Ebben a hónapban jelent meg New Yorkban Yehuda Koren és Eliat Negev – két izraeli újságíró- Szívünkben Óriásiak voltunk című, Holocaust témájú könyve. A könyv arról szól, hogy hogyan élte túl egy tizenkét tagú magyar család az Auschwitzi haláltábor borzalmait.
Egy ember életében számos szokatlan, furcsa dolog történhet. Különösen akkor történnek különös dolgok, ha valaki más kulturális közegbe kerül. Ott meg kel ismernie a másik kultúrát, ahhoz, hogy bizonyos dolgokat megértsen. Egy újságíró, egy külföldi tudósító számára nem okoz meglepetést, ha más kultúrával, ha más gondolkodásmóddal találkozik, hiszen többek között pont az a dolga, hogy megismerje, közvetítse a más kultúra jeleit, történéseit olvasói, hallgatói, nézői számára.
Mégis, finoman szólva meglepődtem, nagyot néztem, amikor a posta egy olyan meghívót hozott a Magyar Köztársaság New York-i Főkonzulátusára, ahol két címer volt látható egymás mellett, a magyar és az izraeli. A meghívót közösen küldte Dr. Horváth Gábor Magyarország és Alon Pinkas Izrael New York-i főkonzulja.
A meghívó – egy Holocaust témájú – könyvbemutatóra szólt, amelyet a két ország konzulátusa közösen szervezett a magyar Konzulátus dísztermében.
A könyv szerzői Eilat Negev, Yehuda Koren izraeli újságírók. Eilat Negev, izraeli szülők gyermekeként bár Amerikában született, de Izraelben él. Diplomáját tömegkommunikációból szerezte. Korábban az izraeli rádió dokumentációs producereként és szerkesztőjeként dolgozott. 1990 óta a legnagyobb izraeli napilap, a Yediot Ahronot főmunkatársa.
Yehuda Koren történelmet és szociológiát tanult a héber Egyetemen. Évekig dokumentációs szerkesztőként producerként dolgozott az Izraeli Rádió és TV hatóságnál. Számos film történelmi konzultánsa volt, többek között a BBC produkcióiban. Újságíróként írásai rendszeresen jelennek meg a német és az angol sajtóban.
Amikor leültünk egy kis beszélgetésre először is a könyv tartalmáról kérdeztem a szerzőpárost:
Miről szól a könyvük?
Yehuda Koren: Egy vallásos zsidó családról szól a könyvünk. A család nagy része a tizenkilencedik század végén, a huszadik század elején, Magyarországon született.
A családban tíz gyermek született és ezzel ez a család volt a világ legnagyobb törpe családja.
Az olvasók a könyvben találkozhatnak a humanizmus legjobb tulajdonságaival, és az embertelenség legkegyetlenebb történéseivel. A sors iróniája folytán a családnak tragédiája és szerencséje is egyben, hogy a sors megterhelte őket a törpeséggel, egyben ez segített, abban hogy túléljék a Holocaustot. Ez a család a világ legnagyobb létszámú családja, amely teljes egészében élte túl a Holocaust borzalmait.
A könyvben leírjuk a család teljes történetét, ahogyan például a huszadik század elején egy saját Lilliputi társulatot és zenekart hoztak létre és ezzel lettek rendkívül népszerűek az akkori Magyarországon és Csehszlovákiában.
1944-ben először gettóba, majd onnan Auschwitzba vitték az egész tizenkét tagú családot, ahol mindannyijukon Mengele orvosi kísérleteket végzett és valójában ennek köszönhetik, hogy életben maradtak.
Míg az Auschwitzba érkező zsidók kilencven százalékát azonnal gázkamrákba vitték, kiirtották, addig a sors iróniája, hogy nemcsak, hogy ennek a családnak mind a tizenkét tagja túlélte a borzalmakat de másokon is tudtak segíteni a túlélésben. További tizenegy ember életét mentették meg.
A könyv családregény? Mennyi benne az írói képzelet szülötte és mennyi a tény?
Yehuda Koren: A könyv teljesen a valóságban megtörtént eseményekre támaszkodik, semmit nem tettünk hozzá. A könyvet úgy írtuk, hogy személyesen elmentünk minden helyszínre és számos szemtanúval folytattunk beszélgetéseket. Magyarországon és Romániában személyes helyszíni és könyvtári kutatásokat végeztünk. Mindent dokumentáltunk és többszörösen leellenőriztünk. Sajnos ez egy valóságban megtörtént történet, amihez semmit nem tettünk hozzá és semmit el nem vettünk belőle.
Eilat Negev: Mi végig jártuk a család teljes útját, egészen Erdélyből, Szegeden át Auswitz –Birkenauig. Megszereztük és átnéztük az úgy nevezett orvosi kísérletek minden jegyzőkönyvét. Az áttanulmányozott okmányok, mind eredetiek voltak. Többek között átnéztük Mengele kézírásos feljegyzéseit, a teljes mengelei „kutatási” archívumot.
Az egész kutatásunkat igazolja, hogy az auschwitzi nyilvántartási számok és a mengelei kísérletekben talált számok megegyeztek a családtagok nyilvántartási számaival. Kutatásainkat az egyik amerikai televíziós csatorna dokumentálta.
A háború után a család Izraelbe menekült, és ott telepedett le, ahol a család újra alapította a társulatot és még az ötvenes években is szerepeltek, például az izraeli Szimfónikusokkal együtt is és fellépéseikkel komoly sikereket arattak.
A közelmúltban jelent meg a könyv Amerikában. Mit gondolnak mennyire érthető a könyvük, például a mai fiatalok számára?
Yehuda Koren: A megjelenés előzményéhez tartozik, hogy korábban egy hosszabb cikket írtunk a témáról az egyik angol újság számára. A témával foglalkozó cikkeink ezt követően tíz másik országban is megjelentek. Skóciában, Glasgowban a cikkünk megjelent egy hajléktalanok számára készült újságban is. Olyan emberek is megértették mondanivalónkat, akik nem érintetek a sem a zsidóság, sem a Holocaust témájában, akik szinte semmit sem tudnak ezekről a borzalmakról. A túlélés témája a hajléktalanok számára is sokat jelentett. Könyvünk, ami most Amerikában jelent meg, jövőre Dél Koreában fog megjelenni, ahol a zsidóságnak igazán nincs sok kötődése, de úgy gondolták, hogy a túlélés témája sokat mondhat az ottani közönség számára is. Biztos vagyok benne, hogy nem túl sok dél-koreai tudja, hogy mi is történt a Holocaust során.
Eilat Negev: A könyvet eddig fél-tucat nyelven adták ki. Mi nagyon sajnáljuk, hogy ez bár egy magyar zsidó történet, mégsem találtunk eddig magyar könyvkiadót, amelyik felvállalta volna a könyv magyarországi kiadását. Azt gondoljuk, hogy nemcsak az Ovitz család, de az elpusztult magyar zsidók emléke is megkívánná, hogy a könyv magyarul is megjelenjen. Mi nagyon reméljük, hogy a könyv magyarul is megjelenhet majd.
Yehuda Koren: A könyv tavaly megjelent Németországban, az elmúlt hónapban, Hollandiában. Most itt Amerikában, nemsokára Franciaországban, s ahogy említettem dolgozunk a dél-koreai kiadáson, de előkészületben az olasz kiadás és a lengyelek is érdeklődnek a könyv kiadása iránt és nagyon remélem, hogy a magyar kiadás is létrejön.
Hogyan fogalmaznák meg a könyvük fő üzenetét a ma embere számára?
Yehuda Koren: Ez a könyv nem egy egyszerű Holocaust történet. A könyv valójában egy optimista történet, amelynek fő üzenete a remény és a túlélés. A család több tagja több mint nyolcvan, vagy kilencven évet élt. Nemcsak, hogy egyszerűen túlélték a borzalmakat, de a család erős és sikeres is volt. Életük a háborút megelőzően egy tipikus vallásos magyar zsidó család élete volt. Társulatuk nagyon népszerű volt. A háborút követően, pedig úgy éltek, ahogy más izraeliek is éltek.
Magam úgy fogalmaznék, hogy a család megmenekülése a pokolból, Auschwitzból, az csoda volt. A szerzők, akik a kutatást végezték nem így látják?
Eilat Negev: Én ezt elképesztő történetnek nevezném, mivel tudjuk, hogy az Auschwitzba kerültek 90 százalékát, azonnal elpusztították, ennek a családnak a legfiatalabb tagja egy, a legidősebb tagja pedig, ötvenegy éves volt, amikor megérkeztek Auschwitz – Birkenauba. A történet maga, bármennyire is hihetetlenek, kitaláltnak tűnik, sajnos a huszadik század megtörtént tragédiájának része.
A könyvünk fő üzenetét úgy tudnám megfogalmazni, hogy lehet, hogy te valamiért gyenge vagy, de e mellett lehetsz te a legerősebb ember a földön.
Az írás azt mondja, hogy „Tanítsd meg fiadnak”. Mit tud ez a könyv megtanítani az eljövendő generációk, fiaink, lányaink számára?
Eilat Negev: A könyvből kiderül, hogyan kell összetartani, hogyan kell segíteni egymáson, mert ha mi összetartunk az életben, ha mi segítjük egymást a bajban, akkor elérhetjük azt amit szeretnénk. A könyvből egy gondolkodásmód tanulható meg.
Yehuda Koren: Hozzátenném azt is, hogy az is a könyv tanulsága, hogy lehetnek nehézségeink az életben, például a munkánk során, lehetnek testi fogyatékosságaink, de a legfontosabb az emberi hozzáállásunk, az emberségünk.
Ahogyan a könyvből kiderül, ez a család egy ortodox zsidó életet élt. Betartották a zsidóság vallásos törvényeit, tartották a szombatot és az ünnepeket. Számos zsidó gondolta, gondolja úgy a második világháború után, a Holocaustot követően, hogy isten nem létezik, vagy rossz isten az, amelyik megengedi, hogy ilyen borzalmak történjenek, mint ami Auschwitzban megtörtént. Ezek az emberek nem hisznek tovább az istenben, nem akarják magukat zsidónak tekinteni, elveszítették identitásukat.
Amikor a család utolsó életben maradt tagjával készíttettük az interjút, azt kérdeztük tőle, hogy létezik az, hogy Ő még hisz az istenben a történtek után? Azt válaszolta: azt tudom, hogy ha én normális, húsz-huszonöt éves magyar zsidó lány lettem volna, akkor Auschwitzban azonnal a gázkamrába kerülök. Az, hogy én törpének születtem, isten akarata volt, mert ennek köszönhetem, hogy megmenekültem a pusztulástól. Ezért éltem túl Auschwitzot.
Barát Tamás
