Forrás: MNO

A Történelmi Igazságtétel Bizottság ellenzi, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsék

2008. május 31. 00:00

Nem tetszik az egyik érintett “56-os szervezetnek, a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak az a kutatók által sürgetett javaslat, hogy vegyék le a Rákoskeresztúri új köztemetőbeli 298-as és 301-es parcella emléktábláját a rajta található valamennyi névvel, s csak egy nevek nélküli felirat hirdesse a kommunista megtorlások áldozatainak dicsőségét. A történészekből álló “táblabizottság” viszont állítja: a felvésett nevek 35-40 százaléka nem méltó az utókor tiszteletére.Úgy illenék, hogy a munkásmozgalmi panteonnál történjék intézkedés. Állítsanak fel ott egy táblát végre, ezzel a felirattal: “Az állampárt parancsára eltiporták és megbecstelenítették a magyar nép szabadságharcát” – mondta lapunknak Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) elnöke. Regéczy-Nagy helyteleníti, hogy a Nagy Imre-per és a kivégzés ötvenedik évfordulóján eltűnjön a kommunista megtorlás mártírjainak neve a rákoskeresztúri tömegsír mellől. Amint arról korábban beszámoltunk, egy Népszabadságbeli tavalyi cikksorozat hatására Boross Péter, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, illetve a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke egy történészcsoportot kért fel arra, hogy vizsgálódjék a 298-as és a 301-es parcella emléktáblájára felvésett nevek tisztázására. Figyelemre méltó, hogy a szóban forgó cikkezés légből kapott információkat is hordozott. Teljességgel megdőlt az a szenzációhajhász fölvetés, hogy Szálasi Ferenc hungarista “nemzetvezető” földi maradványai is a 298-as parcellában lettek volna elhantolva Lukács Ferenc álnéven. Más kérdés, hogy a nagyon is létezett Lukács Ferenc “egyszerű” köztörvényes tömeggyilkos volt, nem politikai üldözött.

Ismeretes, hogy a nemzeti emlékezet a 298-as parcellában elsősorban a kommunizmus 1945-1956 közötti, a 301-es parcellában az 1956-1962 közötti likvidáltjainak földi maradványait tartja számon. Az M. Kiss Sándor vezette, Zinner Tibor, Szakály Sándor, Rainer M. János és Horváth Miklós történészeket is felvonultató kutatócsoport azonban minapi konszenzusos zárójelentésében a kegyeleti bizottságnak kifejtette: szerintük a két parcella emléktábláján “az 1945-62 között kivégzett áldozatok mellett az utókor emlékezetére méltatlan köztörvényes bűnözők és háborús bűnösök neve is szerepel”. Ugyancsak a 2008 eleje óta vizsgálódó “táblabizottság” adattárral ellátott zárójelentésében áll, hogy kutatásuk jelenlegi fokán látható: a felvésett nevek 35-40 százaléka nem az 1945-56 közötti politikai üldöztetés vagy az “56 miatti megtorlás következtében vesztette életét. Ráadásul számos nevet pontatlanul tüntettek fel a táblákon. Ezért javasolják, hogy “a két emlékhely jelölése a jelenlegi helyzetben nevek felsorolása nélkül történjék”. M. Kiss Sándor történész, a “táblabizottság” elnöke lapunknak megerősítette, hogy a munkát körülbelül kilencvenszázalékos szinten elvégezték, a tarthatatlan helyzetet tükröző 35-40 százalékos arány megbízható, hiszen a neveknek utánanéztek eddigi saját és mások idevágó kutatási eredményeik között. Hangsúlyozta viszont: a történészcsoport nem utasítja el, hogy a későbbiekben legyen egy – hiteles adatok megállapítása alapján történő – olyan felülvizsgálat, amelynek nyomán új névsort tartalmazó emléktábla kerülhet ki az emlékhelyre. Személyes véleményeként kifejtette: szeretné, ha egy újabb bizottság idevágó munkája elvezetne idáig. Másutt azonban Rainer M. János történész azt nyilatkozta: a jelenlegi táblák leszerelése után inkább egy “elektronikus információs pontot” kellene létrehozni a két parcellánál.

Regéczy-Nagy László TIB-elnök tiszteletben tartja a történészek azon fáradalmait, hogy kigyomlálják a feliraton szereplők közül a valóban oda nem illőket. Úgy vélte azonban, ehhez semmiképpen nem elegendő, ha a történészek csak a temetői főkönyvet, illetve a vádiratot, bírói ítéleteket tekintik meg. Szerinte ugyanis a “szocialista világcsalók” változatos indoklással likvidálták a diktatúrának ellenállókat, az egyes esetek alapos tisztázásához, teljes körű felülvizsgálatához a bírósági irattárat kellene tüzetesen tanulmányozni. “Csak nehogy oda vezessen az egykori hóhérok által elindított hajsza, hogy a végén leveszünk minden nevet, vagy kiradírozunk olyan neveket is, akik szabadságharcosok voltak, de az álságosan megfogalmazott bírói ítélet köztörvényes indoklású volt” – figyelmeztette a közvéleményt a TIB elnöke, aki szerint mindenekelőtt a forradalom eltipróinak, köztük az ÁVH-soknak kellene már kőbe vésni az igazi szerepét – a Fiumei úti sírkertben. A Fehérváry István vezette Politikai Elítéltek Közössége viszont azt nyilvánította ki: elfogadhatatlan, hogy a névtáblára illetéktelenül is felkerültek bizonyos nevek, ezért kérik, hogy a vizsgálatok befejeztéig a két táblát távolítsák el, újat pedig ne állítsanak.

Keresztes Lajos történész lapunknak azt vetette fel: a felvésett nevek mögötti személyek többsége mindenekelőtt egy jogállammal köszönő viszonyban sem lévő, kegyetlen és kegyelettelen rezsim áldozatai voltak. Szerinte sem szabad tehát egykönnyen hitelt adni a diktatúra igazságszolgáltatásának, odáig menően, hogy “minden nevet mindenhonnan kitúrunk”.

Orbán a kommunizmus áldozatainak múzeumáról tárgyalt. Orbán Viktor pénteken fogadta Lee Edwardsot, a washingtoni Kommunizmus Áldozatai Emlékmű Alapítvány elnökét. A megbeszélés résztvevői a Washingtonban felépítendő kommunizmus áldozatai múzeumról tárgyaltak – olvasható a Fidesz pénteki közleményében. A Fidesz elnöke hangot adott azon reményének, hogy a diktatúra áldozatainak és az elnyomott népek szabadságvágyának emléket állító intézmény mielőbb megnyithatja majd kapuit az amerikai fővárosban. Az alapítvány Orbán Viktort a demokrácia iránti elkötelezettségéért és állhatatos támogatásáért 2002-ben Truman- Reagan-díjjal tüntette ki.

Joó István

Comments are closed.