Kezdőlap » Lexikonok » Judaizmus » Kábálá

Kábálá

'hagyomány', 'misztikus tan'. A titkos, rejtélyes tanokat jelenti. Nevezik még 'hén'-nek is ('kegy'), 'hochmá nisztárá'-nak ('rejtett bölcsesség') is. A Talmud Bölcsei a próféták szavait és a Szóbeli Tant, a Talmud utáni korban már csak az utóbbit nevezték kábbálának. A 13. században a titkos tanokat kezdték így nevezni. A kábbálával foglalkozókat 'jód"é hén' ('a titkos tanok tudói') névvel illették. A kábbálá útja a zsidóságban nagyon hosszú és a talmudi időkben is ismeretes volt, Babilóniában és a Szentföldön is egyaránt. A Szentély pusztulása előtt kb. 200 évvel már ismerték a szavak titokzatos vonatkozásait és azt is, hogyan kell behatolni a betűk titokzatos összefüggéseinek világába. Különösen a ki nem mondható Isten-név betűihez fűztek rejtélyes elméleteket. A legrégibb kabbalisztikus könyv, amely a titok filozófiai vonatkozásaival foglalkozik a 'Máászé B"résit', másnéven 'Széfer Háj"círá' - a teremtés, alkotás könyve. A kábbálá Babilóniából Itálián keresztül Provence-ba hatolt be. A kabbalisták élén Rabbi Jichák Szági Náhor állt és az ő körében volt elterjedve a 'Hászéfer Hábáhír' - 'A világos könyv' -, amelynek szerzője állitólag a Talmud egyik bölcs evolt: Rabbi N"húnja ben Hákéné. Provence-ból a Kábbálá eljutott Spanyolországba. Az aragoniai Girona lett a központja, ahol egy