keramikus és művészettörténeti író

farkasházi (1904-ig Farkasházi-Fischer)

/Székesfehérvár, 1861. március 29. – Herend (Veszprém megye), 1926. május 4./

A világhírű herendi porcelángyárat alapító Fischer Móric unokája, Eugen Fischer néven jegyeztetett be a székesfehérvári izraelita hitközség anyakönyvébe. Atyja Desiderius (Dezső) Fischer, édesanyja Mari Pressburger. A család ekkor Székesfehérváron lakott Fischer Jenő tanulmányait szülővárosában kezdte. 1876-1882-ig a ciszterci rend székesfehérvári katolikus főgimnáziumának növendéke volt.

Tanulmányait az Ecole des Beaux Arts-ban folytatta, ahol nyolc év alatt a porcelángyártás minden technikáját elsajátította. Miután ismereteit még Angliában és Németországban tovább bővítette, az ungvári porcelángyár művészeti vezetője lett.

1896-tól kezdve kiváló tudását és munkaerejét a herendi gyárnak szentelte. Ott folytatta, ahol a nagyatyja abbahagyta. A régi kínai, japán, meisseni, bécsi és sevrcs-i mintákra támaszkodó herendi porcelángyár tradícióit élesztette újjá. Az 1900. évi párizsi világkiállítás idején a modern formák és technikák ihlették meg. Nagy sikere volt a coulé és piHe sur piHe díszítésű porcelánjaival, melyeket ő kísérletezett ki, tervezett meg és festett. A Francia Becsületrend tulajdonosa volt.

Önálló kötetei jelentek meg a művészettörténet köréböl: Palissy élete és művei (1885), A Della Robbia család (1896).

A herendi porcelángyár részvénytársaság vezérigazgatójaként halt meg 1926-ban Herenden. Tatán temették el gyáralapító nagyatyja, Farkasházi-Fischer Móric, édesapja, Farkasházy-Fischer Dezsó, egykori 48-as gyalogsági hadnagy, porcelángyáros mellé.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)