Forrás: NOL

Népszabadság * Révész Sándor * 2007. december 14.

A kurucinfón lehet szavazni, kik verhették meg Csintalan Sándort.

A lehetőségek: 1. „szoci-szadi haverok, műbalhé, nem is verték meg igazán”; 2. „maffiózók”; 3. „bűncselekményeit, rágalmait megelégelő hazafiak”; 4. „kolompárék, rablók”. Amikor elkezdtem írni ezt a cikket, már összegyűlt vagy hétezer szavazat. A szavazás állását meg lehet nézni, ki lehet találni, de érdektelen. A lehetőségek megfogalmazása és a tettes szavazásos kijelölése mindent elmond, amit az újnyilasokról tudni érdemes. A kedves olvasót könnyen lehet, hogy megszavazzák tettesnek. Valamelyik kategóriába, úgy, ahogy azokat a kurucinfón értik, biztosan belefér.

Sajnos nem sok esély van rá, hogy a valóságos tettesek a megszavazott tettesek helyébe kerüljenek. Szemtanú nincs, személyleírás nincs, a csuklyás legények nemigen hagytak nyomot. A bűnelkövetők nagy része könnyebb esetekben is ismeretlen marad.

Óriási a kísértés a rágalmazásra. Mert kicsi a lebukás veszélye, a rágalmak valószínűleg igazolatlanul és cáfolatlanul a levegőben maradnak. Mert mindenkinek vannak fontos és kedves teóriái, amelyeket szépen megerősíthet azokkal az érzelmekkel és indulatokkal, amelyeket egy ilyen ügy kivált.

A jobbszélen adódó rágalmazási lehetőségeket már ismerjük. A Magyar Nemzet szerkesztőségi cikke reprezentálja a „jobboldal” törzsközönségének szánt értelmezési lehetőséget. Eszerint „a rendőrség senkit nem kedvel jobban, mint” ezeket a vasrudas csuklyásokat, mert nekik köszönhetik a „pénzjutalmat, előléptetést… modern felszerelést, fontosságot, a félelmet az egyszerű emberek szemében minden igazoltatásnál”, az „állását nekik köszönheti Demszky Gábor. Népszerűségének fel-felfutását kapja tőlük a koalíció.” Ha az olvasó azt gondolja, hogy ezeket a képtelenségeket nem lehet komolyan venni, téved. A cui prodest (kinek használ) elvéből bármit le lehet vezetni. Akinek megvetett, ocsmány ellenfelei vannak, azt mindig azonosítani lehet ezekkel az ocsmányokkal, hiszen az ő népszerűségét növeli, hogy ilyenek támadják. Az ocsmányok a hasznára vannak, tehát ő áll mögöttük. Ilyen alapon persze az ellenzékről is föltételezni lehet, hogy ő áll az általa fölöttébb ocsmánynak látott kormánykoalíció mögött, hiszen annak népszerűtlenségétől „kapja népszerűségének fel-felfutását”. Képtelenségek „logikus” levezetésére mindenki képes.

A legrosszabb válasz, amitől mindenkit óvnánk, az ellenrágalom. („Lám, hová vezet az ellenzéki gyűlöletkeltés, a szélsőségesek bátorítása…”) A megrágalmazottak is megrágalmazhatják rágalmazóikat. Ugyanolyan spekulatív módon, ahogy őket rágalmazták. Nem kunszt. De az a legerősebb, akinek van ereje lemondani a spekulációról, és kitart amellett, hogy nem tudjuk, amit nem tudunk.

Annyit mindenesetre tudunk: két okunk is van rá, hogy Csintalan Sándorral szolidárisak legyünk, bárhogy viszonyuljunk sűrűn változó nézeteihez. Az egyik: mindenkivel együtt érzünk, akit öszszevernek, akkor is, ha ismert, akkor is, ha nem, bármiért verték össze. A másik: mindenkivel együtt érzünk, aki ki van téve az újnyilasok akár szóbeli, akár tettleges támadásának, legyen ő jobboldali, baloldali, cigány, zsidó, bármi.

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!