Ütött az óra! – flashmob a zsidóbarát zsidónegyedért
A Sófár Egyesület ötperces villámcsődületet szervez a zsidóbarát zsidónegyedért 2006. augusztus 17-én, este 6 órára, a Herzl térre. A demonstráció résztvevői ébresztőóráik csörgetésével kívánják felhívni a figyelmet az erzsébetvárosi zsidó kulturális értékek védelmének fontosságára. Kinyilvánítjuk, hogy egy patinás zsidónegyed rehabilitációja Európa szívében nem szólhat kizárólag épületekről, lakókról, befektetőkről és városvédőkről. Szól a kakas még.
Kérjük a PONTOS megjelenést, lehetőleg már háromnegyed 6-tól mindenki lófráljon a környéken, mivel a flashmob 18:00-kor kezdődik, és 18:05-kor már vége is lesz!
Időpont: 2006. augusztus 17. csütörtök este 6 óra
Helyszín: Herzl tér, a Dohány utcai zsinagóga előtt
Kellékek:
1. Ébresztőóra (annak hiányában mobiltelefon)
2. A „Szól a kakas már” c. dal szövege (letölthető: http://www.zsidonegyed.com/node/53)
Program:
1. Sófárfúvás
2. Ébresztőórákat (mobilokat) magasra, fej fölé emelve bekapcsolni
3. „Szól a kakas már” közös eléneklése
Együttműködő partner: Kóser őrs
***
Zsidóbarát zsidónegyedet akarunk! Azt akarjuk, hogy a városrész jövőjéért felelős politikusok, intézmények tegyenek gyors és hatékony lépéseket azért, hogy kibontakozhasson a zsidó kultúra a régi pesti zsidónegyedben.
Azt akarjuk, hogy a három nagyzsinagóga által határolt „Pesti Zsidó Háromszögben” legyen egy talpalatnyi hely,
– ahol ösztönzik a zsidó kultúra fennmaradását,
– ahol szívesen élnek, és ahová szívesen költöznek hagyományőrző zsidók,
– ahol a város lakói, és a turisták minden nap találkozhatnak a magyar zsidóság múltjával, jelenével, jövőjével!
Mindehhez nem pénz kell, hanem politikai akarat, a befektetőket célirányosan ösztönző, világos szabályozás.
***
A pesti zsidónegyedben egy évszázaddal ezelőtt pezsgő, színes, multikulti forgatagot alkottak az itt élő zsidók és magyarok. A huszadik század kataklizmái azután lecsendesítették az utcákat, bezártak az üzletek, lerobbantak a házak.
Ma szorgalmas munkagépek zaja, villámsebes építkezések pora jelzi, hogy rövidesen újra élettel telnek meg a szűkös utcák. Viták, botrányok kíséretében rohamtempóban folyik az elhanyagolt, romos erzsébetvárosi háztömbök rehabilitációja.
Örüljünk, hogy sok-sok évtized depressziója után végre történik valami jó is ebben a sokat megélt városrészben. De tennünk kell azért, hogy a nagy igyekezetben a negyednek ne csak a nevében maradjon zsidó!
Vegyük észre, hogy a zsidó kultúra nemcsak a múltunk része, amelyre emlékeznünk kell!
Vegyük észre
– a három gyönyörű nagyzsinagógát, melyekből kettő ma is működik, és a harmadikba is rövidesen élet költözik,
– a péntek esténként megélénkülő gyalogosforgalmat, a nagyünnepeken összegyűlő, színes sokaságot,
– a hagyományőrző zsidókat, amint ma is fáradhatatlanul róják az utcákat a kóser éttermek, a zsinagógák és a frissen felújított rituális fürdő között,
– a fiatalokkal tömött romkocsmákat, szórakozóhelyeket, kávézókat, ahol időről-időre felbukkannak a kortárs zsidó szubkultúra jeles és jeltelen képviselői, alternatív zsidó színházak, zenekarok, művészek,
– a hitközségek ma is működő intézményeinek árnyékában burjánzó kis üzleteket, vendéglőket, cukrászdákat,
– az útikönyvüket zavartan lapozgató, a zsidó élet nyomai után reményvesztetten kajtató turistákat a „Jewish Quarter”-ben!
Ne várjuk tétlenül, hogy a maradék maradéka is az enyészeté legyen! Ha ma nem cselekszünk, holnapra már csak az emlékezés fájó lelkiismeretfurdalása marad nekünk.
Ne várjuk tétlenül,
– hogy eltűnjön az útikönyvekből a „Jewish Quarter” fejezet,
– hogy a jellegtelen, belvárosi sétálóutcákról véglegesen elmaradjanak a mikvébe siető, fejkendős asszonyok, a zsidónegyedet hiába keresgélő turisták,
– hogy továbbálljon a romkocsmák népe!
Szól a kakas még!
(Forrás: www.sofar.hu)
