Forrás: Magyar Rádió

A titkok légijárata

Markovits Ferenc dokumentumműsora

2004. augusztus 13., péntek 13:27

1020 olvasás

Bartók Rádió

2004. augusztus 23. 23.03-24.00

Bemondó 1: Magyar Hírlap, 1975. október 1., szerda

„A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium jelenti, hogy a Malév 240-es, Budapest-bejrúti járata szeptember 30-án, a hajnali órákban, nyolc perccel a bejrúti repülőtérre való leszállás előtt eddig ismeretlen okból a tengerbe zuhant. A gépnek 50 utasa volt, köztük egy magyar. A gépen 10 főnyi személyzet teljesített szolgálatot.

Valamennyien életüket vesztették. A szerencsétlenség színhelyén mentőhajók tartózkodnak, és folytatják a kutatást a gép utasai után. A szerencsétlenség kivizsgálására bizottság utazott a helyszínre és a libanoni hatóságok közreműködésével megkezdte a munkáját.”

Zene

Bemondó 2 A titkok légijárata

Markovits Ferenc dokumentumműsora

Narrátor: A MALÉV 240-es, bejrúti járatának fedélzetén teljesített

Németh Lászlónészolgálatot a 24 éves Tallér Ágnes, junior stewardes. A hivatalos közlés szerint a személyzetből senkit, így az ő holttestét sem találták meg. Férje, Németh László ebben és sok minden másban is gyökeresen más véleményen van. A kezdés teljesen hétköznapi. Gimnáziumi szerelem, házasság, mindkettőjük állása sok külföldi utazással, a biztos jövő lehetőségével jár. Németh a Budapesti Honvédnál kosarazott, és a Testnevelési Főiskola tanári szakán szerzett diplomát 1975-ben. Húsz évvel ezelőtt távozott az országból, már új családjával és tíz éve telepedett le egy angliai kisvárosban, ő az angol férfi kosárlabda válogatott szövetségi kapitánya. Csapatával járja a világot, a sikeres edzők nyugalmas életét élhetné, ám hét évvel ezelőtt úgy döntött, elege van a ködösítésből. Szabad idejét egyetlen dolog tölti ki, s erre nagyon sok pénzt költ: szeretné végre megtudni, feleségének, és a többi áldozatnak miért kellett meghalnia, kik a felelősök az ügyben, s hogyan lehetne elérni az erkölcsi kárpótlást, s az áldozatok illő eltemetését.

Markovits Ferenc:Hogyan emlékszik vissza erre a napra, amikor a felesége fölszállt az utolsó útjára?

Németh LászlóNémeth László:Ezen a napon világosan emlékszem, hogy tudta jó előre, hogy jelentős késés lesz.

M. F:Honnan tudta?

N.L:Kitelefonált a repülőtérre. Mondták neki, hogy á, nem kell kijönnie a jelzett időre. Csak gyere ki a legutolsó busszal. Az is jó lesz. Maga a gép – úgy tudom – Párizsból érkezett és eleve késéssel. Tehát a fordítási idő, meg az akkori szervízelés is egész más körülmények között volt. Az biztos, hogy a késés adott volt. No most itt számtalan variáció, feltételezés és stb. itt van egy tanú, aki azt állítja, hogy a Cargo és a fegyverrakodást látta.

M.F.:Cargo a teherszállítás&

N.L.:Ellenőrizhető, ellenőrizhetetlen? Zamek Vladimir, aki egy ilyen kétes KGB-alak volt a magyar repülés történetében és ő is ott ődöngött állítólag. Volt aki látta őt aznap este. Tehát itt sokféle teóriát lehet elővezetni, hogy miért volt a késés.

Fegyverrakodás Ferihegyen, 70-es évek

Bemondó 2: Hétfő délután Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke átadta Abdul Rahim Jayyab-nak, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottsága magyarországi állandó képviselőjének a PFSZ budapesti irodáját. Az eseményen – amelyre a szolidaritás és az együttműködés jegyében került sor, – részt vettek a Magyar Szolidaritási Bizottság képviselői. Jelen volt Khaled Fahoum, a Palesztinai Nemzeti Tanács elnöke.

M.F. Szeptember végén Budapesten tartózkodott egy palesztin delegáció, akiknek egyes feltételezések szerint, -de az utaslista hivatalosan nem került önhöz, csak nem hivatalosan – ennek az ötven palesztinnak is a gépen kellett volna lenni.

N.L Egyet mondhatok Önnek: biztosan. Bár a Magyar Légiforgalmi Vállalat mai vezetése tagadja, hogy bármilyen dokumentumuk van az utaslistáról, nekem kezemben van az utaslista. Azt is abszolút – minden kétséget kizáróan – tudom, hogy 53 no show utas volt erre a járatra. Egy biztos, ennek az 53 embernek esze ágában sem volt kijönni a reptérre. Amit őrült módon keresgéltek indulás előtt. Ami az abszolút döbbenet az, hogy a vizsgálóbizottság – amelyik egy, tisztázatlan körülményű katasztrófát vizsgált-, soha semmilyen módon nem említi, hogy ki volt ez az 53 no show utas, mi lett a sorsuk, miért nem jelentek meg. Hova mentek? Megérkeztek-e egyáltalán Budapestre. Kik voltak. Mik voltak? Nem ismerem még én sem eddig a neveket – bár kőkeményen utána vagyok, és megítélésem szerint ez az 53 ember, vagy ezek között az 53-ból egy csoport volt a célpont.

Bemondó 2: Az egyetlen magyar utason, Glausius Gáboron

Glausius Gáborkívül a gépen utazott négy francia apáca, a Maidani-család két angol, és egy iraki-libanoni nemzetiségű tagja, két finn, Mauri Krohn, ENSZ munkaügyi -tisztviselő, aki Jordániában teljesített szolgálatot, Heiki Paavola az ENSZ tűzszünetet ellenőrző bizottságának tagja, valamint libanoni, szaúd-arábiai és egyiptomi állampol-gárok és egy személy Angolából.

Bemondó 3: Fonyódi Gézáné

M.F.Azon az ominózus estén reggel 7-től este 7-ig volt szolgálatban, mint a stewardessek szolgálatvezetője.

Fonyódi GézánéMindig az utaslétszámot bemondták a Catering-ből, mert annyi ételt adtak fel. S nekünk pedig az utaslétszámhoz kellett igazítani a légiutaskísérők számát. Úgy emlékszem, pontosan a Bejrút állandóan ingadozó volt. Úgy értve, hogy először megkaptam, hogy x számú utas lesz. Mondjuk bemondták, hogy például 110 . S természetesen akkor 6 utaskísérő megy. S nagyon sokszor adódott, hogy kettő visszajött, mert nem kellett az utaslétszámhoz, mert nem jött össze az utaslétszám. Most is ez történt. Adtak egy maximális utaslétszámot: 103. S utána hallom, hogy nem kell még a 6. utaskísérő sem kell – aki elkésett, de még így is fölmehetett volna, de leszólt a Ricsi, a steward, hogy nem kell a légiutaskísérő. Az utaslétszám nem indokolja. Tehát így maradt életben a hatodik légiutaskísérő, mert lecsökkent az utaslétszám nagy hirtelen.

Bemondó 3: dr. Fülöp András, a Malév nyugalmazott főpilótája a magyar vizsgálóbizottság tagja volt.

Dr. Fülöp AndrásDr. Fülöp András:Azt tudom, hogy a repülőgépet hátravontatták és a hangár előtti valamelyik állóhelyen pakolták. S oda vitték ki az utasokat is. S ami nagyon gyanús az az, hogy erre a gépre utasként egy palesztin csoport is tartozott. Ennek a csoportnak egy részét elvitték és amikor az utasbeszállítás volt, akkor nagyon gyanús körülmények között körülbelül egy olyan 8-10 percre megszűnt a világítás. Áramszünet volt.

M.F.:Már a repülőgépen?

F.A.A repülőgép környezetében. S olyan történetet kreáltak -igaz, vagy nem, nem tudom, erre bizonyíték nincs, de hihető -, hogy ez alatt a sötétség leple alatt annak a palesztin gerilla csoportnak nagy részét egy kerülő úton elvitték onnan. S csak egy nagyon kis része került föl a repülőgépre. Nekem az egyik ismerősöm, aki szigorúan megtiltotta a nevének a közlését, az azt mondta, ők erről tudtak és ezek – mármint a személyzet és az utasok is repülőgépen lévő em-berek, ezek az áldozatok voltak. Valahogy azt sejtette az illető, hogy ők már tudták, hogy ezt a gépet le fogják lőni. Tehát a meséhez hozzátartozik az, hogy ezt a gépet tulajdonképpen azért lőtték le, mert ez a palesztin delegáció rajta volt, és ezt akarták megsemmisíteni. Csakhogy az utolsó pillanatban ezt a delegációt levették a gépről és másképp, más úton juttatták vissza a hazájukba őket.

Az biztos, hogy ez a történet, amit én most elmondtam, valakinek olyannak a szájából fogalmazódott meg, aki nagyon közel volt a tűzhöz.

Zene

M. F:Az ön egyik fontos megállapítása, hogy ezen a bejrúti gépen egy nagyobb fegyverszállítmány is utazott. Ezt a feltételezést mire alapozza?

Németh. László.:Egy fotós látta a berakodást, aki ezt a tanúvallomást tette. Ezzel együtt nem sikerült fellelnem semmiféle, a Cargo-ra vonatkozó hivatalos okmányt. Ágnes egyik osztálytársával egyszer összetalálkoztam a tragédia után és mondta, hogy finnek is voltak ezen a repülőgépen, mert az ő barátai Finnországban dolgoztak és a finn sajtó erről írt, elég nagy terjedelemben. S erre emlékeztem, erre a beszélgetésre, huszonvalahány év után is, és kiderült a finnektől hogy ők akartak, még mások is, a Paavola kapitány mellett erre a járatra jegyet venni, de azzal lettek elutasítva, hogy nincs hely. Végül is csak hatvanan voltak ezen a repülőgépen. Tegyük fel, hogy 53 no show utas volt, akik ugye nem jelentek meg. Tehát akkor még mindig számos szabad hely maradt volna. S engineer kollégánk azonnal számítást végzett és elmagyarázta nekem megint, hogy a terhelés számítás, stb. hogy van. Tehát mindez azt jelzi, hogy olyan súlyú, terjedelmű és természetű cargo rakomány került a repülőgépbe, ami nem tette lehetővé azt, hogy további utasokat vegyen föl ennél a tervezett százvalahány számnál.

Bemondó 3: dr. Fülöp András

F.A.Van egy bizonyos lista, ami megengedi a repülőgépen szállítható árukat. Ezeket sajnos akkoriban a Malév-gépek úgy szállították, hogy az árukísérő okmányok nem azokat a tárgyakat tüntették fel, ami a valóságban volt.

M.F.Mi volt a fegyver neve?

.F.A.Írógép-alkatrész, azután számológép alkatrész, varrógép alkatrész.

M:S akkor önök honnan tudták, hogy ez fegyver?

F.A.Azért, mert akik szállították, ugye általában a győriek, akik gyártották ezt. Azután a fegyvergyár, a, a&

M:Fegyver- és Gázkészülékgyár&

F.A.Igen, igen. Meg volt egy pár cég Magyarországon, aki ezzel foglalkozott és az ott dolgozók közül mindenki tudta, hogy Magyarország annak idején rengeteg ilyen árut szállított a Közel-Keletre, hisz ez óriási üzlet volt.

Zene

Bemondó 3: Deák Péter biztonságpolitikai elemző, a „70-es, „80-as években ezredes volt.

Deák Péter:Hallomásból hallottam arról, hogy egy rövid ideig valamilyen céllal egy kis létszámú palesztin csoport kiképzése folyt valamelyik vidéki helyőrségben.

M.F.Ez a valamilyen cél ez sokak szerint azt jelenti, hogy közönséges terrorista-kiképzés folyt Magyarországon. Ez lehetséges?

D.P.: Lehetséges, hogy ilyenfajta kiképzés folyt, habár abban az időben a harcmodor – Izrael és a palesztinok között – más volt, mint ma. Tehát ma ugye ez az aszimmetrikus helyzet elég kifejezetten csak terrorizmusra építő csoportokra épít . Az is elképzelhető, hogy akkor diverzánsoknak lehetett volna nevezni őket. De én el tudom képzelni, hogy olyan szakemberek kiképzése folyt, akik az akkori kezdetleges műszerekkel ismerkedtek meg, vagy légvédelmi rakétákkal, légvédelmi eszközökkel. Körülbelül egybeesett ez azzal az időponttal, amikor Carlos Magyarországon tartózkodott.

M.F.Lehet itt valami összefüggés?

D.P.Elképzelhető, hogy lehet összefüggés, talán, hiszen a Carlos-ügyben volt egy nemzetközi alku – ezt most már nagyon jól tudjuk -, amíg itt van, addig nem csinál disznóságokat. Ebben a tekintetben pedig lehetett egy ilyenfajta nyomásgyakorlás Magyarország felé, elsősorban az üzleti partnerek részéről. Hiszen azt nem említettem, hogy Líbiának mi voltunk az egyik legnagyobb szállítója abban az időben, rádiózavaró eszközökből és általában nemigen fizettek. Úgyhogy egy ilyenfajta nyomás elképzelhető ebben a biznisz-tartományban, amelynek következtében ilyen kiképzés folyt.

Bemondó 3: Németh László

Németh László:A gép leszálláshoz készülődött. Valamennyi reflektora fel volt kapcsolva. A kifutók kint voltak és valamennyi utas be volt kötve már az ülésekhez.

M. F.:Ezt honnan tudja?

N.L.Mert ugye senkit nem találtak meg, de mint később kiderült, mégiscsak 37 embert kihalásztak a vízből. Megállapította a boncolási jegyzőkönyv azokat a nyomokat, amik arra utaltak, hogy a biztonsági öv be volt csatolva. Készen álltak arra, hogy perceken belül megérkeznek a célállomásra.

M.F.Tehát a gép csökkentette a sebességét és süllyedt.

N.L.Süllyedt. Rádiólevelezésből is kitűnik, hogy úgynevezett siklópályán volt, leszállás előtti állapotban, amikor hátulról ez a találat érte a motornál és a kormányszerkezeteknél, amelyik három motor van a TU 154-es-ben hátul, és a rakéta robbanótöltete súlyra nagyon kicsi. Ez a találat egyértelműen teljesen kormányozhatatlanná tette a repülőgépet, de nem okozta a repülőgép levegőben történt felrobbanását. A találat után a gép kormányozhatatlanná vált és nem volt lehetőség arra, hogy vízre szállást is kíséreljenek meg, hanem egy teljesen kormányozhatatlan, magatehetetlen szerkezet belezuhant a tengerbe. S a víz ilyen esetben sokkal keményebb, mint a beton, és a becsapódáskor következett be, hogy a gép ekkor felrobbant, és egy limitált égés következett be a helyszínen, ami nem tartott sokáig.

M.F.Konkrétan megfogalmaz egy feltételezést. Tehát kiknek, melyik országnak állt érdekében ez az akció, hogyha ez történt?

N.L. Nézze. Ez az akció egyértelműen Izrael érdekében állt. Számtalan oldalról jött be magánúton ez az információ. Tehát a világ nem tudom hány területén élő, egymást soha nem ismerő, teljesen különböző funkciókban dolgozó emberek ugyanazt állítják. Olyanok is, akik radarképernyők előtt ültek, akkor nehéz azt mondani, hogy ezek összebeszéltek, mert egy országot akarnak kompromittálni. Mert ugye nyilván erre az lesz a reakció, hogy „micsoda hazug antiszemitizmus.” Nem, itt szó sincs erről. A palesztinok és az izraeliek között nem vagyok hajlandó ebben az ügyben valamelyikük pártjára állni és igazat adni nekik. Harcoló felek, akiknek föl kell adni az ellenségeskedést, bármi áron is. Mert ez engem, de lehet, hogy holnap magát, lehet hogy holnapután azt, aki ezt hallgatja, is utolérheti. S erre a legfontosabb ez a dokumentum, ami itt van előttem.

Bemondó 1 A budapesti finn nagykövet szigorúan titkos levele a finn külügyminiszternek, 1976. március 18.-án

Hang 1 Külügyminiszter Úr!

1975 október 31-i jelentésemben úgy véltem, a gépet azért lőtték le, hogy az utasok egy részét likvidálják. A szerencsétlenségben, amelynek körülményei szigorúan titkosak Magyarországon, életét vesztette két finn utas; az egyikük ENSZ- munkaügyi tisztviselő volt, a másik pedig az ENSZ békefenntartó erőinek tagja volt.

Jelentésemben lehetségesnek tartottam, hogy az esemény kapcsolódik a palesztin küldöttséghez, amely éppen a szerencsétlenség előtti napon részt vett a Palesztinai Felszabadítási Szervezet újonnan megnyílt irodájának megnyitóján.

Ez az utasszállító gép egy másik csoportot is szállított Bejrútba. A magyarok számára különösen fontos volt az, hogy ezt titokban tartsák. Arról a 80 fős csapatról van szó, akik hosszú ideig tartózkodtak Magyarországon, ahol katonai kiképzésben részesültek. Ezek az emberek a Hotel Budapestben laktak, és innen naponta kocsival vitték ki őket a magyar határőrség kiképzőközpontjába, amely Budapest határán kívül van. Ez a csoport a szóban forgó géppel tért vissza Bejrútba, egy olyan géppel, amelyet a szovjet Aeroflot adott ki használatra a magyar kormánynak.

A kérdés az, hogy ki akarta megakadályozni azt, hogy ez a 80 ember élve visszaérjen Bejrútba? Izrael számára igen előnytelen lett volna, ha katonailag kiképzett palesztinok térnek vissza Libanonba, de ugyanígy a palesztin keresztényeknek is, hiszen otthon már tartott a háború. Lehetséges az is, hogy a gépet egy olyan bomba pusztította el, amelyet valaki felvitt a fedélzetre. Ezt vagy Libanon, vagy Izrael szervezte. A magyaroknak minden okuk megvolt arra, hogy ne hozzák nyilvánosságra az ügyet, és hogy ne verjék azt nagy dobra.

A fentiekből az is világossá válik, hogy miért olyan nehéz megszerezni a két finn utas halotti bizonyítványát a magyar hatóságoktól. Amikor tegnapelőtt megszereztük a bizonyítványokat, akkor azokban nem tettek említést a szerencsétlenségről, amiről pedig a Finn Külügyminisztérium igazságügyi főosztálya tudni szeretett volna.

Tisztelettel,

PAUL JYRKAENKALLIO, budapesti finn nagykövet

Zene

Németh László Ez a találat a repülőgép teljes megsemmisülését eredményezte, ami könnyen néz ki balesetnek leszállás előtt, ugyanis a legtöbb baleset akkor történik. A térséget figyelő, akkor, „velük” szövetséges nyugatiakat kivéve, ennek az akciónak semmiféle körülményéről sincs nyom.

M.F.Hogy lehetséges, hogy a radarképeken nem látszik a támadó gép?

N.L. A környezetükben lévő, főleg szovjet gyártmányú radarokat jól ismerte Izrael és nagyon komoly elektronikus szűkítő-képességgel és úgynevezett counter-measures-.rel rendelkezett. Amit képes volt alkalmazni. Tehát az üzemelő radarkészülékek előtt ülőknek az az impressziója, hogy a radar normálisan működik, ugyanakkor annak hatósugara jelentősen beszűkül. Ezáltal a fedésben rések keletkeznek, ami mellett a támadó repülőgép nagyon könnyedén be tud repülni és onnan ki is repülni úgy, hogy azt senki, semmilyen körülmények között nem tudja detektálni.

M.F.Úgy tudom, hogy a távolban mégis volt egy állomás, amely észlelte, hogy itt van egy támadó gép, illetve már jött, ment és lőtt.

N.L.Ezek a hallgatózó-figyelő állomások, amik kémállomások voltak, ezek mindenütt működtek. Működtek angol kezelésben Cipruson, a 280-as Signal Unit-nak hívják. Észlelték a megtörténteket, iktatták, betették. Nem az ő dolguk volt, hogy ezzel foglalkozzanak. S azzal fejezték be, hogy Olympus radarállomás, confirmed the shout down of the aeroplane, azaz megerősítette a repülőgép lelövésének tényét. Őket senki meg nem kereste ebben az ügyben.

Bemondó 1: Jessica, tanú, személyazonosságát nem kívánja felfedni. 1975-ben közel állt a 280-as Szignál egységhez.

Női hang: Ez nem baleset volt. Információim szerint a megközelítő szakaszban, a várakozási pontnál azt kérték a gép személyzetétől, forduljanak vissza, és ismételjék meg a megközelítést. Cipruson van az Olympus radarállomás, a No. 90-280 számú egység kezelésében. Ők megerősítették a Malév gép lelövésének a tényét. Ez egy mintegy 2 mérföld távolságból két hőkövető rakétával végrehajtott támadás volt, a gép hátulját találták el. A Brit Royal Air Force megerősítette, az akciót egy sugárhajtóműves katonai repülőgép követte el, mely természetesen „Sidewinder” hőkereső rakétákkal volt felszerelve, és a találat hátulról jött.

Zene

Bemondó 3:dr.Fülöp András

F.A.Én voltam személyesen Bejrútban a katasztrófa után, a vállalat vezérigazgatójával, és beszélgettünk egy ottani irányító-tisztviselővel, aki az aproach-on szolgált.

M.F.Ez a légiforgalmi irányítás?

F.AIgen. Ez a közelkörzeti irányítás. S az illető elmondotta – ott nekünk természetesen azzal a megjegyzéssel, hogy ezt nem hajlandó hivatalos közegek előtt elmondani – , hogy kaptak egy értesítést – a repülőtér, a városból, hogy ezt a gépet, amíg ők vissza nem igazolják, ne engedjék leszállni. Ez az úr elmondotta, hogy a gépet két rakéta találat érte. Egy repülőgép jelent meg amikor a gép már a várakozási körben volt, tehát BOD fölött. Ez a BOD egy rádióirányadó, a bejrúti repülőtérnek egy azonosító navigációs pontja, ami fölött a várakozási eljárást kellett csinálni. S ott – ebben a légtérben – már lent volt a repülőgép, négyezer feet-en, tehát 1200 méter magasságban, és ott lőtték le. Lehetett jól látni, a becsapódást, a rakéta amikor eltalálta a repülőgépet, a nagy villanást és kész. Ezt egyébként a földi egy-két tanúvallomás is igazolta, hogy látták a becsapódást.

Bemondó 3 :Deák Péter

Deák Péter Az biztos, hogy ebben az időben Líbia is, és a többi országok is rendelkeztek, Szíria is, azokkal a szovjet földi légelhárító rakétákkal, a föld, levegő, vállról indítható Strella típusú rakétákkal, sőt Cub-bal is.

M. F:A légvédelmi rakéták kilövésének az eshetősége Ön szerint mennyire valószínű?

D.P.:Én azt hiszem, hogy ennek viszonylag a legnagyobb a lehetősége, vagy a valószínűsége, ugyanis nem kell hozzá szervezettség, nem kell hozzá reguláris légvédelmi alakulat. Ezek vállról indítható rakéták voltak és ezzel bárki, a maga politikai vagy egyéb céljai érdekében egy bizonyos intézkedésre ezt a gépet le tudta lőni.

M.F.:S van egy harmadik variáció. Egy hátulról, a Malév gép hátába kerülő vadászgép rakétával lőtte le az utasszállító gépet. Ezt el tudja képzelni?

D.P.:Azért tudom nehezen elképzelni, mert ebben az esetben a repülőgép személyzete már időben jelezte volna, hogy ez megtörtént, ugyanis a légtér zavartsága jelentkezik ebben az esetben és „75-ben a Malév gépekről már ezeket észlelni lehetett volna.

M.F.:Erre azt mondják rádiólokációs szakemberek, hogy bizonyos közel-keleti országok rendelkeztek olyan technikával, amely lehetővé tette, hogy a radarok között egy olyan folyosót létesítenek, amelyet nem érzékelnek a radarok és ezek között cikázhat egy gép.

D.P.:Én az 1975-ös időszakról ezt még nem tudom elképzelni. Abban az időszakban még nem voltak azok a fajta gépek, amelyek védve vannak a radar-rendszer előtt, tehát egy bizonyos műanyag-borítással. Azon kívül a gépnek valahonnan fel kellett szállnia, a gépet meg kellett közelíteni vizuálisan is bizonyos távolságról, mert akkor még nem voltak ilyen precíziós rakéták, amelyek hőpellengációval pontosan betalálnak.

M.F:Egy szakértő két konkrét országot nevezett meg, mint lehetséges elkövetőt. Ön konkrétan mely országokat nevezné meg, amelyek szóbajöhetnek?

D.P.:Az egyik azt hiszem Líbia, ebben az időszakban. A másik pedig talán az a palesztin csoport, amelyiket Szíria támogatott. Nem tartom valószínűnek, hogy az izraeliek lőtték volna le ezt a repülőgépet.

M. F.:Miért nem?

D.P.:Számukra ez a fajta tevékenység, ez a fajta cselekvés, 1975-ben sem politikailag – „73 után vagyunk és „82 előtt -, sem egyéb szempontból nem volt indokolt. Ha rajta vannak a palesztinek, egy ilyenfajta nemzetközi szemrehányás az akkori izraeli kormányzatnak nemzetközi vonatkozásban nemigen hiszem, hogy használt volna.

C-130 HerculesBemondó 2 :Tom Norcross 1975-ben az Angol Királyi Légierő őrnagya volt, ma már nyugdíjas. Annak a C-130-as Herculesnek volt a navigátora, amit a Malév gép keresésére küldtek:

Tom Norcross: Cipruson kaptuk a parancsot, hogy repüljünk a szerencsétlenség helyszínére.. Minden légiszerencsétlenségnél egy speciális rádiós vészjelzést ad a lezuhant gép, ezt nem észleltük, ezért amikor világos lett, leereszkedtünk kis magasságra, megszemléltük a helyszínt. Relatíve nagyon kis területen szóródtak szét a maradványok, amit kb. 2-300 méterre becsülnék, minimális kerozin- és olajfolt, számtalan apró törmelék úszott a vízen, de nem láttunk nagyobb repülőgépdarabot, illetve még a lecsökentett sebesség mellett is nagyon nehéz volt meghatározni, hogy férfi, vagy női testek úsztak -e a felszínen.

Az első pillantásra látszott, hogy itt mindenképpen bekövetkezett egy robbanás, mert a felszínen nem voltak nagyobb repülőgép darabok, de nagyon sok apró roncs volt. Szerintem ha egy repülőgép irányítottan próbál meg vízreszállni, akkor valószínűleg nagyobb roncsokat találtunk volna, és esetleg mentőcsónakokban még túlélőkre is bukkantunk volna. A roncsok kis területen való elhelyezkedése miatt feltételezhetően a víz felszínén, vizet éréskor következett be a robbanás, mert ha a levegőben történik, akkor sokkal nagyobb területen szóródtak volna szét a roncsok.

Narrátor: A magyar vizsgálóbizottság, a nemzetközi repülésügyi szervezet és a libanoni légügyi hatóság – jelentése, szőrén-szálán eltűnt. Legalábbis a megkeresésekre minden hivatalos szerv azt válaszolta, hogy semmilyen érdemi dokumentum nincs a birtokukban, amiből következtetni lehetne arra, hogy mi történt a géppel. Végül informális úton lett meg az angol nyelvű változat, aztán meg a magyar is.

Bemondó 2: REPÜLŐGÉP BALESETI JELENTÉS TU 154, HA-LCI, ÜZEMELTETTE A MALÉV, MAGYAR LÉGIKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT. BEKÖVETKEZETT 1975 SZEPTEMBER 30-ÁN, BEJRÚT,LIBANON

A lezuhant TU 154-es Malév repülőgép

Bemondó 1: Részlet egy szemtanú, Hassan Shbib őrmester jegyzőkönyvbe vett vallomásából.

Bemondó 1:Kb. öt percig láttuk a repülőgépet kis magasságon, úgy 200 méteren a víz fölött haladva, nagyon kis sebességgel repült. Először azt gondoltuk, hogy egy hajó, akkor hirtelen kialudt a fény, és megkezdődött a tűz, ami lement a vízre, és akkor felrobbant a vízben, amelyből szürke füst szállt fel 2-300 méteres magasságig. A becsapódási pont a parttól mintegy 5 km-es távolságra volt.. Mialatt a telefonhoz futottam, robbanást hallottam magam mögött. Hátrafordultam, láttam, hogy szürke füst száll föl a vízről.

Zene

Hang 4A MA 240 és a Bejrút ACC közötti rádiólevelezés átirata nem áll rendelkezésre. Bejrút nemzetközi repülőtér

PHILIPS EL 3590Philips EL 3590 típusú, 24 csatornás magnetofon berendezéssel van felszerelve. Az a csatorna, amely a 119,3 Mhz-es frekvenciát rögzíti, a megközelítés időpontjában műszaki hiba miatt üzemképtelen volt. Az átirat helyett az ATC irányító saját feljegyzése alapján írta le a rádión lefolytatott levelezést a baleset után.

Zene

Bemondó 2: Titkos táviratok, Tóth Sándor ügyész Bejrútból

Bemondó 1: Címzettek: Marjai elvtárs, Farkas Endre KPM Légügyi Főosztály h. vezetője, Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész, Hűvös Sándor Légügyi Főosztály.

Bemondó 1 1975 okt.15, 119 -es számú rejtjeles távirat

Kassar a Malév vezérképviselője felveti, hogy saját költségén kész pert indítani a libanoni polgári repülési hatóság ellen. Elsősorban a magnetofon felvétel körüli hanyagság címén, annak kiderítésére, hogy a felvétel nem szándékosan került-e megsemmisítésre. Sokáig nem lehet várni, mert a szeptemberi magnetofon felvételeket a szabályok szerint egy hónap múlva megsemmisítik.”

Bemondó 2: Németh László a húsz év után előkerült jegyzőkönyvből tudta meg: 37 embert megtaláltak a gépen utazó hatvan közül. Korábban azt állították: senkinek nem került elő a holtteste. A helybeli államügyész utasítására a város pénzén, ismeretlen helyen, eltemették a maradványokat.

Zene

Németh László.: Jelentkezett nálam egy rendőr, aki Szabó századosként mutatkozott be, és azt állította, hogy az V. kerületi kapitányságról van. Kőkeményen nyomozom ezt az embert. Nem tudnak róla, a Belügy V. kerületi személyi nyilvántartó, stb. stb. Számtalan feltételezés van, hogy életvédelmi osztály, elhárítás, III / valamennyitől volt. Előbb-utóbb szerintem megtaláljuk, ha még életben van, mint ahogy sok mindent megtaláltunk ebben az ügyben. Udvariasan részvétet nyilvánított, mindenféle kérdéseket tett föl, tudomásomra hozta, hogy nem kell itten nagyon kérdezősködni sem most, sem a jövőben. No most nekem rögtön leesett a tantusz, hogy itt valami& a kettő meg kettő az itt nem négy, hanem öt vagy három. S ugye, azért az ember azért tisztában volt az esélyeivel, az akkori rendszerben, de akkor kőkeményen elhatároztam, hogy azért itt kérdés lesz, ha megélem. S nagyon örülök, hogy most ez az időszak van, amikor kőkemény kérdések következnek. A dolgot ügyvédi kézben, jogászcsapat, támogató csapat, önkéntesek, vizsgálók, hírszerző szakértők, repülők, mérnökök, önkéntes csapata segít és én azt hiszem, hogy a megoldás kapujában állunk.

Zene

Bemondó 2: Az egyetlen magyar utas özvegye, és a személyzet tagjainak özvegyei, közösen próbálják érdekeiket képviselni. Glausius Gáborné, és Kvasz Károlyné, a másodpilóta özvegye:

M.F.Előfordult-e olyan, hogy megkereste önöket valamilyen rendőrtiszt, vagy a BM-ből valaki, és figyelmeztette önöket arra, hogy ők már ezzel az üggyel nem foglalkoznak?

Glausius GábornéGlausius Gáborné:Igen. Én egy hétig voltam ezután otthon és amikor elkezdtem dolgozni – nem tudom, hogy első vagy második nap fölhívott valahonnan valaki, hogy szeretne velem beszélni. Ő a férjem barátja volt. Mondtam, hogy a munkahelyen ne keressen, mert ez nem alkalmas. Azt mondta, hogy semmi baj, majd ők azért jönnek, és letette a kagylót. Rögtön berohantam a főnökömhöz és kértem, hogy ne engedélyezze, se azt, hogy itt megkeressenek, se azt hogy innen el kelljen menni. Két férfi bejött, egyenesen a főnököm szobájába kopogtak be, mentek be, és jöttek is ki két perc múlva, hogy a főnököm engedélyezte, hogy velük elmenjek. Ezek után beültettek egy kocsiba és hazavittek. Azt állították, hogy az én férjem katonabarátai, de biztos vagyok benne, hogy nem azok voltak, mert elővettem a férjemnek katonakori képeit, csoportképeit, ahol természetesen nem tudták kiválasztani, hogy melyik a férjem. Konkrétan nem fenyegettek meg semmivel, de ebből pontosan megértettem azt, hogy legjobb, ha a továbbiakban nem beszélek az ügyről semmit és senkivel. És napokig csak az a hír volt, hogy a mentés folyik. Nem mondták meg, hogy vannak-e túlélők konkrétan és nem engedélyezték azt sem, hogy a helyszínre, az azonosításra ki tudjak menni.

Kvasz KárolynéKvasz Károlyné:Amikor meghaltak a hozzátartozóink, akkor nagy lelkesen mondta a személyzetin az a bizonyos hölgy, első nap, hogy ilyen még nem fordult elő, hogy még a halotti anyakönyvi kivonatok nincsenek is kiállítva és nekünk már a Nyugdíjintézet folyamatba tette a nyugellátást, meg az árvaellátást, az özvegyi nyugdíjat. Szóval végig én azt hiszem – csak akkor talán nem éreztük annyira, de valahol bennünk volt az, hogy minekünk a további életünk is függ attól, hogy hogy viselkedünk. Szóval valamennyire ha burkolt formában is, de mi meg voltunk félemlítve.

Bemondó 2: Egy ottani fotós kint volt a helyszínen, a mentésről készített képei megjelentek az arab lapokban. Németh László felkutatta ezt a fotóst, a képek egy részét megvásárolta tőle. Több mint húsz évig úgy tudta, nem került elő felesége holtteste. 2001-ben ismerte föl őt egy fényképen, a tengerből kiemelt halottak között.

M.F.Száz százalékig biztos abban, hogy itt a felesége látható?

Németh. LászlóBiztos vagyok benne. Száz százalékig azért nem helyes mindent megdönthetetlenre, és száz százalékra kijelenteni. Megpróbáltuk a fényképet digitálisan lebontani és egy ilyen összehasonlító programmal más fényképpel összehasonlítani. Azt mondhatnám, hogy rendkívül nagy a valószínűsége annak, hogy ez egy pozitív azonosítás. Eleve maga fotók ténye, eleve az a tény, hogy a boncolási jegyzőkönyvek a kezemben vannak, élből megcáfolja azt az alapvető magyar hivatalos hazugságot az időből, hogy senkit nem találtunk meg. Teljesen abszolút elképzelhetetlen az, hogy az elhunytak, a megtalált emberi maradványok között egyetlen személyzeti tag sem volt, mint ahogy ezt a Magyar Légiforgalmi Vállalat állította.

Zene

Bemondó 1: REPÜLŐGÉP BALESETI JELENTÉS

Hang 3.: A repülőgépvezető nem jelentett tüzet a fedélzeten. A holttestek boncolása és orvosi vizsgálatai nem tártak fel semmilyen, a tűzre, égésre utaló jelet a fedélzeten. Fémrészecskéket és olyan termékek jelenlétét sem tárták fel, amelyeket robbanóanyagok összeállításánál használnak fel. Nem volt szénmonoxidra, vagy mérgezésre utaló bizonyíték sem.

Bemondó 1:

1975 okt. 6. 108-as számú rejtjeles távirat

·”Az eddig ismert adatok figyelembevétele alapján nagy valószínűséggel a légikatasztrófa bekövetkezését nem befolyásolta: időjárás, földi irányítás, hajózó személyzet ténykedése&&A körülmények és a bizottság által meghallgatott szemtanúk vallomása alapján nem zárható ki a diverzió lehetősé-ge. Ez utóbbival egyetértenek a jelenlévő szovjet szakértők is. Janovszky László, a bizottság vezetője”

Zene

Bemondó 1 „A körülmények és a bizottság által meghallgatott szemtanúk vallomása alapján nem zárható ki a diverzió lehetősége.”

Narrátor: A hivatalos jegyzőkönyvben még csak feltételezésként sem írták le ezt a megállapítást.

Hang 3:A Kivizsgáló Bizottság képtelen az MA 240 balesetére vonatkozóan következtetést levonni. A rendelkezésre álló bizonyíték, és a roncs kizár minden olyan ténymegállapítást, amellyel meg lehet határozni ennek a balesetnek az okát.

Valószínű ok: MEGHATÁROZATLAN.

Zene

Bemondó 3: A most következő biztosítási szakértő igazi nevét nem tudjuk, BETYÁR néven mutatkozott be, és egy kettétépett fénykép összeillesztésevel, majd a fotó laser fénnyel való átvilágításával, egy csak e a fénynél látszódó szöveggel ellenőrizte, hogy valóban Markovits Ferenc érkezett-e az interjúra.

Betyár Ennek az egész ügynek úgymond a rákfenéje az, hogy jogalap nélküli kárkifizetés történt. Ugyanis, ha megnézzük otthon a biztosításainkat, a kizárások között egyértelműen szerepel az, hogy háborús események, terrorcselekmények esetén a biztosító nem fizet. No most ebben az ügyben is azért, ha emlékszünk rá, „75-ben polgárháború zajlott Bejrútban. Mindenki tudta, hogy ez háború, innentől kezdve, ha bármi történt, mindenki a saját felelősségére megy. Senkinek nem kellett volna, hogy fizessen a biztosító. Ugyanis, ha kiderült volna, hogy kifizették az egész ügyet, tehát jogalap nélküli kárkifizetés történt, akkor úgy gondolom, hogy egy-két embernek a sarkára léptek volna. Az Állami Biztosítónak a viszontbiztosítója a Lloyds volt, és ezért az angol viszontbiztosító kifizette az Állami Biztosítónak a gép teljes vételárát, de alapos a gyanú arra, hogy a magyarok már viszont kárkori értékben fizették ki a gépet, és az új gép értékének az ára, valamint a használt gép árának a különbözete harminchat millió.

Érdekes kérdés számomra, hogy felvetődik, hogy ezt hogy lehetett akkor kivitelezni? Az oroszok akkor miért mentek ebbe bele. Az Állami Biztosító viszontbiztosítója a Lloyds volt, hogy ezt hogy bontották le. Erre nem akarok tippeket adni. Mindenki, aki úgy gondolja, élénk fantáziával kitalálhatja, hogy ezt hogy oldották meg.

M.F.Kenőpénz?

Betyár:A pénzt az nem mondanám, érdekeltté tehették az angliai viszontbiztosítónál a döntésre jogosult személyt. Azt azért tudni kell, hogy ennek vannak nyomai. Ennek be kellett érkeznie Magyarországra, s ezt a Magyar Nemzeti Banknál bevételezni kellett. Majd onnan eljutott a pénzt az Állami Biztosítóhoz., majd az Állami Biztosító fizetett az orosz félnek., hogy mi alapján, még én sem tudom határozottan a kérdésre a választ. Azt viszont tudom, hogy a Malév kapott 36 millió forintot. Amit úgymond külön, zárolt számlán tároltak, majd a „76-os zárszámadásukban ez már nem szerepelt.

M.F.:Mit ért azalatt – a gép lezuhanását illetően -, hogy itt polgárháborús vagy háborús cselekmény miatt veszett oda a gép?

BetyárA rendelkezésre álló adatok alapján azt kell hogy mondjam, hogy a gépet lelőtték, egy levegő-levegő típusú rakétával. A rendelkezésre álló adataink alapján, illetve a TU 154-es gép katasztrófájának az elemzése alapján én nagy valószínűséggel merem állítani, hogy az kizárt, hogy hajtóműhiba okozta a gép lezuhanását.

Zene

Bemondó 3: dr. Fülöp András

Fülöp AndrásAz akkori szovjetek jelentkeztek volna arra, hogy felhozzák a fekete dobozt, s tudomásom szerint az amerikaiak is, csak a vállalat ezt tűzzel-vassal megakadályozta, félve attól ugye, hogy kiderülnek azok a dolgok és akkor a biztosító társaság és a vállalat között pénzügyi galiba keletkezik.

Zene

Narrátor: A finn külügyminisztériumban 30 évre titkosították az esettel kapcsolatos aktákat. Hasonló visszajelzéseket kaptak az áldozatok családtagjai is a világ különböző pontjain, sehol, senki nem állt velük szóba, se a légitársaság, se a minisztériumok. Megkapták a biztosítási összeget, kérdésnek helye nincs.

Zene

Bemondó 3: Deák Péter

Deák Péter:Ezeket az áldozatokat valóban haza kéne hozni. Ezeknek az áldozatoknak a hozzátartozói részére meg kellene adni az úgynevezett bocsánatkérést, hiszen a múltban elkövetett dolgokért a bocsánatkérés az egy természetes és ma egy normális folyamat&

M. F:Kinek kéne bocsánatot kérni?

D.P.: Elsősorban a Malévnek, függetlenül attól, hogy a jelenlegi vezérigazgatónak, meg az elnöknek ehhez az égadta világon semmi köze. Az áldozatokat haza kellene hozni, illően el kellene temetni, mint egy olyan időszaknak a halottait, amelyben olyan nemzetközi bonyodalmak voltak, az enyhülés ellenére, 1975. a „Helsinki csúcs” aláírása, amelyek azért a előző bipoláris világgal összefüggenek, a hidegháborúval összefüggenek.

Női hang: 2003. november 26-án a műsor szerkesztője a következő levelet kapta:

Köszönjük a Malév számára biztosított megszólalási lehetőséget, de nem kívánunk élni vele.

Üdvözlettel,

Imre Zita

Kommunikációs csoportvezető

Zene

Bemondó 3 : Földesi László repüléstörténész a „70-es években a Ferihegyi repülőtéren dolgozott, mint repülőgépszerelő

Földesi László: Angliában is, az USA-ban is, a Szovjetunióban is, tudják, hogy mi történt, és ez ott, valahol, egy archívumban megvan. Kérdezheti egy laikus, hogy na jó, mi akadálya van annak, hogy akkor tessék megmondani, kérem ez történt. Itt lehet valamilyen politikai szempont, hogy kinek miért kellemetlen ezzel foglalkozni, de van egy másik szempont is, sajnos, egy praktikus. Hogy a szolgálat – hogyha kiadja, hogy ő mit tud, akkor abból esetleg lehet rá következtetni, hogy ő hogy szerezte meg azt az információt. Technikai úton vagy egyéb módon, és ötven százalékban igaza is van, hogy nemzetbiztonsági érdekből titkolja. Mi nem tudjuk kívülállók megítélni, hogy most nekünk most is jogos-e egy 27 évvel ezelőtti dolgot titkolni, vagy nem. Én mint repüléstörténész azt mondom, sajnos, hogy ezt kell mondjam, ennek az esemény-nek a történelmi távlata még nem jött el a korrekt megérté-séhez. Énnekem az a véleményem, hogy titkosszolgálati archívumokból az igazság csak akkor fog kiderülni, ha legalább olyan szintű módon foglalkozik vele a nemzetközi sajtó, mint annak idején Amerikában a Watergate-üggyel. Viszont nem látom az érdekeltségét – sajnos – a nemzetközi sajtónak abban, hogy ezt a dolgot kiderítse, holott egy nagyon fontos dolgot még hozzátennék: nincs, nem tudunk olyan ka-tasztrófáról, erőszakos cselekményről, így vagy úgy ne vizs-gáltak volna ki. Így vagy úgy, valahogy meg nem tudtuk volna, hogy mi történt. Egyedül álló a világban, a Malév 1975-ös bejrúti katasztrófája abban, hogy ha valamire igaz a mon-dás, hogy a „Vizsgálat lezárult, felejtse el!”, sajnos erre igaz. Polgári, civil eszközökkel pedig nagyon nehéz bebizonyítani, hogy mi történt. Ha csak valakinek, valamilyen csoda folytán a lelkiismerete fel nem ébred.

Narrátor: Németh László azt tervezi, hogy megpróbálja elérni a brit hadügy-minisztériumnál, hogy a katasztrófa tanúit mentsék fel a titoktartás alól, illetve oldják fel az esetre vonatkozó bizonyítékok titkosságát. Ma még az is súlyos, többévi szabadságvesztéssel büntetendő fegyelemsértés, ha valaki csupán azt elmondja, hogy látott a balesetre vonatkozó anyagokat. Németh az angol légierő lapjában hirdetést adott fel, melyben azt kéri, hogy keresse meg az, aki tud valamit a balesetről. Eddig tizenhatan jelentkeztek.

Zene

Bemondó 3: Paul Boot ügyvéd, a Baxter and Caulfield ügyvédi iroda társtulajdonosa:

Paul Boot: Egyértelműen bizonyított számunkra, hogy az akkori vizsgálat nem volt megfelelő. A vizsgálat korlátainak okaiként számtalan politikai, háborús és egyéb körülményt említettek, amelyek harminc éve valóban érvényesek voltak,de ma már a helyzet úgy Magyarországon, mind Libanonban jelentősen megváltozott. Ezért az elsődleges célunk az, hogy a vizsgálatot újra, megfelelően le kell folytatni. Erre első számú felelősként a Malévet, másodsorban a civil repülésügyi hatóságot nevezném meg.

Három irányba kezdeményeztünk jogi lépéseket. Elsőként Nagy-Britannia hadügyminiszterének írtam, hogy az üggyel kapcsolatos információikat bocsássák rendelkezésünkre. Ő ezt továbbította az Angol Királyi Légierő történetkutató ágazatához. Természetesen a Malévet is megkerestem, ahol először azt válaszolták, hogy újravizsgálják az egész ügyet, majd egy olyan pár soros választ adtak, amely mindennek nevezhető, csak új vizsgálatnak nem. Ezt természetesen nem vagyok hajlandó elfogadni, ezért ismételt, határozott felszólítást küldtem. Harmadikként a Civil Repülésügyi Hatóságot /ICAO/ kerestem meg. A szervezet is hasonló szellemben nyilatkozott, bár az ügy egy részinformációját kiadta, újabb felszólítást tartalmazó levelet küldtem, a vizsgálat újraindításának érdekében.

Kiemelném, hogy az Európai Emberijogi Konvenció bizonyos alapelveket rögzít, közülük számunkra a legfontosabb az élethez való jog, ami a múltban történt eseményeken is számonkérhető. Ezt a jogot minden államnak, minden körülmények között respektálni kell. Az élethez való jog egyetlen állampolgártól sem vehető el, ez alól egyetlen kivétel van, ha az állam háborúban áll. Emellett itt a családi jogok is súlyosan sérültek, melyeket szintén megszegett az állam. Ebben az esetben mi az Európai Emberijogi Konvenció útmutatásait fogjuk követni. Ebbe a körbe tartozik az is, hogy mindannnyiunknak szembe kell nézni szeretteink természetes úton bekövetkező halálával is, és hogy megfelelő végtisztességet kell biztosítani az elhunytaknak .Ebben az esetben ez nyilván túlmegy az érintett családtagok lehetőségein és erre az állam kötelezhető.

Az alapvető célkitűzés nyilvánvalóan az, hogy ezeket az elhunytakat végre végső nyughelyükre lehessen temetni. Másik fontos célkitűzésünk, hogy a vizsgálat megfelelő, korrekt módon induljon újra, s végül azt szeretnénk, ha a közvélemény, a teljes nyilvánosság megtudná, hogy egész pontosan mi is történt.

Zárózene

Elhangzott: A TITKOK LÉGIJÁRATA

Közreműködött: Bognár Monika, Kovács M. István, Schaefer Andrea, Szilágyi Zoltán, Tarján Péter, Varga János, Zahorán Adrienn

A felvételt Cornides Tamás és Váli Mariann készítette

Zenei szerkesztő: Kakó Gyula

Dramaturg: Borenich Péter

Markovits Ferenc dokumentumműsorát hallották

A zene lezár

Magyar Rádió Rt.

2003-2004

Glausius Gáborné levele a Malév vezérigazgatójához