Forrás: Magyar Rádió

Befürödve

2004. augusztus 9., hétfő 8:04

Inkább nyolcvan, mint száz esztendővel ezelőtt Móricz Zsigmond éppen

Karcagon sopánkodott azon, miként folyik el a pusztába a hazai föld aranya, a termálvíz. A vidéket riporterként járó nagy író az úttalan utakon döcögő kocsin elbóbiskolva  a város vezetőihez hasonlóan  álmában láthatta csak a bereki gyógyfürdőközpontot.

De ne utazzunk ilyen messzire az időben! Öt-hat évtizeddel ezelőtt az iparosításra megváltóként tekintők a feketearanyért, az olajért lyuggatták ki az anyaföldet, ám legtöbbször csak vizet fakasztottak. A feltörő melegvizet vagy hagyták elcsordogálni, pocsékba menni, vagy  a jobbik esetben  vasbetondugókkal szorították vissza a föld méhébe. Mondják, hogy szűkebb pátriánkban az 1990-es évek kárpótlási lázában még az is termál kutat kapott földje mellé, aki nem kért. Tény, a Közép-Tisza mentén a hatóságok a mai napig százszámra tartják számon az elfojtott kutakat, melyek közül nem egy valóban magánkézben van.

A természetes vagy mesterséges módon itt is, ott is felszínre törő melegvíz hasznát a források közelében élők mindig is ismerték. E lábunk alatt lapuló kincset azonban mintha csak mostanság fedeznénk fel igazán  legalábbis üzleti szempontból. Mind több önkormányzatnál gondolják úgy, hogy a termálvíz nem csak a különféle mozgásszervi betegségtől szenvedők problémáit enyhítheti, hanem az egész települését, a turizmusban vélve felfedezni a gyógyírt a munkanélküliségre, a nincstelenségre. Ahogy mind többen vetik szemüket Hajdúszoboszlóra, Gyulára vagy éppen megyénk két fürdő fellegvárára, Cserkeszőlőre és Berekfürdőre, úgy szaporodnak a wellnes programokat kínáló reklámok, a strandberuházásokról szóló híradások. Túrkeve, Mezőtúr, Karcag, Tiszakécske, Cegléd  hogy csak a legközelebbieket említsük azok közül, ahol már látszik valami a tervekből. Mert hogy hány településen fogalmazódott meg hasonló elképzelés, azt éppen oly nehéz számba venni, mint a termál kutakat. Sőt akad település, amely a Vásárhelyi-tervben szereplő árapasztót is szívesen becserélné egy mini Tisza-tóra.

Nem csoda, ha a fürdőfejlesztésen gondolkodó településfők mind gyakrabban idézik az anekdota szerint fiaira örökül egyetlen jó tanácsot hagyó öreg zsidó szavait: ahol megél tíz hentes, ott megél a tizenegyedik is. Hiszen miért ne válhatna valóra az inkább nyolcvan, mint száz évvel a vidéket beutazó Móricz nyomában úttalan utakon zötykölődők álma is.

Csak jól értsék az öreg kereskedő szavait: megél, és nem meggazdagszik.

Teleki József