Forrás: Magyar Rádió

Egy csepp emberség – Schweitzer József, nyugalmazott főrabbi

Elhangzott: 2004. március 26.

2004. július 28., szerda 16:01

114 olvasás

Arany János Rendületlenül című versében írja: áron és apályon, szirt a habok közt hűséged megálljon. Számomra ez nagyon drága és kedves két sor, mihez kellett az életben hűségesnek lenni.

Egy papi embernek ugye, elsőrendben a maga vallásához, a maga hitéhez, a maga közösségéhez. Sokszor eszembe jutott, mert ugye az embert sokszor gyötrik kétségek, jót választott-e, amint tette, és választott, ott úgy csinálta-e ahogy ezt valóban a körülmények, idő, közösség megkívánták, s bizonyos eszmékhez, iránytűkhöz ugye kellett ragaszkodni. Hát ilyen iránytű ugye a zsidó vallás tanítása, az egy Isten hit, az ebből fakadó szeretet, ami nem jelent megalkuvást, nem jelenti azt, hogy hát a rossznak minden körülmények között megbocsátást kell adni, mert akkor a rossznak utat engednénk, de mérlegelni kell a másik embernél azt, hogy hát az is egy ember. A másik embernek is lehetnek korrekt ambíciói, korrekt elvárásai az élettől, és ebben segíteni kell, és ha már segíteni nem tudja, semmiképpen nem szabad akadályozni. Pedig ugye az élet során az ember sokszor látott ilyet. Tehát az árban és apályban annyit jelent, hogy az élet különböző szituációiban, rossz és jó szituációban bizonyos alapelvekhez, amennyiben neki lehet ragaszkodnia kell, azért, hogy a rosszban ne legyen ő a még rosszabb, a jóban pedig el ne bizakodjék. Tehát egy bizonyos orialmedi okritaszt mindig tartson meg az emberi méltóságban és a másik ember emberi méltóságának a tiszteletében.

Schweitzer József, nyugalmazott főrabbi

Comments are closed.