Vendégünk Faludi György

sofar, 2006. április 14. 18:00  UJS Add comments

Vendégünk Faludi György

  UJS
 

Mai beszélgetőpartnerünk Faludi György, író, költő, műfordító. Tekintettel vendégünk kérésére a program pontban 20.00-kor fog kezdődni és 21.00-kor véget érni, ezért megkérünk minden érdeklődőt, hogy (ezúttal) pontosan érkezzen!

Faludi György 1910. szeptember 22-én született Budapesten, polgári családban. A fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, a bécsi, a berlini és a grazi egyetemen tanult. 1934-től jelentek meg Villon átköltései a budapesti liberális napilap, a Magyar Hírlap hasábjain. A Villon-balladák hihetetlen népszerűsége rányomta bélyegét költői indulására, sok költőtársa szembefordult vele, a következő évben megjelent verseskötete, a Pompeji strázsán, pedig a Villon-átköltések árnyékában maradt. 1938-ban elhagyta Magyarországot. Zsidó származása és politika nézetei miatt egyaránt ellehetetlenült. Emigrációjának első állomáshelye Párizs, de a német megszállás miatt onnan is távozni kényszerült. Algérián keresztül az Egyesült Államokba ment, ahol a Szabad Magyar Mozgalom titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Három évig az amerikai hadseregben szolgált. 1946-ban hazatért, a Népszava munkatársa lett. 1947-ben még megjelenhetett az Őszi harmat után című verseskötete, és a Villon-balladák 14. kiadása, de mivel az új rendszer is ellenségének tekintette, ettől kezdve egyetlen kötete sem jelenhetett meg. “…a Horthy-időkben kommunista ízűnek bélyegzett és lázítással vádolt versek (két évet kaptam in contumnaciam) polgári csökevénnyé változtak át. Sillabuszokban, irodalomtörténetekben a kötet erkölcstelenségét kárhoztatták.”- emlékszik vissza Faludy. 1949-ben hamis vádakkal elítélték, és három évre a recski büntetőtáborba zárták. A Recsken írt versei először Münchenben jelentek meg 1983-ban, Börtönversek 1949-1952 címen. Szabadulása után fordításokból élt. 1956-ban Nyugatra menekült. Londonban telepedett le, ahol 1957-től az Irodalmi Újságot szerkesztette. Londoni tartózkodása alatt 1960-61-ben angolul írta a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi visszaemlékezéseit, mely az 1962-es Londoni kiadás után magyarul először 1987-ben az AB Független Kiadónál jelent meg kalózkiadásban. 1963-1967 között Firenzében, majd Máltán élt. 1967-ben Torontóba költözött. Kanadában és az Egyesült Államokban különböző egyetemeken tartott előadásokat, az Ötágú síp és a Magyarok Világlapja szerkesztőjeként dolgozott. 1980-ban New York-ban jelentek meg összegyűjtött versei. Időközben Magyarországon a Kádár-korszakban még a nevét sem lehetett leírni, az Országos Széchényi könyvtárban még a katalógusból is kiszedték a könyvei céduláit. 1988 novemberében másodszor is hazatelepült. A korábban csak szamizdatban megjelent művei a rendszerváltás után végre legálisan is megjelenhettek. Faludy a kilencvenes években is több új verseskötettel jelentkezett (200 szonett, 100 könnyű szonett), továbbá számos fordításkötete is megjelent. 1994-ben megkapta a Kossuth Díjat. Legutóbbi verseskötete, a Vitorlán Kekovába 1998-ban jelent meg. Bár életszeretete töretlen, az emberiség jövőjéről pesszimistán vélekedik. Úgy látja az emberiség elpusztítja önmagát; sok versében bírálja a fogyasztói társadalom mérhetetlen dőzsölését, a környezetszennyezést, felháborítja, hogy az embereket még saját gyermekeik biztonságos jövője sem érdekli. A “jövő század lesz a végső” – állapítja meg fanyar humorral.

Hely: UJS Budapest klub

UJS

Comments are closed.

Comments are closed.