Iparral oldható a konfliktus

Forrás: NOL

Segíteni kell a fejlesztést, mert nagyon nehéz rossz helyzetű népek szomszédságában élni

Népszabadság * Shiri Zsuzsa * 2008. május 10.

Stef Wertheimer

Stef Wertheimer a leggazdagabb Izraelben élő izraeli, aki saját maga szerezte 4,4 milliárd dolláros vagyonát. 11 évesen, 1937-ben került a hitleri Németországból Palesztinába, ahol 16 évesen kimaradt a középiskolából. Egy fényképezőgép-javító műhelyben dolgozott, majd 1943-tól brit katonaként optikai felszereléseket javított. 1945-ben belépett a Palmachba, az izraeli hadsereg elődjébe.

A 48-as arab-izraeli háborúban műszaki tisztként szolgált, majd az állami fegyverfejlesztő vállalatnál kapott állást, míg el nem küldték hiányos iskolai végzettsége miatt. 1952-ben lakóháza udvarán kezdte építeni ipari vágószerszámokat gyártó cégét, a később világbirodalommá váló Iscart, aminek 80 százalékát 2006-ban eladta az amerikai Warren Buffett óriásbefektetőnek, ötmilliárd dollárért. Ebből egymilliárd rögtön az izraeli államkasszába került adó formájában. Az ipar egyik legsikeresebb szereplője izraeli gazdasági kérdésekről nyilatkozott a Népszabadságnak.

-Ön szerint mi a helyi fejlődés kulcskérdése?

- Most kedvezőek a kilátások, szépen fejlődik a gazdaságunk, de azzal is törődnünk kell, hogy szomszédaink, a palesztinok, Jordánia, Libanon helyzete javuljon. Hogy háború helyett inkább a világ ipara érdekelje őket, hiszen errefelé alaposan megnehezíti az életet a legalapvetőbb dolgok, a föld és a víz hiánya, az értük folyó harc.

-Milyen lehetőséget lát a palesztinokkal való együttműködésre?

- Jelenleg a befejezetlen sokéves viszály miatt nem tudunk együtt dolgozni velük, de bízunk abban, hogy végre a gazdaság építésébe belefognak, mert nagyon nehéz rossz helyzetű népek szomszédságában élni. A nagyvilágnak, s benne Magyarországnak segítenie kellene az ottani ipartelepítést. Jó lenne, ha onnan valaki velük együtt építene új ipart errefelé. Hiszen, amint az embereknek van vesztenivalójuk, a harcok helyett a világpiaccal kezdenek foglalkozni.

-Izrael mit tehet?

- Mi elsősorban az izraeli-arab vidékeken segíthetünk, például kiváló gyárat építettünk az arab Názáretben, ahol addig sokan nem is hallották azt a szót, hogy ipar, azelőtt csak turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak.

-Ön Rafiahban, a gázai határon is építkezni próbált...

- Majdnem telepítettünk egy ipari parkot Rafiahba, de kitört a második intifáda, és semmi sem lett belőle. Arrafelé nincsenek lehetőségeink, ott nem nekünk, hanem Európának, az amerikaiaknak, vagy akár a magyaroknak kell fejleszteniük. Kis üzemeket kell létrehozni, amelyek esélyt teremtenek, hogy a nagyvilág részévé váljanak. A balkáni példa bizakodóvá tesz.

A balkáni népek is állandóan viszálykodtak, de amint azt mondták nekik, hogy az Európai Unió részévé válhatnak, ha az embereket szakmára tanítják, az emberek közti különbségek helyett a gazdaságról kezdtek beszélni. De a palesztinok nevelése jelenleg sokkal inkább a fundamentalizmus, mintsem a racionalitás irányába mutat.

-Önt az ipari parkok izraeli kialakítása tette ismertté. Honnan az ötlet?

- A gondolat születésekor képviselő voltam az izraeli parlamentben. Ott mindig arról beszéltek, hogy mi is kéne még. Mire én azt mondtam, hogy végre is hajtom a szép elképzeléseket, építek egy olyan parkot, ahol 20-30 kis üzem kap helyet, s mellettük megjelennek a művészetek, a kulturált környezet. Így született meg a Galileai-hegységben Haifától északra a Tefen ipari park. Ma már exportáljuk ezt az ötletet is, jelenleg is építek egy ipari parkot Törökországban, Isztambul mellett.

-Miként képzeli el Izraelt 40 év múlva, a 100. születésnapján?

- Addigra a kőolajban szegény arab államoknak kiépül az ipara, de ahol van olaj, ott sajnos "emésztési gondok" vannak, a gazdagság miatt nem tanulnak meg dolgozni. Itt körülöttünk, a Közel-Keleten mindenkinek ipart kell építeni, mert még a földből és a vízből sincs elég. Tanulni küldik majd a gyerekeiket, szakképzett dolgozókká válnak. Nekünk itt a Galileában már rengeteg arab dolgozónk van, akik kiválóan teljesítenek, semmivel sem dolgoznak rosszabbul a zsidóknál.

-Nem sajnálja, hogy eladta az Iscar 80 százalékát?

- Nem, egyáltalán nem. Vannak ipari parkjaim, aranyat érő üzemeim, ma is éppen elég gyáram van. Az Iscar Warren Buffettel még sok évig fog működni, mert következetességéről ismert társat választottam. Minden ugyanúgy, a régi mederben folyik tovább.

-Ön hol ünnepli Izrael 60. születésnapját?

- Mint minden évben, az idén is itt a Galileai-hegységben, a Tefen ipari parkban. Számomra nincs más hely, ott élem az életem. Együtt ünnepelek palmachos barátaimmal, akikkel együtt harcoltunk 1948-ban a felszabadító háborúban. Azóta is találkozgatunk, baráti társaságot alkotunk, minden függetlenségi napon összejövünk. Olyankor újra elénekeljük együtt a régi dalokat.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!