Magyar Rádió

Elhangzott 2004. július 6-án.

2004. július 7., szerda 11:59

352 olvasás

Már megint érdemes önvizsgálatot tartani, már megint érdemes egymást jobban kiismerni. Köszön-e egymásnak, ami zsigerből jön, és amit mondunk? Engem nem zavar, csak ne legyen kötelező – mondják némelyek csekélyke gúnnyal, mások büntetnék még mindig, lehetőleg középkori egzekúcióval, és akadnak, akik egyszerűen csak „izginek” tartják.

Megfogalmazódik az is, tilos a közt állandóan froclizni a homoszexuálisoknak, maradjon az hálószoba-ügy, noha valamennyien pontosan tudjuk, nem az. De nem ismeretlen az a demokrata sem, aki fontosnak tartja tudatni: az ő barátja, munkatársa, tudom is én kicsodája is meleg, leszbikus, vagy valamilyen „más”, és mégis. Kicsit olyan ez a magatartás, mint anno a békeévek szalon-antiszemitizmusa: nem állom őket, de azért nekem is van egy olyanom. A másság ezen megtestesülése ugyan nem szezonális, de széles körű traktálása – legyünk őszinték – a „Gurkenzeit” biztos jele. Ugyanakkor kíváncsiak vagyunk, miért is a melegkarnevál minden évben, és kíváncsiak vagyunk, miért tiltakozik ellene, aki azt teszi.

A Krónika kedd esti Háttér részében a hétvégi Meleg Büszkeség napi felvonulásról vitáztak a műsor vendégei: Bégány Attila MDF-es képviselő és Sándor Bertalan, az Öt Kenyér Közösség ügyvivője.

– Kész helyzet van már megint, történt egy felvonulás az elmúlt szombaton, ahol a melegek vonultak föl. Van egy ellentüntetés, amit gyakorlatilag a rendőrség betilt. Az embernek zsigerből az igazságérzete ez ellen tiltakozik, még akkor is, ha vagy a melegekkel nem rokonszenvez, vagy pedig a Vér és Becsülettel nem rokonszenvez. Időbeli eltolódásról van szó, tehát gyanítom, hogy itt valamiféle egyeztetés volt a háttérben.

S.B.:

– Én úgy gondolom, hogy nem volt semmilyen egyeztetés, én nem vagyok gyakori látogatója a Vér és Becsület honlapjának, most azonban alaposan végigolvastam az összes anyagot, és olvastam a rendőrségi megállapodást, amelyben kifejezetten megállapodtak abban, hogy önkényuralmi jelképeket nem fognak alkalmazni, tehát nagyon korrektnek, és emberinek tűnt ez a megállapodás. Az én igazságérzetem szerint sem volt helyes megtiltani ezt.

B.A.:

– Én nem olvastam a honlapjukat, és nem tudom a rendőrségi tárgyalásoknak az eredményét, de ha ez így van, akkor szerintem is helytelen volt, engedélyezni kellett volna, különösen azt figyelembe véve, hogy egy héttel korábban pedig egy melegtüntetés volt engedélyezve.

– Van mondjuk egy szabályosan előterjesztett, másokat durván nem bántó transzparenssel Vér és Becsület demonstráció, azt engedi, szemben a melegek demonstrációjával, azt pedig nem engedi.

B.A.:

– Mert a melegek demonstrációja sértette a gyermekek jogait, és mi azért léptünk föl, azért kértük az V. kerületi polgármestert, hogy kérje a budapesti rendőrfőkapitányt, hogy vonja vissza a melegtüntetés engedélyezéséről szóló határozatot, mert úgy véljük, és ez a vélelem beigazolódott számunkra, hogy a melegtüntetés sérti azon gyermekek jogait, akik az útvonal mellett laknak, vagy éppen arra sétálnak. A gyermekeknek joga van az egészséges erkölcsi fejlődéshez, és ezt az egészséges erkölcsi fejlődést sérti az, hogy akár homo-, akár heteroszexuális jellegű tüntetés zajlik az utcán, az ő utcájukban. Mi nem szeretnénk belemenni a homoszexuális vitába, ez az ügy egy eleme tulajdonképpen annak.

B.A.:

– Erőszaknak tekintjük mi a vizuális erőszakot is, ami az utcán történik, ami az interneten, ami az újságos standokon, vagy ami a televízióban történik.

S.B.:

– Ez a mi oldalunkról csak önvédelemnek tetszik.

B.A.:

– Én azt megértem, hogy az önök oldaláról ez önvédelem, de az önök önvédelmi reflexei, akciói az utcán ütköznek a gyermekek jogaival, és választani kell, hogy melyik való előbbre. Mi azt mondjuk, a gyermekek jogai előbbre valók.

S.B.:

– Mi úgy gondoljuk, hogy a homoszexualitás néven ismert, vagy újabb keletű szóval melegség néven ismert jelenség sokkal több, és sokkal átfogóbb, az egész embert, az embernek minden kulturális, vallási, érzelmi, pszichés szféráját magába ölelő jelenség. Messze nemcsak a szexualitásról szólt a felvonulás, és nem egy szexuális propaganda, hanem azt szeretnénk megmutatni, hogy arcunk van, emberek vagyunk, itt élünk köztetek, és gondolkodjatok el azon, hogy érdemes-e gyűlölködni.

– Milyen úton, módon lehet az embereknek a figyelmét fölhívni arra, hogy miként viselkednek ezzel a jelenséggel?

B.A.:

– Félreértés történik, mi nem a homoszexuális mozgalomnak a céljaival vitatkozunk, vitatkoztunk, ez egy másik téma lehetne. Mi arról beszélünk, hogy a gyermekek jogait sérti az, hogy homoszexuális, vagy heteroszexuális jellegű tüntetés van az utcán. Azt kell mondjam, hogy a homoszexuálisok általában szabadságjogokra hivatkoznak, de számomra diszkreditálja ezt a küzdelmet az, hogy semmibe veszik a gyermekek jogait.

S.B.:

– Nagyon nehéz azzal vitatkozni, hogy a gyermekek jogait, természetesen a gyermekek egészséges nevelkedését mi is nagyon fontosnak tartjuk, és minden olyan agressziót, ami ez ellen irányul, mélységesen el tudunk ítélni. Például a pedofíliát. Ez nem egy szexuális tartalmú felvonulás volt, ez egyszerűen egy ünnep volt, amiben megmutatkoztunk. Az év 365 napjából négy napot annak szenteltünk, hogy kulturális programokkal, beszélgetésekkel, ökumenikus istentisztelettel beszéljünk a problémáinkról, az örömeinkről, az életünkről. A meleg méltóságot ünnepeltük meg, ennek a része volt ez a délutáni séta, felvonulás a városban. Ez úgy gondolom, hogy a gyermekeket nem sérti. A gyermekeknek joguk van tudni azt, hogy vannak homoszexuálisok ebben a világban, joguk van tudni azt, hogy ők nem bűnözők. Rengeteg fórumon elhangzott az is, mélységesen sértő, és visszautasítjuk, hogy ez ugyanolyan, mintha tolvajok vonulnának föl. A tolvajokat a Büntető Törvénykönyv szankcionálja, és ez egy közösség elleni bűn. A másságot pedig az esélyegyenlőségi törvény védi. Ha én gyermekkoromban láthattam volna melegfelvonulást, akkor az én meleg identitásomat, meleg életemet nagymértékben elősegítette volna. Bár lett volna az én gyermekkoromban melegfelvonulás, és bár az én apám és anyám elmagyarázta volna, hogy igen, vannak melegek és nem baj, ha te is az vagy. Roppant örültem volna ennek.

B.A.:

– Én azt gondolom, hogy eljön egy kor a gyermek életében, amikor ezt meg kell magyarázni, de nem három, négy, öt, vagy hatéves gyereknek kell magyarázni, hogy mi az, amikor két férfi csókolózik az utcán. Ilyen élményeknek nem kell őket kitenni. Ez a különbség köztünk.

S.B.:

– Ez a szülő joga, hogy eltitkolja előle az élet tényeit, de akkor be kell íratni egy olyan szerzetes iskolába, ahol nincs televízió, és nincs internet. Az ortodox zsidók nem használnak internetet, mert roppant nagy kísértésnek tartják. Ha el akarnak vonulni a világból, tegyék meg.

B.A.:

– Elérkeztünk egy olyan pontra, ahol markánsan érzékelhető a különbség. A mi véleményünk szerint sem tüntetésen, sem máshol, újságban, tévében, rádióban, interneten nem helyes a gyermekek ellen vizuális agressziót, szexuális, vizuális agressziót folytatni. Felteszem a kérdést: mi viszi tovább az életet? Ön sem született volna meg, ha nem heteroszexuális szülei lettek volna. Az a heteroszexuális kultúra, amely ma már egyre nagyobb százalékban nem vállal gyereket, nem viszi tovább az életet. Itt van egy nagy különbség, az élet továbbvitelével kapcsolatosan.

S.B.:

– Az élet továbbviteléről azért egy kicsit mást vallok. Mind a ketten keresztények vagyunk, azt valljuk, hogy ez az élet a biológiai szint, de az élet továbbadása nemcsak biológiából áll, az életet az is tovább tudja adni, aki éppen nem gyermekeket nemz. Mert az élet sokkal nagyobb, és teremtőbb áramlat, és ami az Ószövetségben az, hogy szaporodjatok, sokasodjatok, az a Jézus Krisztus világában azt jelenti, hogy menjetek, és hirdessétek az evangéliumot. Az élet továbbadását le szabad szűkíteni a szexualitásra, és a heteroszexualitásra?

B.A.:

– Nem, természetesen az élet továbbadása sok mindenben, példában, erkölcsben, és így tovább, de biológiailag is. Mi a véleménye, hogy ez egyeseket esetleg megbotránkoztat?

S.B.:

– Ha egyeseket megbotránkoztat, akkor nekik kell valamit kezdeni vele. A magam tehetsége szerint igyekszem ehhez segítséget nyújtani.

Kőszegi Gábor