Forrás: Népszava

A színház-és táncsátor néhány rutinos törzsvendége semmit sem bízott a véletlenre a Sziget fesztiválon. Sátrát ugyanis a színházi szabadtéri helyszín közvetlen közelében, a dombon ülő nézőktől néhány méterre verte fel. Ágy nem kell mást tennie, mint egy hálózsákra letelepedve a sátra előtt megnézni az előadást, majd főként, ha már a késő éjszakában kicsit fázna és egyedül szeretné feldolgozni az élményeket, bevonulhat ideiglenes lakhelyére, magára húzhatja az átmeneti építmény cipzárját és kényelmesen lepihenhet. Az egyik szigetlakó szó szerint így járt el a Passió című produkció után. Először kicsit irigyeltem is, de aztán inkább tettem néhány levezető sétát a Sziget éjjeli forgatagában.

Érdemes megjegyezni, hogy a színház-és táncsátor megtalálta a profilját és a színvonalas válogatásnak köszönhetően a közönségét is (A nézők túlnyomórésze külföldi.) Elsősorban a táncra épülő, így a nyelvi korlátoktól mentes előadások kerültek be a három helyszínen megrendezendő programkínálatba. A produkciók nemzetközi és hazai merítése széles spektrumot ölel fel. A francia, német, izraeli táncszínházaktól kezdve ausztrál bennszülött táncokon át dél-afrikai együttesig sok csemege várja a nézőt. Az egyik kellemes kuriózumot a hétvégén az éjfélkor kezdő kubai Danza Combinatoria elnevezésű, fiatalokból álló csapat szolgáltatta. Nem bánhatták, akik sikeresen beverekedték magukat a pillanatok alatt kicsinek bizonyult sátorba, mert a táncosok azonnal önfeledt báltermi hangulatot teremtettek. (Produkciójuk címe: Egy bálterem ritmusai). Először azt hittem, hogy az előadók azért viselnek tenyérnyi, igencsak erotikus kosztümöt, mert mint azt az előadás előtt hallhattuk, az utazás során, fellépő ruháik egy részével elkeveredett a csomagjuk. Aztán később mégis csak már többet takaró impozáns jelmezekben jelentek meg. Bámulatos könnyedséggel, őszinte derűvel, bravúros akrobatikus trükkökkel adták elő számaikat, melyek a kortárs tánc és az autentikus kubai tánc hagyományos elemeit egyaránt hordozták. Nyoma sem volt az európai táncszínházaknál megszokott depresszív filozofálgatásnak. Ehelyett lehengerlő humorral teli, ironikus show-elemeket sem nélkülöző „örömtáncot” kaptunk. Persze nem hiányozhatott a tüzes rumba, a mambo, vagy a cha-cha-cha sem. A fináléban pedig egy szédületes „papucsos tánccal” tették emlékezetessé az estét.

Szerencsére a kortárs tánc hazai képviselői iránt is nagy volt az érdeklődés. A nézőtér befogadóképességénél kétszerannyi közönség gyűlt össze a Bozsik Yvette társulat Holtodiglan című produkciójára. A 2002-ben az Edinburgh-i Fesztiválon díjat nyert Bozsik Yvette és Vati Tamás által táncolt előadás most is nagy sikert aratott. Mint ahogy a nézők többsége kedvelte a Közép-Európa Táncszínház Vivaldi zenéjére összeállított A négy évszak című darabját is.

A hátralévő két napban is várható néhány izgalmasnak ígérkező előadás: ilyen például a ma este kilenckor látható ausztrál Chamber Made Opera Phobia című „audiovizuális lakomája”, vagy a holnap éjjel fél tizenegykor színre lépő spanyol Tricicle”s Clownic Company Slastic című produkciója. A színház-és táncsátor holnap éjfélkor a Hólyagcirkusz Zenekatasztrófa című sajátos etűdsorozattal zár. Az élelmesebbek és kényelmesebbek talán még közeli sátorhelyet is találnak…

Balogh Gyula