Forrás: Magyar RádióVasárnapi magazin. 2004. Augusztus 22.
2004. augusztus 25., szerda 14:24
Mi történt az elmúlt száz évben, ezekben a napokban – erről szól Kiss Gábor Zoltán összeállítása. Majd egy könyv bemutatására kerül sor, amelynek amerikai szerzőjét családi szálak kötötték Magyarországhoz: nehéz időket élt át férje oldalán Trianon és a II. világháború árnyékában.
Ugyanezek a történelmi események sodorták az Egyesült Államokig azt a felvidéki családot, amelynek egyik fia most újra megvetette lábát itthon, nem is akárhol: Tihany egyik legszebb pontján.
Majd Erdélybe, a Mezőségre hív kolozsvári tudósítónk, mégpedig egy borversenyre.
Aztán komolyabb versenyekről lesz szó: adásunk második felében olimpiai összefoglalónkat hallják.
Ha nem is pontosan az imént hallott eseményeket, de mindenképpen azt a kort idézi egy könyv, amelyet a múlt héten fedeztem fel egy könyvüzletben. A szerző neve keltette fel az érdeklődésemet: angol női keresztnévhez egy magyar történelmi családnév társul: Eleanor Perényi.
” Több veszett el” – ez a könyv címe, amely 2001-ben jelent meg New Yorkban, magyarra a múlt évben fordította Vajda Tünde, és a Kortárs Kiadó Világok sorozatában jelent meg, amit Kodolányi Gyula szerkeszt. Ezek a nevek garanciát jelentettek arra, hogy nem kidobott pénz és idő, amit az ismeretlen szerző könyvére fordított.
Eleonor Perényi, lánynevén Stone, 19 éves, amikor szüleivel az 1930-as évek végén Budapestre látogat. Apja amerikai diplomata, anyai nagyapja Robert Owen, az utópista gyáros. Eleanor a budapesti felső körökben megismerkedik Perényi Zsigmonddal, egy liberális gondolkodású, Oxfordban közgazdasági diplomát szerzett, szerény anyagi körülmények között élő arisztokratával. Egymásba szeretnek és összeházasodnak. Ez a fiatal Perényi Zsigmond nem fia, csupán rokona a Magyarok Világszövetsége hasonló nevű, első elnökének. Az ő apja is felsőházi tag, de birtokaik jórészét Trianon után elvesztették, minthogy azok a történelmi Ugocsa megyében, Nagyszőllős környékén terültek el. Az új Csehszlovák állam meghagyott egy kastélyt és egy kisebb birtokrészt, ide vonult vissza az ifjú pár gazdálkodni. A 30-as évek vége, a 40-es évek eleje meglehetősen zaklatott idők akkor is, ha a fiatal Perényi báró nem vesz részt a politikai életben. De ezekre az évekre esnek a bécsi döntéseket követő területi visszacsatolások, Magyarország hadba lépése, majd hadszíntérré válása. Ennek drámai eseményei elől Eleonor, pici fiával Amerikába tér vissza, fronton lévő férjéről csak a háború után kap hírt. Hogyan alakult később életük, arról már nem szól az emlékirat, amelynek szemléletével, ítéleteivel nem biztos, hogy minden olvasó mindig egyetért, de korrajzként nagyon érdekes, stílusa szellemes. Rokonszenv, együttérzés, ugyanakkor bizonyos távolságtartó kritika vegyül a szerző leírásaiba, akár a magyar arisztokrácia, akár Ugocsa megye etnikailag színes népét ábrázolja. Magyar cselédség és kisvárosi középosztály, ruszin parasztok, zsidó kereskedők, cseh hivatalnokok között zajlik az életük, felvirágoztatják a trianoni időkben többször kifosztott, lepusztított gazdaságukat, hogy aztán újból és véglegesen elveszítsenek mindent.
Derűsebb történet következik: riport Hites András tihanyi szállodással.
Amikor Tihanyból hazafelé átjötten Füreden, már javában tartott a borfesztivál. Autóval lévén természetesen nem kóstoltam, de riportot készítettem, hiszen – állítólag – a jó bornak nem kell cégér. Erre a régi közmondásra a valóság, bizony mindegyre rácáfol, de azt valamennyien tudjuk, hogy a Balaton környéki borok kitűnőek. De hogy az erdélyi, mezőségi borok is, ezt Rostás István riportjából tudtam meg.
Cservenka Judit
