Forrás: Heti Válasz

O. Á., [email protected]

SPIRÓ GYÖRGY: FOGSÁG, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2005. Ára: 3990 Ft.

Spiró György húsz kötet után, ötvenkilenc évesen megjelentette a kortárs magyar próza új távlatokat nyitó nagyregényét. A könyvet, amely alatt – mint ő maga ígérte, s mint többen is leírták az utóbbi hetekben – beszakad az asztal.

Új távlatokat nyit ez a regény, mert visszaadja az igazi olvasmányba vetett hitet, azt a reményt, hogy egy nagy történet napjainkban is elmesélhető különösebb írói ügyeskedés, folyamatos idősíkkeverés, lábjegyzetelés, belterjes utalásrendszer nélkül. Mi több, őszinte megrendülést tud kiváltani. Esztéták dolga, hogy a magyar posztmodern végét bejelentsék a Fogság ürügyén. Már meg is tették. Az olvasóknak marad az öröm: nemcsak letehetetlenül izgalmas, fordulatos ez az első pillantásra istenkísértő hosszúságúnak látszó, közel nyolcszáz oldalas történet, de sokáig elkísér, mint a XIX. századi oroszok, franciák vagy angolok, s a felvetett kérdések hetekig-hónapokig visszhangzanak bennünk. Figurák arca rémlik fel, dialógusok jutnak az eszünkbe, vérfagyasztó és mulatságos helyzetek, sorsfordító pillanatok. Nagy meglátásokat, remek írói leleménnyel előadott eszmefuttatásokat idézünk magunkban. Lenyűgöz a regény szabályos, négy oszlopra támaszkodó pompás épülete, Spiró remek komponáló készsége, elkápráztat a meg nem bicsakló, pusztán a kor relikviáival archaizáló nyelv köznapi természetessége, a magasztos és alantas soha nem bántó összekapcsolása.

A történet az első évszázadban játszódik, Krisztus kínszenvedése körül indul, a zsidó háborúk lezártakor ér véget. Főhőse Uri, a római zsidó diaszpórában növekedő kamasz, aki a sors kifürkészhetetlen szeszélyéből eljut Jeruzsálembe, Júdeába, Alexandriába, hogy érett férfiként visszatérjen a császári Rómába. A testileg gyenge, vaksi Uri hatalmas utat jár be, élete örökös próbatétel az Örökkévaló kegyelméből. Amikor apja királyi pártfogója segítségével bevéteti abba a küldöttségbe, amely a jeruzsálemi nagy templomnak viszi a római zsidóság adományát, nem tudja, hogy ez a kaland kinyitja előtte a világot, nem tudja, hogy népe egyik legnagyobb próbatételének lesz tanúja. Spiró szerényen háttérben maradó narrátora nem a történelmet kellő távlatból figyelő krónikás, aki később szerzett ismereteinek birtokában ítéletet mond, rányitja az olvasó szemét az ellentmondásokra és a vitathatatlan főszereplőkre. Ő sem lát többet, mint a nagy események között vergődő kisember. Így hát Uri életében csak egy a sok epizód közül, hogy néhány órát ifjan együtt tölt a keresztre feszítésre váró Názáretivel. Csupán évtizedek múlva tudatosul benne, hogy az a fura, hallgatag alak a Rómában később egyre többeket vonzó új szekta alapítója. Nincs madáchi vagy sienkiewiczi bölcsesség. Amit Spiró főszereplője tud és érez, az a kortárs észlelete. (Lapozzunk fel bármely komoly vallástörténeti munkát, láthatjuk, Kr. után 60-70-ben ez a hiteles kép.) Természetesen azt sem láthatja bölcs távlatból Uri, miért támadnak Róma akaratával is dacolva több birodalmi tartományban a zsidóság ellen. Hogy miért indul a nagy háború, aminek ugyancsak elszenvedője. Uri egyvalamit lát és tapasztal: a zsidó egység megbomlott, az egyéni haszonszerzés erősebb, mint az elesettekkel, meghurcoltakkal való szolidaritás. Az Örökkévalóval tudatosan soha szembe nem forduló Uri azon azért eltöpreng, helyes-e a választott nép szerepében kihívni a sorsot. Nem segít-e az új próféta még maguknak a zsidóknak is azzal, hogy egyenlővé tesz minden népet?

Uri, mivel mindig mindenki másnak nézi, mint aki valójában, hol nagyon lent van, hol nagyon fenn. Istállóban és palotában, viskóban és trónteremben. Bölcs tudósok és ostoba népek társaságában. Ettől lesz a regény panorámája teljes. Így válik érzékletessé a Római Birodalom sokszínű szokásrendszere, műveltsége, gondolkodása.

Spiró már Az Ikszekben nagy regényírónak mutatkozott, azóta bölcsebb, fegyelmezettebb, érzelmesebb és érzékenyebb lett. Ezért emlékezetesebb mű a Fogság. Mely persze igényében is nagyobb. A harmadik évezred küszöbén felmutatni az első esendőségét, mintegy jelezve, az egységesülő világ nem feloldja, hanem felerősíti az emberre leselkedő veszélyeket. Az emberre, aki az első évszázadban is ugyanazokkal a gondokkal viaskodik, mint manapság. Szülőkkel, családdal, szerelmekkel, mesterekkel, testi és lelki nyavalyákkal. Ezért aztán Uri, Spiró kivételes érzékenységgel és intellektussal felruházott hőse a kortársunk, a barátunk.

Comments are closed.