Forrás: NOL

Különleges pillanatok és egyéniségek 2007 választékából (1.)

Népszabadság * Hegyi Iván * 2007. december 27.

II. Chamberlain

Kép: REUTERS – Lucy Nicholson Évi rendes összefoglalónk olvasható ezeken a hasábokon; hagyományos sorozatunkban felidézzük 2007 sportjának néhány különleges egyéniségét, eseményét. A válogatás – szokás szerint – szubjektív, és a teljesség igénye nélkül készült.

Január: Federer

Ha akadt bárki is a Föld kerekén, aki úgy vélte, nem Roger Federer a teniszezők teniszezője, azzal a svájci fenomén már az év első Grand Slam-tornáján tudatta: elvetélt gondolat másnak tulajdonítani az elsőséget. Minden idők alighanem legnagyobbja az ausztrál nemzetközi bajnokságot úgy nyerte meg, hogy egyetlen szettet sem vesztett, sőt az elődöntőben az amerikai Roddickkal is megtette azt, amit az első fordulóban a német Phauval: a második játszmában 6:0-ra múlta felül.

Ettől fogva az egész esztendőben leginkább csak az lehetett kérdéses, hogy tud-e valaki szettet “lopni” a fehér sport – egyáltalán: a sport – géniuszától. Párizs ebben a tekintetben leszámítható, mert Federer a Roland Garroson soha nem volt az igazi; a salakpálya (kivételesen) nem az ő világa. Ellenben Wimbledonban és a US Openen egyaránt csak két játszmát “adott oda” vetélytársainak: a spanyol Nadalnak az angliai döntőben kettőt, míg az amerikai Isnernek és a spanyol Lopeznak a tengerentúlon egyet-egyet. Aztán Sanghajban, a Mesterek Kupáján megtörni látszott a varázs, mert az a chilei Gonzalez, akivel Melbourne-ben a döntőt vívta, az első fordulóban legyőzte őt! A Tell Vilmoshoz hasonló alpesi hőst azonban a hihetetlennek tetsző 6:3, 6:7, 5:7 sem rendítette meg: a következőkben ott folytatta, ahol Ausztráliában kezdte, és Amerikában abbahagyta. Egyedülálló kikezdhetetlenségével – és ugyancsak páratlan technikájával, pontosságával, sokoldalúságával – az orosz Davigyenko, majd Roddick, Nadal, valamint a spanyol Ferrer ellen 9:0-t produkált, ami annyit tesz, hogy az előbbi hármat 2:0-ra, míg az utóbbit 3:0-ra verte meg.

Azaz megint csak nem ment el szett.

Tetszett, nem tetszett…

Február: Szepesi

A mikrofon művésze

Kép: Kurucz Árpád

Nyolcvanötödik születésnapjára egészen különleges ajándékot kapott: arról értesítették, hogy bekerül a Guinness Rekordok Könyvébe, mint a világ leghosszabb ideig tevékenykedő sportriportere.

Abból a nyolcvanöt évből – a diploma alapján – hatvan számított, merthogy Szepesi György 1945 augusztusában közvetített először, és 2005 augusztusában utoljára. Illetőleg, a hajdani magyar-osztrák futballmeccsen szpíkerként, míg a két esztendővel ezelőtti magyar-argentinon szakkommentátorként működött közre.

A kettő között pedig…

Se szeri, se száma legendás tudósításainak, örök életű bemondásainak, melyek nyomán nyugodtan nevezhető a rádiózás Humphrey Bogartjának, Spencer Tracyjének, Jean Gabinjének (vagy mindnek együtt). Nagyszerű alakításai – mert közvetítései rendre azok voltak – felülmúlhatatlanná tették, a mikrofon művészeit tekintve ő lett a kiindulópont. Még akkor is, ha mindmáig azt emlegeti: nem tudta befogni Pluhárt… Tizenöt olimpián és tizenhárom futball-világbajnokságon járt – ezzel szintén beírta magát a nagykönyvbe -, miközben szállóigévé tette a Tokióból hallott “lőj, Dömötör!”-t, a Liverpoolban kiáltott “Nem félünk a Farkastól!”-t, vagy csodálatos pályafutása két legszomorúbb helyszínéről, Bernből és Marseille-ből a “Bozsik, mit csináltál?”-t meg a “Jönnek a csehszlovákok!”-at. Dekádokkal később, bemutatkozása ötvenedik évfordulóján pedig úgy közvetítette a magyar-izraeli meccset, hogy mind a hallgatók, mind rádiós kollégái könynyeztek a meghatottságtól.

Több könyv is fűződik a nevéhez; a Rejtő Lászlóval és Lukács Lászlóval közösen jegyzett Felejthetetlen 90 perceket akár önmagáról is írhatta volna.

Bár – miként legújabban a Guinness Book bizonyítja – az a hatvan esztendő felejthetetlen, úgy, ahogyan van…

Március: Bryant

Teniszező alpesi hős

Kép: REUTERS – Shaun Best

Kobe Bryant már a múlt év elején bebizonyította, hogy ő a “II. Wilt Chamberlain”, hiszen nem kevesebb, mint 81 pontot szerzett a Toronto Raptors elleni meccsen, és ennél többre csak a páratlan előd volt képes az NBA-ben. Az idén aztán K. B. megint felidézte a kosárlabdázás utolérhetetlen egyéniségét: négy egymást követő mérkőzésen 225 pontot “termelt”. Márciusban – nem kronológiai, hanem számsorrendben – a Portland Trailblazersnek 65, a Memphis Grizzliesnek 60, a Minnesota Timberwolvesnak és a New Orleans Hornetsnak egyaránt 50 pontot szórt, vagyis még igazán finoman fogalmazunk, ha azt mondjuk, volt néhány nagy dobása.

Világos, hogy a Los Angeles Lakers sztárja le sem került az újságok címoldaláról, miközben az Államokban a híradók is vele kezdődtek. A szerkesztőket – a szakértőkkel és meganynyi rajongójával együtt – olyannyira elkényeztette, hogy szintén headline lett abból: a Golden State Warriorst már “csak” 43 ponttal lepte meg… De addigra mindenki tudta: efféle, ötvenes vagy afölötti szériát rajta kívül egyedül Chamberlain produkált előbb 1961-ben (sorozatban hét találkozón), majd 1962-ben (zsinórban ötször). Negyvenhat hosszú esztendőnek kellett eltelnie, amíg valaki megközelítette a hajdani Góliát “beamoni” – vagy annál is szédítőbb – rekordját, de Bryant nem érte be ennyivel: az évad végén ámulattal összegezték világszerte, hogy összesen tíz alkalommal jutott legalább ötven pontig. Egyszerű halandónak nemhogy tíz találkozó, de talán tíz szezon sem elég a minimum 500 eléréséhez…

Ám a kaliforniai ideál – aki ebben az évben immár kilencedszer szerepelhetett az All Star gálán – se nem egyszerű, se nem halandó.

Helyesebben: az, amit az idén is véghez vitt, egyszerűen halhatatlan.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.