A katalán El Periodico de Catalunya című napilap beszámolója szerint a spanyol polgárháború idején készült negatívokat egy bőröndben, papírdobozokban találták meg Capa két kollégájának – David Seymournak és Gerda Tarónak – munkáival együtt.
Capa, Seymour (Chim) és Capa barátnője, Taro képei regénybe illő utazást követően kerültek Francisco Javier Aguilar de González mexikói tábornok birtokába, majd több évtizednyi lappangás után a 90-es évek közepén, a tábornok halála után örökösei lelték meg őket ismét. Az örökösök azonban nem tudtak a három doboz jelentőségéről.
2007 decemberében a negatívokat elküldték a New York-i Nemzetközi Fényképészeti Központba – amelyet Capa fivére, Cornell Capa alapított. „Olyan, mintha a Szent Grált leltük volna meg” – lelkendezett Brian Wallis, a központ igazgatója. – „Capa mindössze 500 fotóját ismertük eddig a spanyol polgárháború idejéből, és most további 3500 pottyant az ölünkbe”.
A központra még komoly munka vár az értékes lelet feldolgozóira: külön kell válogatni a három alkotó munkáit. „A végén azonban teljes képet nyerünk arról, hogyan dolgoztak a riporterek ebben az időben”.
A negatívok között az első áttekintés után nem találták meg Capa leghíresebb fotójának, A milícista halálának az eredetijét, de találtak egy sorozatot Dolores Ibarruri Gomez (La Pasionaria) kommunista vezetőről és az északkeleti Katalónia általános mozgósításáról. A képek néhány nappal Barcelona francóista kézre kerülése – 1939 januárja – előtt készültek.
Robert Capa 1913. október 22-én Friedmann Endre néven született Budapesten. A növekvő antiszemitizmus elől 1933-ban Párizsba emigrált. Első megbízatásaként a Vu haditudósítóként a spanyol polgárháborúba küldi. A XX. század műfajteremtő fotográfusává vált, élete során öt háborúból tudósított. A Life riportereként 1954-ben, az indokínai konfliktus idején munka közben aknára lépett és meghalt.
