Forrás: Magyar RádióNyolcszáz? – Lovas István jegyzete
Elhangzott: 2004. augusztus 1.
2004. augusztus 2., hétfő 11:47
832 olvasás
Mostanában nem a dakota viccek mennek, hanem a K&H Equities-szel összefonódott bróker- és bankárkormány milliárdjai. És a kartellbe tömörült, nyolcmilliárdra büntetett autópálya-építők mutyizási ügyei.
Ön asszonyom, nem messze a rádió mellett, tudja, ön, asszonyom, aki egyik kezében gyerekét tartotta, a másikkal cigarettázott, miközben a fele füstöt meglehetősen foghíjas szájából gyermekére fújta, fennhangon azt mondta barátnőjének, hogy Orbán cigány. Meg azt, hogy ellopta az országot. Persze, asszonyom. Orbán cigány. Meg dakota. Meg zsidó. Hát nem adott ószövetségi nevet két gyermekének? De a rohadt Orbán ugyanakkor fajmagyar, ráadásul egy nagy rohadt keresztyén is, mert állandóan ott lebzsel a templomok boltívei alatt. Sőt, még fölhág a szószékre is, ahol nincs keresnivalója. És a rohadt Orbán ráadásul még farkasfogú Mussolini is. Akkor, amikor éppen nem Hitler.
Ezt hallotta ön, asszonyom, kedvenc kereskedelmi tévéjeiben, ezt olvasta újságjaiban, ezt hallotta a szomszédjától, aki egyetlen láncszem az MSZP rasszista suttogópropaganda-láncában. De azért most kivételesen álljon meg egy pillanatra. És egy mély, kegyelmi slukk után vegye ki szájából a csikket, mielőtt azt az ön Demszkyje által takarítatlanul hagyott Pestjének aszfaltjára dobná. Gondolkozzon csak el rajta, mennyire nem voltak valódi ügyek az előző kormány idején, ha a földkerekség leggonoszabb és Magyarország emelkedő nemzetté válását oly sikeresen gátló médiája hónapokig, sőt évekig azt a húrt pengette, hogy Orbán dakota viccet mesélt. Meg azt, hogy egy könnyekig meghatódott idős hölgy elkapta kezét és megcsókolta. Amely jelenetről készült fényképpel és cikkek százaival bizonyították: ennek elviselésére csak egy diktátor képes. De hogy 2002. július 12-én a lengyelországi Wroclaw főterén egy ottani idős néni hálából Verheugen, az EU bővítési biztosának kezét csókolta meg és erről a félmilliós Rzeczpospolita hozott másnap képet anélkül, hogy az ottani lap az itteni, vérgonosz társaihoz hasonló következtetésre jutott volna, azt most feledjük. És azt is, asszonyom, hogy az ön médiája a Verheugen kezére adott hálacsókot egyszerűen eltagadta.
Látja, asszonyom, ennyire nem voltak ügyek az Orbán-kormány idején. Ezért kellett a nem ügyeket, az adófizetőknek egy fillérjébe sem került, egy-egy dakota viccet, netán kézcsókot évekig központi témává emelni. Farkasfogú Mussolini- és Hitler-Orbánról beszélni. Ma erre bezzeg nincs szükség. Nem kell ügyeket kitalálni. Vegye meg az ellenzéki napilapot. Tucatjaival olvashatja a közpénzek lopásáról szóló történeteket. Tíz- és százmilliók, sőt milliárdok tűnnek el. Mostanában nem a dakota viccek mennek, hanem a K&H Equities-szel összefonódott bróker- és bankárkormány milliárdjai. És a kartellbe tömörült, nyolcmilliárdra büntetett autópálya-építők mutyizási ügyei. Akik kétszer annyiért építik az autópályákat, mint a rohadt, cigány, zsidó, fajmagyar, tolvaj és Hitler-Orbán idején, aki persze ellopta az országot. Ráadásul még olimpiát is akart. A rohadt. Akire, asszonyom, nehogy szavazzon, mert a farkasfogú a végén még az ön gyerekének is dakota viccet mesél lefekvés előtt, ami megzavarhatja a kicsit abban, hogy a cigarettafüstös szobában fenékig ürítse a kólásüveget.
De ha már az autópályánál tartunk. Az ön dakota vicceket nem mesélő D-209-es miniszterelnöke annak idején azt ígérte önnek oly sok egyéb ígérete mellett, hogy nyolcszáz kilométer autópályát épít. Az eddig eltelt több mint két évben az általa épített nulla kilométer autópályát átadott kormány funkcionáriusai most azt hazudják önnek, hogy a miniszterelnök nem ígért nyolcszáz kilométer autópályát. Akkor én most önnek, asszonyom, a dakotákhoz hasonlóan kétszer idézem a miniszterelnök mondatait, hogy ön is értse, és ne feledje el legalább két napig. Ezt mondta Medgyessy a kampány idején: „amikor a nyolcszáz kilométert mondtuk, akkor azt mondtuk, hogy nyolcszáz kilométer autópálya építéséhez kezdünk hozzá. Ebből négyszázhatvanat át fogunk adni de facto. És el fogjuk kezdeni további autópályáknak az előkészítését is. Az átadott és az előkészítés alatt álló, az nyolcszáz kilométer.” Idézet vége. És most a lassú felfogású dakoták, meg az ön kedvéért is ezt most megismétlem, természetesen lassan, hogy ne feledje el holnap, amikor Kovács László ismét ennek ellenkezőjét hazudja: „amikor a nyolcszáz kilométert mondtuk, akkor azt mondtuk, hogy nyolcszáz kilométer autópálya építéséhez kezdünk hozzá. Ebből négyszázhatvanat át fogunk adni de facto. És el fogjuk kezdeni további autópályáknak az előkészítését is. Az átadott és az előkészítés alatt álló, az nyolcszáz kilométer.”
Egyszer egyébként, asszonyom, gondolkodjon el azon is, hogy önnek kik miatt és miért hiányos a fogazta, eltérően például osztrák nőtársaitól. Nem csak a negyvenöt év egypártrendszeri időkre gondolok, de a fogtömések ingyenességét is megszüntető Bokros-időszakra. De önnek nem ez a fontos, hanem hogy az ön hősei legalább nem meséltek önnek dakota vicceket. A jövő héten ilyen hőseiről, Demszky Gáborról és párttársáról, Wekler Ferencről fogom önt szórakoztatni. Tudja, két SZDSZ-esről, akik szintén nem dakoták.
MR
