Egy csepp emberség – Haraszti György történész,
Elhangzott: 2004. május 11.
2004. augusztus 24., kedd 10:33
Sokat tanultam mestereimtől, sokat tanultam pályatársaimtól, de a legtöbbet és mindenkinél inkább tanítványaimtól. Ez az idézet egy Talmud-idézet a babiloni Talmud Taánit traktátusának 7/a oldala, hogy egészen precíz legyek.
És nagyon sokszor idézik, nyilvánvalóan van benne egy kis szerénység, egy kis álszerénység, egy kis nagyképűség, de alapvetően egy nagyon komoly gondolatot fejez ki, amelyik, azt hiszem, hogy a pedagógusi ethosznak az alapgondolata.
Sokat tanultam mestereimtől, ezt különösen nem kell magyarázni. Az ember a tanítóitól, oktatóitól tanul sokat, esetleg azt is lehet mondani, hogy még többet tanultam pályatársaimtól – ebbe beleértődik a konkurencia, barátok, ellenségek, nyilván az ember, ahogy az életben felnő és megpróbálja a helyét megtalálni.
De a legtöbbet az utánunk jövőktől, a tanítványainktól tanulja az ember. A velük való állandó kontaktusban marad friss szellemileg. Ennek a másik, ugyancsak jól ismert változata: a jó pap holtig tanul. Nyilván, az ember egy bizonyos idő után már a múlt felé néz, de ugyanakkor a jövőbe próbál valamiképpen beilleszkedni – ezt jelentik a tanítványok, akik a jövővel való folyamatos és élő kapcsolatot jelentik.
Azt hiszem, ez azért szép, ez az idézet, mert túl azon, hogy a zsidó tradíciónak és hagyománynak egy klasszikus gyűjteményéből való gondolata, ugyanakkor egy teljesen általános, minden emberi kultúrára érvényes gondolatot fogalmaz meg.
Az Országos Rabbiképző Egyetem tanszékvezető professzorának gondolatai
MR