Forrás: Index

Mike Huckabee bejelentette, hogy Ed Rollins lesz kampánya elnöke és főtanácsadója.

Rollins a GOP legendás, egyúttal igencsak ellentmondásos megítélésű háttérembere, olyan kampányveterán, akihez képest Karl Rove a maga trükkjeivel szolíd kis ministránsfiúnak tűnhet. Rollins maga legalábbis mindent megtett azért, hogy felépítse a skrupulusok nélküli fenegyerek közképét: 1997-ben megjelent önéletrajza a Bare Knuckles And Back Rooms címet viseli, mert hiszen szerinte választásokat titkos megegyezésekkel, valamint puszta ököllel vívott kampányharccal lehet nyerni, nem ám elvekkel meg programokkal. (A borítón az egykori amatőr bokszoló némileg zavarbaejtő módon nem puszta ököllel, hanem bokszkesztyűben látható.)

Az 1943-ban született Rollins már Nixon, később Ford apparátusában is dolgozott, majd Reagan első elnöksége idején (főnöke, az ugyancsak legendás Lyn Nofziger lemondása után) a politikai ügyek főfelelőse lett a Fehér Házban. 1983-ban átment az újraválasztási kampánycsapathoz, s az ő igazgatói tevékenységének is tulajdonítják, hogy a Gipper 49 államot besöpörve győzött 84-ben. Korabeli értesülések szerint a második adminisztrációban Reagan szándékosan nem kívánt túl nagy formális hatalmat adni Rollinsnak és első időszaka néhány más kulcsemberének. Így Rollins 1985-ben még a Fehér Ház politikai konzultánsaként működött, ám a következő évben már egy privát tanácsadó cég washingtoni irodáját vezette.

Az elmúlt húsz év során számos kampányban feltűnt. Részvétele az esetek többségében nem sok jót jelentett a jelöltnek, viszont gyakran állította őt magát a figyelem – általában a felháborodott figyelem – középpontjába. Ebből, illetve abból a tényből, hogy elég ritkán maradt a végkifejletig egy-egy jelölt mellett, képzett távpszichológusként arra következtetünk, hogy Rollinsnak némileg túlfejlett az egója (legalábbis ahhoz képest, hogy jellemzően háttéremberként kéne dolgoznia).

88-ban Jack Kemp sikertelen elnökjelölt-jelölti kampányát vezette, volt a GOP kongresszusi kampánybizottságának társelnöke, majd – meglepetésre – a harmadikutas Ross Perot oldalán tűnt fel 1992-ben. Ezt az elnökválasztást nem csinálta végig, lemondott, a következő évben viszont sikeresen irányította New Jersey kormányzójelöltje, Christine Todd Whitman hadműveleteit. Ez volt az a kampány, mely után vidáman azt nyilatkozta a Time-nak: lefizette az afro-amerikai közösség tekintélyes tagjait (lelkészeket, konkrétan) annak érdekében, hogy ne buzdítsák szavazásra a demokrata jelöltet támogató híveiket. Rollins hamarosan visszavonta állításait, de azok máig kísértik.

95-ben egy ideig tanácsadó volt Bob Dole kampányában (tanulságos részlet, hogy részmunkaidős önkéntesként; még tanulságosabb, hogy erről a felelősségteljes posztról egy zsidóellenesnek értelmezett beszólása miatt kellett lemondania). A kampányok közt jellemzően televíziós megmondóemberként működő Rollins a legutóbbi években a floridai újraszámlásás hőse/gyilkosa, Katherine Harris szenátusi kampányában vett részt (csak sajnos csúnyán összeveszett a végül sikertelen jelölttel), valamint Troia „KT” McFarland szenátusi primary-kampányában bukkant fel és kavart vihart a később a jelöltséget elnyerő (és még később Hillary Clinton által bucira vert) John Spencerre tett durva megjegyzéseivel.

Rollins alig egy héttel ezelőtt, e-mailben vallotta meg Huckabee-nek, hogy nagyon odavan érte, s a jelentkezése nyomán kialakult párbeszéd vezetett kinevezéséhez. Rollins pénteken New Hampshire-ben mutatkozott be új minőségében a sajtónak (mint ábránkon látszik, igen, Chuck is ott volt a Huck mellett), s azonnal bedobta a legnagyobb mondást, amit republikánus jelöltre mondani lehet: hogy szerinte Reagan óta Huckabee az, aki leginkább olyan, mint Reagan volt (mert megtalálja a kapcsolatot az „egyszerű szavazókkal”). Egyúttal országos infrastruktúra építését ígérte (a Huck ebben továbbra is le van maradva mindenki máshoz képest), annak érdekében, hogy a kampány ki tudja használni mostani lendületét. A Huck szerint – aki azért nagyon igyekezett megnyugtatni eddigi aktivistáit, hogy nem lesz az, hogy a washingtoni profik lenyúlják a dolgokat – Rollins színrelépésével „a következő szintre, a következő lépcsőre” érkezett a kampány.

Az első sajtó- és blogvisszhangok enyhén szólva megosztottak: sokak szerint Rollins megjelenése arra utal, hogy a Huckot eddig félvállról kezelő republikánus bennfentesek immár komolyan veszik a jelöltet; mások viszont úgy vélik, Rollins egy összeférhetetlen pszichopata, aki 1984 legendájából próbál megélni, rég nincs köze a republikánus királycsinálókhoz (akik soha nem bocsájtották meg neki, hogy 92-ben Perot oldalára állt), s felbukkanása az eddig hatásos hangnemet megütő Huck számára a vég kezdete. A Time magazin washingtoni főtudósítója, Jay Carney gyorselemzésében azt írja: Rollins belépése határozottan azt jelzi, hogy Huckabee-nek esze ágában sincs megnyerni Iowát, aztán eltűnni a süllyesztőben. Másrészt pedig azt is, hogy a lelkész úr kampánya a továbbiakban nem fog visszariadni a súlyos durváskodásoktól, ha úgy hozza a helyzet.

Comments are closed.