Forrás: Erec

November 17-20 között a Magyar Tudományos Akadémián rendezték meg a Párbeszéd a zsidóságról című konferenciáját. A szervező, a Zsidó Közösségi Fórum Heisler András kezdeményezésére 18 zsidó szervezet, köztük a Szochnut részvételével alakult meg. A konferencia fővédnökségét Göncz Árpád vállalta.

Már az első napon kiderült, hogy az Erec tudósítója ezúttal sem tartózkodhat egy időben több helyen. Most ez azért jelentett problémát, mert számos érdekesebbnél érdekesebb beszélgetés, előadás zajlott egyszerre az Akadémia különböző termeiben. A programot böngészve a melyik ujjamba harapjak kérdésének gordiuszi csomóját átvágva azt a szigorú elvi döntést hoztam, hogy ha választani muszáj, nem a sztárelőadók nagyon vonzó előadásaira ülök be, hanem inkább a zsidó közösségek, szervezetek életét, tevékenységét bemutató kerekasztal-beszélgetésekre. Összefoglalva azt mondhatom, hogy legyen szó a szociálpolitikáról, vagy a soá oktatásáról, az ifjúsági kezdeményezésekről, vagy az iskolákról, a résztvevő különféle szervezetek és személyek fontosnak és hasznosnak találták, hogy a konferencián szót váltanak, és a jövőbeni együttműködés lehetőségéről gondolkodtak.

Az előadások is fórumszerűen zajlottak, vagyis nem csak a moderátorok, hanem a közönség is bekapcsolódhatott az eszmecserébe. Ágy aztán három kérdéscsoport szinte minden programon szóba került ezen a hétvégén: az antiszemitizmus és a gyűlöletbeszéd elleni törvény, a nemzeti kisebbségként való nyilvánítás és a zsidó képviselet ügye.

A legélesebb vitára 18-án a Milyen jövője van a zsidó közösségnek? című plenáris ülésen került sor.

Heisler András vitaindítójában úgy vélte, hogy a zsidóságot csak az alulról építkező szervezetek újfajta szövetsége, az együttműködés és a párbeszéd mozdíthatja ki mai stagnáló, visszafejlődő állapotából.

Heller Ágnes úgy látta, hogy a MAZSIHISZ hegemóniája a zsidóság képviseletében több szempontból is rossz: egyrészt minden hegemónia rossz, másrészt nincs benne a zsidóság hagyományában, amelyet mindig egymástól független rabbik irányítottak. Kérdésesnek tartotta viszont, hogy az ebből a helyzetből való legjobb kiutat a nemzeti kisebbséggé való nyilvánítás jelentené, hiszen – mint érvelt – ez egyrészt megint az állam szempontjai szerint határozná meg a zsidóságot, másrészt a zsidóság nem nemzeti kisebbség: hiszen nincs például saját nyelve sem.

Egri Oszkár, a MAZSIHISZ jogi képviselője visszautasította, hogy a MAZSIHISZ hegemóniára törekedne, mint mondta, ez nem hegemónia, egyszerűen adottság, hogy az állam felé a MAZSIHISZ képviseli a zsidóságot. A MAZSIHISZ-t félig nyitott ajtóhoz hasonlította, amely mindenki előtt nyitva áll, de ha valaki távozni akar, nem tartják vissza. Felhívta a figyelmet, hogy a magyar törvények szerint egy esetleges nemzeti kisebbségi választáson nem lehet kizárni, hogy a kisebbséghez nem tartozók is szavazzanak – akár olyan jelöltre is, aki szintén nem tartozik a kisebbséghez. Szavait azzal zárta, hogy ha össze is gyűlne a szükséges aláírás a kezdeményezéshez, a parlamentnek akkor is jóvá kell hagynia, a MAZSIHISZ viszont mindent meg fog tenni, hogy az országgyűlésben ez ne menjen át.

Válaszában Heller Ágnes helytelenítette, hogy az egész zsidóságot egy szervezet képviselje, és a pluralizmus fontosságával érvelt, kijelentve, hogy sok kisegyház sokkal elevenebb, mint a MAZSIHISZ, arról nem is beszélve, hogy a zsidóság többsége nem is tagja a neológ hitközségnek.

Heisler András is úgy vélte, hogy a MAZSIHISZ jelen formájában a zsidóságnak csak egy töredékét képviseli. A nyitás fontosságára hívta fel a figyelmet, de ennek útját nem vallási reform, hanem a közösség fejlesztése révén képzelte el. Ennek forrását elképzelése szerint az évi mintegy 3,5 milliárd forintnyi állami támogatásból jelenthetné. Kijelentette, hogy a MAZSIHISZ nemhogy nem nyitott ajtó, hanem még a kilincset is ellopták róla.

A közönség soraiban helyet foglaló Streit Sándor, a BZSH elnöke hozzászólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy a MAZSIHISZ felfelé ívelő pályán van, a zsidóság érdekeit jól képviselő, nyitott szervezet. Egyúttal arról tájékozatta a megjelenteket, hogy évente 20-40 millió forinttal támogatják a szervezeteket.

Az Erec előző számában Heisler Andrással Valami történik? címmel közöltünk interjút. Nos, az általa feltett kérdésre egyértelműen igennel válaszolhatunk, valami történt. A három és félnapos konferencián az érdeklődés meghaladta a rendezők várakozását, és egy rögtönzött közvélemény kutatás szerint a megjelentek 45 százaléka nem kapcsolódik zsidó szervezetekhez. Arról nem is beszélve, hogy érdemes volt ott lenni, a közönség szemmel láthatólag jól érezte magát, saját közösségében saját közösségéről beszélgetve, vitatkozva.

Balla Attila