Szemere Bertalan emlékére

Ma, március 15-én emlékezzünk együtt Szemere Bertalanra, az 1848-as forradalom első, felelős, magyar kormánya belügyminiszterének, a szabadságharc független, polgári Magyarországa miniszterelnökének a sírjánál.

Szemere Bertalan az akadémikus, a jogász, az író és politikus, egész  életét a nemzeti függetlenség, és a polgári szabadságjogok kiteljesítésének szentelte. Alig 20 évesen, a pozsonyi Országgyűlés ifjúsági tagjaként, már 1832-ben szabadelvű reformokat sürgetett. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia első tagja. 1848-ban a Batthyány-kormány belügyminisztere, majd 1849-ben a közjogilag is függetlenné vált Magyarország miniszterelnöke.

Kormányfői előterjesztése nyomán az Országgyűlés 1849. július 28-án egyhangúlag elfogadta a zsidók teljes jogegyenlőségéről szóló törvényt. Szemere Bertalan a következő szavakkal indokolta az előterjesztést: „Nincs vallásfelekezet, mellyből szabadságharczunkban hősök és dúsan áldozatok nem támadtak volna: alig van népfaj, mely a zsidókat hűségben és munkásságban nemzeti háborúnk körül felülhaladná; a jogegyenlőség kimondása újjászületésünknek egyik szükséges következménye, s midőn azt a móses vallásuakra alkalmazzuk, az emberi s polgári kötelesség egyszerű teljesítésén túl, a hazafiui érdemet jutalmazzuk meg.„

Ezek a szavak egyértelműen kinyilvánítják, hogy zsidó őseink a magyar nemzet szabadságharcában életükkel, és vérükkel vívták ki az jogegyenlőség jussát. Az 1849. évi IX. törvény a magyar zsidóság beilleszkedésének és befogadásának mérföldkövét jelentette. Egy olyan folyamat kezdetét, melynek során az itt élő zsidók évezredes kirekesztettség után otthonra találtak ebben az országban. Egy olyan folyamat kezdetét, melynek során a magyar kultúra, tudomány, gazdaság, és társadalom addig soha nem látott tempóban zárkózott fel a századforduló Európájához. Ennek a folyamatnak a végén, az első nagy világégésben a magyar zsidók újból vérüket ontották a harctereken, majd osztoztak a trianoni katasztrófa sorsközösségében is. Abban a sorsközösségben, mely egyben a közös sors végét is jelentette hosszú évtizedekig zsidók és magyarok számára.

Szemere Bertalan életműve ma is példaként szolgálhat hazánk minden, demokratikus érzelmű polgára számára. Meggyőződése volt, hogy minden olyan lépés, amely az európai eszményhez közelít, az ország és a nemzet érdekét szolgálja. Kormányfőként példamutató erőfeszítéseket tett a jogegyenlőség, a kollektív  nemzetiségi jogok, a kisebbségi nyelvhasználat, az anyanyelvi oktatás biztosításának érdekében.

Mi, akik ma közösen fejet hajtunk az egykori államférfi emléke előtt, meggyőződéssel valljuk, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vívmányai 156 év után is meghatározzák az életünket. Újabb századforduló után, újra az európai felzárkózás útját járjuk, együtt a sorsközösségben.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége,

a Sófár Egyesület,

a Zsidó Fiatalok Magyarországi Egyesülete.

Miskolc, 2004. március 15.