Magyar Rádió

2004. július 16., péntek 0:28

Miért tartózkodott a nőktől az a férfi, aki leginkább arra vágyott, hogy mindenki szeresse? Miért nevezte őt strébernek egykori tanára, Babits Mihály? Milyennek látta ő magát? És milyennek látja őt Pünkösti Árpád?

Rákosi Mátyásnak nem más volt a latin tanára 1906-ban, mint Babits Mihály. És Babits Mihály azt írta az akkor még kamasz Rákosi Mátyásról jellemzésként, hogy stréber.

Pünkösti árpád nemcsak történész, hanem újságíró és szociológus, szociográfus. A kötetben gyakran pszichológiailag elemzi Rákosit, és ami talán még izgalmasabb, hogy ehhez a pszichológiai elemzéshez tartozik Babits véleménye is. Nagyon sokat ír Pünkösti arról, hogy tulajdonképpen miért volt ő egész életében stréber. Nemcsak gyerekként, hanem politikusként is. Ezt fejezi ki a kötet címe is, Rákosi, Sztálin legjobb tanítványa. Tehát ő mindig a lehető legjobban akart teljesíteni, és Pünkösti arra próbál választ adni ebben a könyvében, hogy miből fakadtak azok a komplexusai, amik miatt ő stréber lett az iskolában, stréber lett a kommunista mozgalomban, stréber lett az ország vezetőjeként, Sztálin követőjeként, mindenben.

Pünkösti Árpád meglehetős részletességgel foglalkozik Rákosi Mátyás szerelmi életével is, és ő azt írja, hogy Rákosi Mátyás vélhetően félt a nőktől, mert ifjú korában kudarcok érték, és mindez rányomta bélyegét a későbbi kapcsolataira. Tehát igazán boldog, kiegyensúlyozott, felnőtt férfihoz illő kapcsolata nem nagyon volt. Az író megjegyzi, hogy Rákosi a visszaemlékezéseiben egyszer sem írja le a szerelem szót. Valószínűleg nem volt soha szerelmes, nem is tudott szerelmes lenni, és egészen fiatal korától kezdve óriási komplexusai voltak a nőkkel szemen. Ezek a komplexusok sok mindenből fakadtak, fakadhattak. Egyrészt alacsony termetéből, szinte gnómszerűen alacsony ember volt, nem egy vonzó külsejű férfi. Fakadhatott abból, hogy egész életében problematikus viszonyban volt származásával. Ő a zsidóságával soha nem tudott igazán dűlőre jutni magában. Nem tartotta magát zsidónak, mint ahogy a kommunisták számára általában nem volt fontos, hogy milyen származásúak. A kommunista elméletből fakadóan internacionalista volt, és lényegtelen volt a származás. Ennek ellenére természetesen a zsidósága fontos szerepet játszott ezeknek a komplexusoknak a kialakulásában, és antiszemita érzései is voltak, ami ahhoz vezet, hogy egész életében volt valami valószínűleg szörnyű marcangoló identitásválsága.

Nem tudta, hogy igazából kicsoda ő, és természetesen ez nem használ a szerelmi, szexuális kapcsolatokban. Ugyanakkor nárcisztikus személyiség volt, aki nyilván úgy érezte, hogy neki sok minden kijár. Ő tulajdonképpen megérdemli a szeretetet, a szerelmet, az elismerést, és egész életében azért küzdött, hogy minél több szeretetet kapjon, hogyha már a szerelemben nem tud igazi boldogságot elérni, az volt talán a legfőbb törekvése, hogy őt minél többen szeressék, és részben ez is vezetett azokhoz az egészen torz formákhoz, amikkel ő ezt a szeretetet ki akarta vívni magának.

Gellért András