Forrás: National GeographicMelyik a gyász színe az egyes kultúrákban?
„A gyász kifejezésére milyen színek jellemzők a különböző kultúrában, illetve melyik kultúrában jellemző a lila szín?”
Manapság a legtöbb keresztény országban a sötétség, a szomorúság, a gyász színe a fekete, míg a fehér a fényt, a világosságot, a nappalt, a reményt, a tisztaságot, az ártatlanságot jelképezi, azaz pozitív jelentéstartalmakkal bír. Ezzel szemben Kínában, Japánban, India egyes részein és több afrikai törzsnél is a fehér a gyász színe.
De Európában sem volt ez mindig így: ismert például, hogy Spárta asszonyai, vagy a középkorig a francia, angol és spanyol özvegyek is fehérben gyászoltak. Gyerekeket még ma is gyakran temetnek fehér koporsóba.
Egyes elméletek szerint az, hogy a kereszténységben a negatív jelentéstartalommal bíró szín a fekete lett, azzal magyarázható, hogy a vallás kialakulásakor, az ősi zsidók számára az éj a bizonytalanságot, a ragadozók lehetséges támadását, a félelmet jelentette. Ugyanakkor nappal, fényben már nem voltak kiszolgáltatva annyira a környezetüknek. Velük szemben egyes afrikai törzseknél a világosság az égető, elviselhetetlen napsütést jelenti, míg az éjszaka enyhet, kellemesebb időt hoz. Ágy körükben a feketéhez, az éjhez kapcsolódnak pozitív jelentéstartalmú fogalmak.
A Déli-tenger szigetein élők között akadnak, akik gyászukat fekete-fehér csíkos, a bánatot és a reményt jelképező ruhákkal fejezik ki.
Egyiptomban és Burmában a sárga számít gyász színnek. Etiópiában a föld színe, a szürkés barna, míg Szíriában, Iránban vagy Örményországban az eget, a mennyországot jelképező kék a gyász szín. Dél-Afrikában pirossal gyászolnak, India egyes részein barnával.
Thaiföldön a nők lilában gyászolják meg elhunyt férjüket. Európában a keresztény uralkodók is gyakran öltöttek lilát szeretteik elhunytakor. Ma a katolikus püspökök, prelátusok viselnek lila reverendát. A papok miseruhája adventkor és nagyböjt idején lila.
National Geographic Online
2005.november.
