Forrás: Világgazdaság

Interjú

Hegedűs Lajos: A piac döntsön a régi és az új gyógyszerek arányáról

Közös névvel egységes céggé váltak

[2005-02-16]

Az uniós tagság nem engedi meg, hogy számottevő különbségek legyenek a tagállamok gyógyszerárában, és ez az innovatív szerekre is vonatkozik – mondta Hegedűs Lajos, a TEVA Gyógyszergyár Rt. vezérigazgatója. A Human és Biogal Gyógyszergyár egyesüléséből létrejött cég vezetője továbbra is stratégiai termékként kezeli a vérkészítmények, infúziók és szemcseppek előállítását.

Sokan tartottak idehaza a stratégiai készítményeiről híres gödöllői Human és a debreceni Biogal gyógyszergyár külföldi kézbe adásától, amikor azok a generikus (lejárt szabadalmi védettségű) gyógyszergyártásban világelsőként jegyzett izraeli központú TEVA cég tulajdonába kerültek. A házasságot ez év januárjában névcserével is szentesítették.

Azzal, hogy a Biogal és Human cég egyesült, és nevük TEVA Gyógyszergyár Rt.-re változott, nem csorbultak az érdekeink. Az elmúlt időszakban a stratégiai készítményeink előállítása folyamatosan korszerűsödött, a korábbinál nagyobb összeget, a vállalat árbevételének öt százalékát fordítjuk kutatás-fejlesztésre, amely több milliárd forint. A generikus termékek kifejlesztése mellett k+f tevékenységünk fontos része az anyacég originális készítményeinek, köztük a sclerosis multiplexes betegek gyógyszerének tesztelése és klinikai kipróbálása. Büszkék vagyunk arra, hogy a cég hat legnagyobb forgalmú terméke közül három a közelmúltban kifejlesztett generikus készítmény. Ezek egyike koleszterinszint-csökkentő, a másik kettő szív-ér rendszeri betegségek kezelésére alkalmas.

Milyen helyet kaptak az anyacég portfóliójában a gödöllői gyár stratégiai termékének számító vérkészítmények és a kórházi infúziók?

Ezek, valamint a glaukóma szembetegség alapterápiájában alkalmazott szemcseppeink továbbra is a gödöllői gyáregység húzókészítményei. Utóbbiból évente több száz ezer adagot állítunk elő. A kórházi infúziók pedig több évtizede a gödöllői Human termékei, a magyarországi kórházi igények mintegy 60 százalékát mi szállítjuk. Az elmúlt évben jelentős beruházással korszerűsítettük az infúzió-előállítást, és a jövőben egyre több termékünket kívánjuk zsákos infúzió formájában forgalomba hozni. A TEVA-val történt “eljegyzés” után megdupláztuk vérfeldolgozói kapacitásunkat, ennek következtében a magyar piac ellátása mellett jelentős bérmunkát végzünk külföldi partnereinknek, amely jövedelmezővé teszi ezt a tevékenységet. Egyébként a Magyarországról származó vérplazmát díj ellenében az Országos Vérellátó Szolgálattól vesszük át már több évtizede, és ebből évente 14 millió egység véralvadási (VIII-as) faktort gyártunk a veleszületett vérzékenységben szenvedőknek. A hazai betegek teljes ellátásához azonban 45-50 millió egységre van szükség, így a hiányzó mennyiséget az Országos Egészségbiztosítási Pénztár külföldi gyártóktól vásárolja.

Miért nem állítanak elő nagyobb mennyiséget idehaza, ha Gödöllőn van rá kapacitás?

Magyarországon évente körülbelül 450 ezer véradás történik, amely elegendő az egészségügyi intézmények vérigényének kielégítésére, ám ebből csupán 75-80 ezer egység alapanyag plazma nyerhető ki. Ha több vért gyűjtenének be, kárba vesznének a vörösvértestek. Márpedig ez a pazarlás nem megengedhető. De lenne más megoldás, amelyet már szinte minden fejlett országban alkalmaznak, ennek lényege, hogy a donoroktól nem a teljes vért, csupán a plazmát veszik le. Mi vállalnánk az ehhez szükséges technikai feltételek megteremtését, amelyhez már megkaptuk az illetékes hatóságok hozzájárulását.

Ezek szerint a gödöllői gyár megtalálta a helyét a TEVA cégcsoportban. Mi a helyzet a debreceni Biogallal?

Az egykori Biogalban különféle tabletták, kenőcsök, kapszulák, kúpok készülnek számos betegség gyógyításához. Jelentős a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek alapanyaga, a statinok gyártása, amely jelentős tétel a vállalatcsoport exportjában. Az összforgalomból az alapanyagok értékesítése kismértékben ugyan, de meghaladja a késztermékek forgalmát. Költséghatékonyságunk egyik alapfeltétele éppen az, hogy a gyógyszereinkhez használt alapanyagokat saját gyárunkban állítjuk elő. Egyébként ez jellemző az anyavállalatra is, amely a világ első számú és rohamosan növekvő generikus gyógyszercége.

Véleménye szerint megfelelően támogatja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az olcsóbb, generikus orvosságok fogyasztását?

Magyarországon nincsenek meg az alapjai a biztonságos generikus gyógyszereket támogató politikának, ezért a marketingjük majdnem ugyanannyiba kerül, mint az eredeti készítményeké. Pedig a generikus készítmények piaci részesedésének növekedése elkerülhetetlen. Így van ez az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unió tagállamaiban is. Angliában, Hollandiában, Francia-, Olaszországban és még számos fejlett országban különösen ügyelnek az originális és a generikus orvosságok forgalmazásának arányaira. Ahhoz, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a drága, innovatív gyógyszereket rugalmasan fel tudja venni a támogatott orvosságok listájára, szükség van az azonos hatóanyagú, kedvezőbb áron kapható másolatkészítményekre. Ezekből is nagy a választék, s az orvosok – bevonva a betegeket – képesek rá, hogy a leginkább hatásos és hatékony terápiát rendeljenek a betegeknek. Egyébként tisztában kell lenni azzal: az uniós tagság nem engedi meg, hogy számottevő különbségek legyenek a tagállamok gyógyszerárában, és ez az innovatív szerekre is vonatkozik. Ha ez megengedhető lenne, kialakulna a párhuzamos import, és az olcsóbban megvásárolt medicinát egy harmadik országban drágábban árusítanák.

Évek óta nálunk is lehetőség van arra, hogy az orvosok a recepten megjelöljék, mivel helyettesíthetők az adott gyógyszerek. Az orvosok nem élnek ezzel, vagy netán a patikus nem ajánl olcsóbb készítményeket a betegeknek?

Ebbe nincs betekintésem, de az biztos, hogy amíg nem teremtik meg a gyógyszerügyben érintett valamennyi szereplő érdekeltségét, csorbul a generikus program és sérül a rugalmas, innovatív gyógyszerellátás. Pedig a gyógyszerkutatás nagyon drága tevékenység. Egy új gyógyszer kifejlesztése 10-15 évbe is beletelik, és az előállítás költsége nyolcszázmillió dollár körül van. Érthető, hogy aki ennyit fektet be egy innovatív készítmény előállításába, vissza akarja kapni a kutatás-fejlesztés költségeit. A generikus orvosságok gyártása is jelentős pénzbe kerül, hiszen ez nem csupán azt jelenti, hogy elővesszük és leporoljuk az eredeti termék dokumentációját, majd hozzáfogunk a gyártáshoz. Komoly kutatásra, fejlesztésre van itt is szükség. Úgy gondolom, a kétféle gyógyszerkör forgalmazásának helyes arányát a piaci eszközök alkalmazásával lehet csak elérni, erőszakos, fenyegető rendszabályokkal, központi irányelvek kiadásával nem lehet rá megoldást találni. Azért is fontos lenne egy harmonikus, generikus és innovatív gyógyszerprogram, mert a következő 2-3 évben számos nagy forgalmú, originális készítmény szabadalmi védettsége lejár, és megkezdődhetne az alacsonyabb árú gyógyszerek gyártása és forgalmazása.

A köztudatban az rögződött, hogy hatalmas nyereséggel dolgoznak a gyógyszercégek, és a promócióra, a doktorok megdolgozására fordított pénz határa a csillagos ég. Erről mi a véleménye?

Általában a cégek és nem csak a gyógyszercégek költenek promócióra. A promocionálás világjelenség. Lehet, hogy nálunk is milliárdok mennek el erre a célra, amelyet végül a gyógyszertárban a beteg, illetve a biztosító fizet meg. Egyébként nagy szükség van a gyógyszerek etikus promóciójára és más hasonló probléma rendezésére a gyógyítóágazatban, köztük az egészségügyi dolgozók fizetése miatt burjánzó paraszolvencia-rendszerre. Komplex ügyről van tehát szó, amelynek megoldására hosszú távú és reálisan végrehajtható programok kellenek. A legfontosabb, hogy stabil, hiteles szakmai vezetők kellenek az egészségügy élére, mert csak így érhető el, hogy megváltozzon az emberek és az ágazat valamennyi szereplőjének gondolkodásmódja.

Három éve kezdődött el az ön irányításával a gödöllői és a debreceni gyógyszergyár fúziója. Hogyan lehet az ország két különböző városában, egymástól több száz kilométerre lévő cégeket egyszerre igazgatni?

Lassan megszokom, s úgy látszik, elboldogulok vele. A munkámtól függően osztom be az időmet a két gyár között. Ezt egyelőre bírom energiával. Az egyesülés folyamata befejeződött, és egybeolvadt a termelés, a kutatás-fejlesztés, a pénzügy, a kereskedelem és a humánerővel való gazdálkodás. Ez a záloga a hatékony munkának. Közös név alatt egységes, erős céggé váltunk.

A városok közti utazgatás azért fárasztó lehet. Nem tart az állandó feszültségtől, a sokat vállaló menedzsereket oly gyakran elérő betegségektől?

Nem. Amennyire lehet, vigyázok magamra, megfogadom a helyes életmódra vonatkozó tanácsokat, és megpróbálom megtalálni a helyes arányt a munka és a magánélet között. Jól bírom a terhelést, ami talán annak is köszönhető, hogy fiatal koromban versenyszerűen kajakoztam, és az intenzív sportolás mellett naponta több órát zenéltem. Megedződtem az elmúlt három évtized alatt. Mindig is mozgalmas volt az életem, ezt szoktam meg, és ebben érzem jól magam.

Comments are closed.