Esszék


Pelle János: A katolikus egyház és a zsidótörvények

1938-tól a német megszállásig

A magyar társadalomban a harmincas évek második felében megerősödtek azok az erők, melyek a felhalmozódó társadalmi elégedetlenséget a zsidók ellen fordították.

Standeisky Éva: Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban

Standeisky Éva

Antiszemitizmus az 1956-os forradalomban

Az irányítatlan rendszerváltozás sajátja s ez alól 56 sem volt kivétel , hogy felszínre kerülnek az addig lefojtott indulatok, a kibeszéletlen problémák. Szociális feszültségek esetében a vagyon(oso)k elleni fellépés (1848, 1918, 1944/45), a diktatúra bukásakor a volt vezető(k) iránti egyéni vagy csoportos bosszú (1919/20, 1956). Az antiszemitizmus pedig minden esetben.

Nehéz-Pozsony István: Jogtörténeti tanulmány a zsidókérdésről

Édesapám hagyatékából került elő egy figyelemreméltó könyv, amelynek adatain a jelen írás túlnyomó része alapszik. Apám precíz ember és gondos ügyvéd volt, ezért kénytelen volt ronggyá forgatni a könyvet az állampolgársági és büntetőügyekben, hogy ügyfelei számára megleljen bizonyos lyukakat, amelyek a jogrendszer sűrű szövetén keletkeztek az idők során. Konkrét esetekkel nem untatom az olvasót, csupán a könyv állapotát s a buzgó használat indokát magyarázom. A vaskos kötet címe: A zsidók egyenjogúsítására és külön jogrend alá helyezésére vonatkozó jogszabályok, írták dr. Tóth László kir. törvényszéki bíró és dr. Ribáry Géza ügyvéd, kiadta a Hungária Könyvkiadó Budapesten, 1939-ben, vitéz Bánó Lehel felelős kiadásában. A könyv tulajdonképpen kompiláció: két részből áll. Az elsőben azokat a jogszabályokat ismerteti, amelyeket a XIX. század folyamán a polgárosuló Magyarországon a liberális eszmék térnyerése folytán az általános jogegyenlőség értelmében hoztak meg a zsidók egyenjogúsítása érdekében, míg a második - sajnos sokkal terjedelmesebb - részben összeállítja és közli azokat a törvényeket és rendeleteket, amelyek a zsidók jogfosztásáról a kiadásig megszülettek, ez utóbbiakat szemérmesen "külön jogrend alá helyezés"-nek nevezi. Itt mindjárt tegyünk két megjegyzést. Az első: már az előszó szükségesnek tartja rögzíteni, hogy e jeles jogi szakmunka "pártatlanságának és politikamentességének hangsúlyozása jelentkezik a szerzők személyében is, akik közül az egyik vitathatatlanul keresztény bíró, a másik zsidó ügyvéd". A másik megjegyzés: noha a kompiláció a külön jogrend alá helyezés cím alatt szám szerint 4 törvényt, 6 miniszterelnöki rendeletet és további 6 szakminiszteri rendeletet közöl, a gyűjtemény kiadásának időpontjában még nem született meg a zsidók jogfosztásáról szóló jogszabályok legdurvábbika, az 1941 augusztusában kelt szégyenteljes és embertelen Harmadik zsidótörvény, amely bűncselekménnyé nyilvánította a "fajgyalázást" (zsidónak minősülő személy által nem zsidóval folytatott nemi érintkezést), és "jogi" alapul szolgált a zsidónak minősített hatszázezer magyar állampolgár elhurcolásához, megkínzásához, megsemmisítéséhez. Mindezen megjegyzések előrebocsátása mellett is érdemes a könyvet áttanulmányozni, mert értékes ismereteket nyerhetünk a mostanában olyannyira "megbeszélni" kívánt "zsidókérdés" problémaköréhez.

Lackó Miklós: Zsidók a budapesti irodalomban (1890-1930)

Magyarországon talán még hangsúlyosabban, mint Közép-Kelet-Európa más országaiban a zsidóság és az irodalom kapcsolata a múlt század 80-as 90-es éveitől a kulturális élet eleven problémája volt; a probléma nyílt feltárása máig sem történt meg teljesen. Csak egy tényre utalunk: egyetlen európai nagyvárost sem ismerünk, melyben a zsidóság (s a belőle bőven termő értelmiség) számaránya a századforduló éveiben oly magas lett volna, mint Budapesten (20-22 százalék, szemben pl. az erősen zsidós-nak tartott Béccsel, ahol arányuk nyolc százalék körül mozgott.) De Budapesten nemcsak a zsidók magas származásáról volt szó, hanem pl. Krakkóhoz, Varsóhoz sőt Prágához képest sajátos körülményekről is: a 19. század nagy részét uraló nemesi liberalizmus a hazai zsidóságot és főleg értelmiségét már korán az asszimiláció útjára terelte. Mint ismeretes, Ady az első világháború alatt írt Korrobori c. cikkében (melyet Szabó Dezső és mások is később antiszemita éllel interpretáltak) a problémát egyenesen úgy képzelte megoldani, hogy a polgárság körében gazdaságilag kiemelkedő szerepre jutott, kulturálisan modernizálódni vágyó, zömében gyors asszimilációra beállított zsidóság és a magyarság egy új népben egyesüljön: Hogy a zsidók megcsinálták nekünk Budapestet, s mindazt, ami talán talán? biztosan nincs is, de európaias és távolról mutatós? Segítségünkre jöttek nekünk, akik már nem vagyunk, azok, akik mint nép, szintén nincsenek... gyűlölve-vágyva ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől vagy új népet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz...

Hanák Péter: A lezáratlan per

ás: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Gondolat 1984

A zsidókérdés Magyarországon - A Huszadik Század körkérdése

Az első világháború alatt a növekvő tömegelégedetlenség részeként kiéleződött, és a társasági viták medréből kicsapott az antiszemitizmus. A konzervatív, jobboldali körök tudatosan szították, nagy tömegek pedig elfogadták az antikapitalizmusnak ezt az erősen érzelmi töltésű, torzító rendező és magyarázó elvét. A Huszadik Század szerkesztői 1917 tavaszán érettnek és alkalmasnak tartották az időt a magyarországi zsidókérdés mibenlétének, okainak, megoldási lehetőségének tárgyilagos megvitatására. A vitafórum megnyitásához közvetlen indítékot a szociáldemokráciához tartozó Ágoston Péter, nagyváradi jogásztanár könyve, A zsidók útja (Nagyvárad, 1917) adott. A szerző nagymértékben a zsidóságot tette felelőssé az asszimiláció zavarai s a növekvő antiszemitizmus miatt. Megoldásként a zsidó identitás teljes feladását, a tömeges kikeresztelkedést és a beolvadást ajánlotta. A könyv minden oldalon heves vitát váltott ki, s mintegy előkészítette az eszmei talajt az ankéthoz.

Bíró Tamás: A zsidóság irányzatai

Létezik egy mondás, amely szerint "ha van két zsidó, annak három véleménye lesz".

A zsidóság irányzatainak bemutatása meglehetõsen összetett feladat, valószínûleg nem létezik igazán jó megoldás. Jelen dolgozatomban sokkal inkább a saját tapasztalataim alapján, mintsem tudományos megalapozottsággal szeretnék egy ismertetést nyújtani, egy szubjektív elsõ megközelítést a témában nem járatosak számára.

Biczó Krisztina: Az 1920-as magyarországi numerus clausus statisztikai áttekintése

Kisebbségkutatás - 10. évf. 2001. 1. szám

Az 1920-as magyarországi numerus clausus statisztikai áttekintése: Történelmi szükségszerűség volt-e, vagy a holokauszthoz vezető út első lépése

Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után

Zsidókérdés Magyarországon 1944 után

Forrás: Zsidókérdés, asszimiláció, antiszemitizmus. Gondolat 1984

A magyar zsidóság szubjektív múlt-vázlata 1848-2006

Elveszítettük a múltunkat, és ami még rosszabb, a Holokauszttal helyettesítették a múltunkat.

Új horizontok

A Sófár Egyesület Új horizontok koncepciója kísérlet az európai zsidóság átfogó, 21. századi információs stratégiájának kialakítására. Olyan, radikálisan új megközelítést javasolunk, amely koherens rendszert alkotva több negatív tendencia egyidejű csökkentésére, sőt megfordítására, a pozitív folyamatok megerősítésére, felgyorsítására tesz kísérletet, miközben érintetlenül hagyja a kialakult struktúrák érzékeny egyensúlyát, szabad teret enged a szerves fejlődés zavartalan folytatásának.

Miért nem kellett Herzl a magyar zsidóknak?

Az 1950-es években faggatta ki Zsoldos Andor az agg Heltai Jenő-t budapesti otthonában unokafivéréről, Herzl Theodor-ról. Hat évtized távlatából felidézte Heltai egyik közös sétájukat. Akkor és ott, a századvégi Bécsben azonban nem a már befutott tárcaíró és színpadi szerző koptatta a császárváros utcáit a pályakezdő pesti (hírlap)íróval, hanem egy harminchat éves ?osztrák zsidó egy huszonéves ?magyar zsidóval...

Kultúrák találkozása - Budapesti Negyed 1994. nyár


?... Az utcán por, bűz, német szó, piszok... ? jellemezte a földi valóság Pest-Budáját esztétikai tankölteményében Arany János, nem éppen mennyei attributumok közé illesztve az idegen nyelvet.

Zsidók Budapesten - Budapesti Negyed 1995 nyár


1925-ben Budapesten is megjelent a bécsi író, Hugo Bettauer provokatív utópiája ?Nagyváros zsidók nélkül címmel. A könyv szatirikus vízió egy antiszemita kormány által ?zsidótlanított, lódenbe öltözött, provinciális unalomban tengődő nagyvárosról, Bécsről. Bettauer könyvecskéje ? bármily hátborzongatóan hangzik is ez ma ? rendkívül szórakoztató. A humor forrása egy közhelyes írói fogás: az abszurd megvalósulásának önkínzóan élvezkedő ábrázolása. Mert ami a háború után valósággá vált, az a megelőző évszázadban abszurdnak tetszett: Bécs, Prága, Berlin, Budapest, a modern közép-európai nagyvárosok arculatához ugyanolyan elválaszthatatlanul tartoztak hozzá a zsidók, mint az újonnan kialakított bulvárok, közparkok és sugárutak.