Forrás: Népszava

Az Európai Unió legnagyobb kisebbsége a muzulmánoké – állapítja meg a Financial Times című brit lap cikke, amely nem sokkal a július hetedikei londoni merényletek után íródott. Ennek az – összesen mintegy 15 millió lelket számláló – közösségnek túlnyomó része az elmúlt évtizedekben bevándorlóként érkezett Nyugat-Európába. Jelenlétük az iszlám terrorizmus terjedésével vált veszélyforrássá.

A muzulmánok nem csak az Unió legnagyobb, de leggyorsabban növekvő kisebbségét is alkotják. Beilleszkedésük nem igen halad előre, illetve egyes esetekben egyenesen visszaesés figyelhető meg: a bevándorlók második vagy harmadik nemzedéke sokszor harciasabban, környezetével szemben ellenségesebb módon muzulmán, mint az első volt. A frissen érkezettek ugyanis még nem akartak mást, mint azt, hogy befogadják őket. A befogadás megtörtént, az elfogadás nem minden esetben. Különös módon könnyebben megy ez az Egyesült Államokban, amely pedig az iszlamizmus legfőbb céltáblája. Az ok nyilvánvalóan az, hogy Amerika a bevándorlók országa, ahol egyetlen származási csoport sem igényelhet magának vezető szerepet. Európa azonban nemzetállamokból áll, s ezért itt a jövevényeknek inkább alkalmazkodniuk kell. Ez esik nehezére az európai muzulmánok második vagy harmadik nemzedékének. Az e nemzedékekhez tartozó fiatalok kisebbsége iszlamistává, a kisebbség kisebbsége pedig terroristává válik.

Nagy-Britannia

Nagy-Britannia sokáig afféle bezzeggyerek volt az uniós tagállamok között, legalábbis ami a muzulmánok beilleszkedését illeti. Ide a bevándorlók többsége már úgy érkezett, hogy többé-kevésbé beszélte az ország nyelvét és némiképpen ismerte kultúráját, hiszen korábban volt brit gyarmatok – Pakisztán és India – polgára volt. A beilleszkedést az is jelzi, hogy mára kialakult egy meglehetősen jómódu muzulmán középosztály. Ami e közösség földrajzi elhelyezkedését illeti, az főként Londonra és az észak-angliai iparvidékre összpontosul. Ez utóbbi területen általában akkor romlik meg a törzsökös lakosság és a bevándorlók viszonya, amikor bajban van a gazdaság és kevés a munkalehetőség. Ma nem ez a helyzet. A feszültséget ettől függetlenül az iszlám fundamentalisták és a szélsőjobboldali-idegengyűlölő Brit Nemzeti Párt aktivistái vállvetve szítják. Az északi városokban a muzulmánok gyakran az angolok szomszédságában, de egy teljesen más, zárt világban élnek, ami kedvez a fundamentalizmus térnyerésének. Az utóbbi időben már a liberális-baloldali körök is sürgetik a kormányzatot, hogy az iszlamistákkal kapcsolatban hagyjon fel eddigi engedékeny politikájával. Válaszul Blairék már korábban megszigorították az állampolgárság megadásának feltételeit, a két héttel ezelőtti merényletek nyomán pedig olyan törvényeket kezdeményeztek, melyek kiszélesítitik a terrorellenes harc lehetőségeit Nagy-Britannián belül – és kívül. Biztató fejlemény a britek és a muzulmánok viszonyában, hogy ez utóbbiak vallási vezetői elítélték a terrort és az Iszlámmal összeegyeztethetetlennek minősítették az öngyilkos merényleteket.

Németország

Itt nagyobbszabású iszlamista merénylet még nem volt, bár meghiúsult kísérletre volt példa. Elég nagy sokkot okozott azonban az a tény is, hogy a 2001 szeptember 11-i amerikai merényletek több résztvevője – köztük a vezető Mohamed Atta – diákként Hamburgban élt és készült fel az akcióra. A németeknek annyiban szerencséjük volt a bevándorlókkal, hogy zömük két olyan országból – Törökországból és a volt Jugoszláviából – érkezett, melynek muzulmán lakossága kevésbé vallásos, s ezért nem igazán fogékony az iszlamista uszításra. Komoly problémát jelent Németországban is a törzsökös lakosság és a muzulmán bevándorlók teljesen eltérő életvitele. Itt sem ismeretlen az a jelenség, hogy a muzulmánok és a törzslakosok egymástól elkülönülten, vagy ahogy a helyi sajtó fogalmaz „párhuzamos világokban” élnek. Korábban a skinheadek és más szélsőjobboldaliak több merényletet is elkövettek a bevándorlók, köztük muzulmánok ellen, de az ilyen incidensek száma – hála a hatóságok erélyes fellépésének – az utóbbi időben megcsappant.

Franciaország

Mivel a muzulmán bevándorlók túlnyomó része egykori francia gyarmatokról érkezett Franciaországba, az őket fogadó nyelv és kultúra itt sem volt teljesen idegen számukra. A Franciaországban élő muzulmánok számát csak becsülni lehet, mivel az állam – világi jellegéhez eltökélten ragaszkodva – nem hajlandó felekezetük szerint számon tartani polgárait. Ez a világi jelleg elvileg kizárna mindenféle hátrányos megkülönböztetést, ám a muzulmánok arról panaszkodnak, hogy „nem hivatalosan” mégis éri őket ilyen. Némi feszültséget keltett, hogy tavaly – ismét csak a kötelező világiasságból következően – olyan törvény született, amely állami intézményekben tiltja vallási jelképek viselését. Ez leginkább a muzulmánokat érintette, ám többségük nem tiltakozott. Súlyos problémát jelentenek a városok peremén élő, már Franciaországban született, ám mégis gyökértelen és belleszkedésre képtelen muzulmán fiatalok, akik elkeseredettségüket nem egyszer antiszemita megnyilvánulásokkal vezetik le. Az állam és a muzulmán közösség közötti kapcsolattartást szolgálja a Muzulmán Vallási Tanács, amely 2002-ben alakult. Nicolas Sarkozy belügyminiszter, az elnöki tisztség várományosa egyfelől támogatja a mérsékelt muzulmán csoportokat, másrészt azonban határozottan lecsap a szélsőségesekre: több, gyűlöletet prédikáló imámot kiutasított és – egy nemrég hozott törvénnyel élve – őrizetbe vétetett több, terrorista szervezkedéssel vádolt muzulmánt.

Szabadon járkálnak a potenciális terroristák

A londoni merényletek fokozott éberségre intik a belga és a holland hatóságokat. Mindkét országban viszonylag jelentős muzulmán közösség él: a 10 milliós Belgiumban négyszázezerre teszik a számukat, a 15 milliós Hollandiában több mint egymillióra. Többségük fiatal, 20-30 év alatti.

A holland belügyminiszter szerint Németalföldön több száz potenciális terrorista járkál szabadon, és legalább tíz-húsz radikális iszlám csoport tevékenykedik, nagy részük kiterjedt nemzetközi hálózattal. Friss jelenség, hogy soraikban egyre több a nő és az iszlám hitre tért holland. A nemzetbiztonsági szolgálat körülbelül 200 muzulmán szélsőségest tart állandó megfigyelés alatt. Az egyik legismertebb radikális iszlám szervezet a Hofstadgroep (Fővárosi csoport), amelynek jónéhány tagját sikerült már rács mögé dugni merényletkísérletek, illetve közéleti személyiségeknek, parlamenti képviselőknek küldött fenyegető levelek miatt. Kapcsolatban állt a csoporttal a Theo van Gogh filmrendező rituális meggyilkolásával vádolt, 27 éves holland-marrokói állampolgárságú Mohamed Bouyeri is, akinek az ügyében várhatóan hamarosan ítélet születik.

A holland kormány nem készül újabb, terrorellenes intézkedésekre az Al-Kaida legfrissebb, Európának szánt fenyegetése nyomán, mindenesetre fokozzák az ellenőrzést a gyanús környékeken. Amszterdamban a városvezetés tájékoztatási kampányt indít, hogy a lakosságot figyelmeztesse az esetleges terrortámadás veszélyeire. A polgárokat felkészítik a gyanús tárgyak felismerésére és forró vonalat létesítenek, ahol bejelentést tehetnek. A holland fővárosba látogató turisták fölkészülhetnek arra, hogy a királyi palota tőszomszédságában esetleg éppen az evakuálási tervet gyakorló helybéliekbe botlanak…

A belga belügyminszter ugyan nem említ számokat, de úgy vélekedik, hogy a fanatikus merénylő-jelöltek egyre aktívabban tevékenykednek az országban. Egyes becslések szerint Belgiumban a számuk megközelítheti a hatszázat. A szövetségi biztonsági szolgálat szemmel tartja a gyanús könyvesboltokat, internetes honlapokat, rádióállomásokat, kulturális és társadalmi egyesületeket, nem csupán egyes mecsetek környékét ellenőrzi. A belügyminisztériumban folyamatosan elemzik és frissítik a rejtélyes szervezetek és személyek listáját, amelyen a zajos megmozdulásokat szervező csoportocskák éppúgy szerepelnek, mint a terroristagyanús mozgalmak. A szövetségi rendőrség kebelén belül hamarosan föláll a terrorizmus elleni tevékenységet összehangoló, 58 szakértőből álló egység. Létrehozzák emellett a kockázatelemző koordinációs központot, amelyhez nem csak a nemzetbiztonsági szolgálattól, a szövetségi és a helyi rendőrségtől, hanem a vámszervektől, a külügyminisztériumtól és bármely más állami intézménytől is befuthatnak gyanús jelekre utaló információk.

Az antwerpeni ügyészség nemrégiben vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy mi célból és főként milyen pénzből utaznak oly gyakran haza a városban élő afgán és pakisztáni menekültek. A helyi segélyközpont munkatársainak föltűnt, hogy az ázsiai országokból érkezettek hónapokig meg sem jelennek a központban, hogy fölvegyék a járandóságukat. Körülbelül harminc személyről feltételezik, hogy kábítószerüzletben „utaznak” vagy terrorcselekmények előkészítésében vesznek részt. Másként honnan futná a méregdrága repülőjegyekre, arról nem is szólva, hogy politikai menekültként haza sem térhetnének fővesztés terhe nélkül. Hiszen annak idején éppen azért kaptak menekültstátuszt a belga államtól, mert a hazájukban veszély fenyegette az életüket.

Az oldalt írta: Halmai Katalin (Brüsszel) és Kepecs Ferenc