
Tagadd meg a hited! – és megtagadod
Charles Baudelaire (1821-1867) francia költő
ÁBEL ÉS KAIN
(Ford.: Szabó Lőrinc)
1.
Ábel faja, egyél, igyál és
aludj: rád isten kegye hullt;
Kain faja, utad a sár és
sárban dögölsz meg, nyomorúlt!
Ábel faja, áldozatodban
kéjeleg a szeráfi orr!
Kain faja, véget ér-e roppant
vezeklésed valamikor?
Ábel faja, vetésed ingyen
hizlalja, s barmodat, a föld;
Kain faja, rossz beleidben
az éhség vén ebe üvölt.
Ábel faja, múlik a nyár, de
tűzhely véd és atyai ház;
Kain faja, szegény sakál, te,
téged barlang hidege ráz!
Ábel faja, tenyéssz, szeretkezz,
fiadzik: az aranyad is;
Kain faja, el ne felejtkezz:
e nagy étvágy még bajba visz.
Ábel faja, te nőssz s a zsengét
falod, réti poloska, te!
Kain faja, romlás, betegség
hajt a hazátlan vég fele.
2.
Ah! Ábel faja, a te hullád
trágyázza még ezt a talajt!
Kain faja, nehéz a munkád,
még küzd, de célját éri majd;
Ábel faja, nézd, nézd remegve:
nyárs veri le kardod vasát!
Kain faja, törj az egekbe
és döntsd le Isten trónusát!
A SÁTÁN LITÁNIÁJA
(Ford.: Babits Mihály)
Óh, te legdélcegebb angyal és legtudósabb!
Megcsalt isten, kinek himnusszal nem adóznak:
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Száműzés hercege, te bántott, büszke úr,
kinek; levert erőd mindegyre megujúl,
óh Sátán, könyörülj ínségem hosszu kínján!
Titkok királya te, és mindenek tudója!
Te, földi bánatok bizalmas gyógyitója,
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Te, ki a páriát, s a poklos, bús rabot
a kéjben édenek izére oktatod:
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Te, ki a vén Halált ölelve, durva dámád,
nemzetted a Reményt, bájos és balga lányát:
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Kitől a lázadók szemének lángja kél,
mely egy vérpad körül egy népet elitél,
óh Sátán, könyörülj inségem hosszú kínján!
Te, kí tudod, hogy a Féltékeny Úr a drága-
-követ hol dugta, el földbe és éjszakába:
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Te, ki az Arzenált látod a föld alatt,
hol az Ércek nehéz népei nyugszanak:
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Kinek széles keze a háztetőkön alva-
-járó előtt a tárt mélységet eltakarja,
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínjánl
Ki késett borivók vén csontját, mely fölött
a vad ló tipor át, puhává bűvölöd,
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Te, ki hogy elcsitítsd a bénát és unottat,
ként és salétromot keverni tanitottad,
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Te, aki mint ravasz cinkos, a gaz s konok
Krőzusok homlokán bélyeged megnyomod,
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Ki titkos ujjal érsz szivéhez és eszéhez
a lánynak, míg csupán sebre és rongyra éhez,
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Űzöttek botja, vágy lámpása, lobogó!
Sötét tervekben és bitónál gyóntató!
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Jó nevelő nekünk, kiket a földi Éden
kertjéből az Atya kiűzött vak dühében:
óh Sátán, könyörülj inségem hosszu kínján!
Imádság
Dicsőség s tisztelet, Sátán, hol nem lakol
többé, a Menny magas felhői közt, s Pokol
mélyeiben, ahol örökre csöndben álmodsz!
Add, hogy heverve, míg mellettem, mint egy árboc,
a Tudás fája nyul, veled legyek, ha majd
lombja fejed felett, mint új Templom, kihajt!
Paul Celan (1920-1970) román-zsidó-német költő
Halálfúga
(Ford.: Lator László)
Napkelte korom teje este iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged
iszunk csak iszunk csak
és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely
Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit
ezt írja kilép csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit
füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe
és rendeli tánczene szóljon
Napkelte korom teje éjjel iszunk
és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit
hamuhajú Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni van ott hely
Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd szóljon a zene az ének
kap az övéhez a vashoz lenditi kék szeme van
mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok a tánchoz
Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit
hamuhajú Szulamit a kígyókkal játszik szakadatlan
Kiált lágyabban játszd a halált a halál némethoni mester
kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok
s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely
Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk a halál némethoni mester
és iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak
a halál némethoni mester kék szeme van
elér a golyója talál sose téved
egy ember lakik a házban aranyhaju Margit
ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben
a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál némethoni mester
aranyhaju Margit
hamuhajú Szulamit
Galás: Ó, Jézus Uram!
(Ford.: Korányi Tamás)
Halálra szánt a sátán,
csak azt várja: halál
öleli-e a fekete bárányt,
mielőtt gyógyírt talál.
Ó, Jézus Uram! Már itt az időm?
A nyolclábu ördög kúszik a velőn.
Szörnyű kézzel a sátán
álomba ringat most,
hiába tátom a szám,
süllyedek hamarost.
Ó, Jézus Uram! Már itt az időm?
A nyolc lábú ördög kúszik a velőn.
Este, minden este
álomba ringat a halál,
és sok barátom estről-estre
nevemen megtalál.
Ó, Jézus Uram! Már itt az időm?
A nyolc lábú ördög kúszik a velőn.
Ó, Jézus Uram! Jóslatot küld a part:
a nyolclábu ördög nem enged, visszatart.
Csodálatos kegyelem (tradicionális kelta szöveg)
Mily csodás kegyelem! mily édes hang,
Melytől elmúlt felőlem az átok.
Elvesztem egykor, s megtaláltattam;
Vak voltam, s már látok.
A kegyelem tanított engem félni
S oszlatta el félelmeimet;
Mily szépnek tűnt a kegy az órán,
Mely meghozta hitemet.
Sok vészen, csapdán, kínon át
Mentett meg engemet;
A kegyelem volt az, mi elkísért,
S célomhoz vezérli végemet.
S ha ezer éve ott vagyunk
A fényben, mely ragyog akár a nap,
Még dicsérni, hatalmas Urunk,
Számolatlan áll a nap.
Diamanda Galás felhasznált lemezei:
Vena Cava
The Divine Punishment
Defixiones
Malediction and Prayer
You Must Be Certain Of The Devil
The Litanies Of Satan