Annyi máris látható, hogy Izrael a keddi, sorsdöntőnek várt választás után bizonytalan közeljövőnek néz elébe. Bizonytalanabbnak annál, mint amit reméltek. A papírforma annyiban igazolódott, hogy az élet és halál között lebegő Ariel Saron alapította centristának szánt Kadima párt az első helyen végzett, de sokkal kevésbé magabiztosan, mint új vezetője, Ehud Olmert várta. A Kadima a parlament 120 mandátumából legalább negyvenet remélt, ami kényelmes tárgyalási pozíciót biztosított volna neki a kormányalakítási tárgyalásokon.
Nem így történt, a várt diadal soványabb lett. Az oka ennek többféle is lehet. A Közel-Keletnek szinte egyetlen kétségtelen demokráciája múltjának megfelelően jól vizsgázott, Saron stabil rendszert hagyott örökül. Az is a kedvező jelekhez sorolható, hogy Olmert mesteréhez hasonlóan, maga is képzelet dúsnak mutatkozott azzal a tervével, hogy Ciszjordániában is fölhagy a kétes biztonságú zsidó telepekkel, országának végérvényes határokat adna, és ezzel talán enyhítheti a terrorizmus veszélyét. De a terv annyira mégsem volt meggyőző, hogy maga mögé tudta volna állítani a szavazók kellő többségét. Föltehetően azért is, mert Palesztinában a szélsőséges Hamasz választási győzelme egyelőre nem adott szavahihető tárgyalópartnert, gyors változásra számítani nem lehet. Ez a bizonytalanság is eltántorította az izraeli szavazók nagy részét attól, hogy meggyőző többséggel járuljanak az urnákhoz.
Olmert csalódásának másik oka belpolitikai természetű. Jóllehet a Kadima, amely Saron betegsége óta sok mindent változtatott elődjének, az eredetileg jobboldali ős-Likudnak a politikáján, azzal a válasszal még adós maradt, hogyan oldaná meg a gazdaság eléggé komoly gondjait. A lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatt él, és jóllehet Olmert fő koalíciós szövetségesének a második helyen végzett Munkapárt ígérkezik, annak az új vezetője, még nem elég karakteres és nem elég tapasztalt ahhoz, hogy kellő garanciákat adhatna a baloldali értékek érvényesítésére is.
Ehhez képest Olmert számára szinte az egyetlen öröm, hogy a zabolátlan Likud maradvány, élén a súlyosan megbukott Netanjahuval, jelentéktelenné töpörödött. De ez is sovány vigasz ahhoz képest, hogy a kormányalakítási tárgyalások a mereven vallásos ortodoxokkal és a hozzájuk hasonlóan keményfejű orosz emigránsokkal komisz alkudozásokat sejtetnek.
Várkonyi Tibor
Várkonyi Tibor
