Zsidó temetők Közép-Európában
Zsidó temetők Közép-Európában
Sáros László fotókiállítása.
Számtalan fotóst ihletettek már meg a lepusztultságukban is méltóságteljes, elhagyott zsidó temetők. Sáros László képei mégis átlagon felüli érzékenységről tanúskodnak. A csodálatos rajzolatú fotók, a plasztikus kompozíciók mögött kimondatlanul is ott van a hiány.
Sáros László építészként jól tudja, ha egy házat nem laknak, az a gondos gazda hiányában biztosan az enyészeté lesz. A kelet-európai zsidó temetőkben sem a málló kövek, hanem a zsidóközösségek, családok menthetetlen eltűnése az igazán elszomorító. Ez tükröződik a fotókon is.
Kiállítás november 20. és december 4. között látható.
Nézzen meg egy kis izelítőt Sáros László munkáiból.
„Járják be a vándorok a földet, s aki emberi csontra lel, jelet állítson mellé” (Ezékiel könyve 39:15). Góg és Magóg bibliai látomásában szól így a próféta, összekapcsolva minden halandó sorsát a végítélet képzetével. Nem véletlen, hogy ebben az ősi jövendölésben látja igazolását a Talmud annak a régi szokásnak, miszerint emlékjelet, sírkövet állítson az ember hozzátartozói, barátai vagy akár ismeretlen idegenek földi maradványai fölé (Moéd katan 8a.). Hiszen az emberiség – és ezen belül különösképp a zsidóság – történetében oly sokaknak nem adatott meg a természetes végtisztesség: testük porrá és hamuvá lett, vagy jeltelenül hever Európa országútjain… Máskor viszont a kövek keltek önálló létre: terebélyes fák emelkedtek fölébük, kusza vadnövények hálózták be őket, madarak raktak fészket közelükben. A felirat megkopott, a kő mállani kezdett, hanyatt vetette magát, lassan a föld alá süllyedt, ahogy könyvünkben a művészi felvételek egyike-másika mutatja.
Rég elporladt kezek emeltek örök emléket, hogy mások nevét megőrizzék, s most a kő maga is az enyészeté lett. Olykor az „őr” (az emlékkő) végleg elszakadt őrhelyétől: az idők során diribdarabra tört sírkövet a temető falában helyezték el (mint például Krakkóban), idegen kezek használták fel másodlagosan (többnyire építkezéseknél) vagy éppen szándékos rongálók martaléka lett… És mégis, a maguk kivetettségében, elhagyatott szépségében a közép-kelet-európai zsidó temetők a helyi történelem mindmáig látható, hűséges tanúi maradtak. A környezetébe mélyen és szervesen beágyazódott, sajátos vonásait mégis megőrzött zsidóságnak, e keleti népnek és kultúrájának, érzésvilágának és művészetének a jelen és a jövő számára hírmondó, becses emlékei ők. Könyvünk ezeknek a relikviáknak szerény bemutatását célozza. A temetői szokások és hagyományok, a sírköveken megjelenő ősi jelképek ismertetésével egyúttal segíteni kívánja az érdeklődőt, a jámbor olvasót. Hiszen egymás megértésének és megbecsülésének talán első, legbiztosabb lépése önmagunk és mások jobb megismerése.
Sáros László – Váli Dezső:
TANÚ EZ A KŐHALOM Zsidó temetők Közép-Európában
fotóalbum, Új Mandátum Könyvkiadó 1993
