Forrás: Népszava

Népszava Napilap 2005. február 12. szombat

Szombati randevú Fodor Gáborral, az SZDSZ ügyvivőjével

„Ha nem lennének viták,

pr-csapattá válna a párt”

Budapest mindig hajtóereje volt a változásoknak, a szabadszellem megtestesítője ebben az országban – mondta Fodor Gábor azt indokolva, miért is lenne fontos, hogy a fővárosban liberális főpolgármester maradjon. Az SZDSZ ügyvivője arról is beszél, hogy a demokratikus közélet fontos eleme a vita. Akár pártügyeket is lehet nyilvánosan tárgyalni, legalább a választók jobban megismerik a politikusokat.

– Képes kompromisszumot kötni?

– Hogyne.

– Az ügynöktörvény esetében is?

– Igen.

-Akkor miért hajtogatja egyfolytában, hogy csak a teljes nyilvánosság elfogadható?

– Mert úgy látom, a szocialisták időnként kísérletet tesznek arra, hogy elkerüljék a civil kontrollt, s a nemzetbiztonsági szolgálatok érdekeinek rendelnék alá a változtatásokat.

– Laikusként nem tűnik olyan nagyon nagy különbségnek, hogy egy bizottság vagy pedig egy erre kijelölt felkészült bíró dönt majd arról, mi kerüljön nyilvánosságra.

– Pedig nagy a különbség. A szocialisták régi új javaslatában a bíró szerepe formális. Kap egy listát, s azt formai szempontok alapján vizsgálja. A létrejövő bizottság viszont mindig tartalmi elemzést végez, s aszerint dönt. Persze, ha a nemzetbiztonsági szolgálatok és a bizottság között vita van, s akkor a bíróságnak már érdemben kell döntenie. Ám ha a bizottságot kikerülhetnék egy kanyarral, akkor nem erről lenne szó. Hanem egy kiskapuról. Ennek pedig semmi értelme azon túl, hogy a titkosszolgálatoknak jó

– Beszélt erről az MSZP-vel, meg Burány Sándorral?

– Több szocialista politikussal beszélgettem. Sőt, meg is állapodtunk egy a szöveg tartalmában. Ez akkor készült, amikor egyszer már a miniszterelnök kifejtette, szeretné, ha itt tiszta helyzet teremtődne. Azt kérte, hogy merészebb és bátrabb javaslat kerüljön a parlament elé. Akkor kezdtünk el igazából érdemben egyeztetni. Kiderült, hogy a lényeges kérdésekben egyetértünk. Mindkét párt azt akarta, derüljön ki a múlt, csökkentsük a Nemzetbiztonsági Szolgálatok szerepét, nehogy visszatartsanak iratokat vélt vagy valós nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. Megegyeztünk, hogy minden gumijogszabályt, minden kiskaput megszüntetünk. Aztán most itt van az úgynevezett technikai módosításnak nevezett visszalépés. Nem elfogadható ez a hirtelen váltás.

– Talán valami történt a háttérben. Talán mégis léteznek azok a fenyegető levelek, amelyeket a szocialista vezetők kaphattak titkosszolgálati emberektől.

– Sok mindenről beszélnek. Fontos szempont a nemzetbiztonság, ezt szögezzük le. De kell egy határvonal az 1990 előtt és után történtek között. A pártállam, a diktatúra megismerésének igénye nagyon komoly társadalmi érdek. A mi szándékunk az, hogy csak szigorúan körülhatárolt, világosan megfogalmazott indokok alapján lehessen visszatartani iratokat.

– Igazi vita akörül lehet, hogy az 1990 után továbbszolgáló ügynökök neve nyilvánosságra kerüljön vagy sem.

– Így van. Akik a Kádár rendszerben is ügynökök, hálózati személyek voltak, azoknak a neve kerüljön nyilvánosságra. A szolgálatok emberei nagyrészt kicserélődtek, a néhány továbbszolgáló esetében lehet vizsgálni a nemzetbiztonsági érdeket.

– Az eddigi nyilatkozataiból azt érzékeltem, nem nagyon bízik a koalíciós társban…

– Nincs bennem bizalmatlanság, de egyes nyilatkozatok, egyes lépések időnként kétségessé teszik számomra, hogy a szocialisták tényleg le akarják-e ily módon is zárni a múltat, vagy sem.

– A miniszterelnökben viszont mintha nagyon megbízna.

– Ha kell, őt is bírálom. Most viszont úgy látom, következetesen kitart „a lehető legnagyobb nyilvánosságot az ügynöklistáknak” álláspont mellett. Az MSZP-n belül harc folyik e téren, és a miniszterelnök szerintem nagyon jól megérezte, hogy ez identitási kérdés számukra. Persze, bizonyos szempontból az SZDSZ-nek is az, hiszen a rendszerváltás óta viszonylag következetesen képviselt álláspontunkról van szó. De nálunk is voltak megingások, például a D-209-es ügy.

– Sajnálja, hogy a D-209-es ügyben meginogtak, azaz mégis bizalmat szavaztak Medgyessy Péternek?

– Én ezt akkor is, azóta is komoly politikai hibának tartom. Azt gondolom, hogy az azóta történtek igazolták az akkori véleményünket. Jónéhányan azt mondtuk, súlyos politikai válsághoz vezet, ha tudomásul vesszük, hogy a miniszterelnök becsapott bennünket és a választókat, amikor nem tárta fel a múltját.

– Nem emiatt lett válság… Medgyessy Péter népszerűsége még emelkedett is.

– Aláásta a miniszterelnök tekintélyét, szavahihetőségét. Az pedig, hogy ki hol szerepel a népszerűségi listán, ezer dologtól függ. A történelmet befolyásoló politikusok ritkán a legnépszerűbbek. De nekik van a legnagyobb tekintélyük. A politikában nagyon sokat számít, hogy azt gondolják az emberek az adott szereplőről, hogy következetes, az általa vallott eszméket, elveket keresztül tudja-e vinni, van-e hozzá elképzelése, bátorsága. A szocialisták a mostani miniszterelnökkel és a mostani pártelnökkel érkeztek el oda, hogy ők is el-, és leszámoljanak a Kádár-rendszerrel. Válaszolniuk kell saját maguknak is, mi köze is van a jelenlegi szocialista pártnak a pártállamhoz. Ezért nekik ez fontos önazonossági kérdés. Én helyesnek tartom a miniszterelnök törekvését, hogy a múltnak ezt a részét rendezni akarja, világossá téve, hogy itt másik fejezet kezdődik el. De nem mindenki gondolja ezt így a szocialista pártban. Ha úgy tetszik, az ügynök-kérdés generációs kérdés is.

– Lesz ebből elfogadott törvény?

– Igen. Gyurcsány Ferenc ebben eléggé eltökélt. Azt nyilatkozta, nem támogatja, hogy a titkosszolgálatok érdekei felülírják a nyilvánosság érdekeit.

– A Fidesznek a teljes nyilvánosság nem lesz elég. Ők azt is szeretnék, hogy a szabad akaratukból a titkosszolgálatoknál dolgozók ne vállalhassanak közfunkciót.

– Ez az álláspont nem tartható. Lehetetlen bizonyítani, ki miért lett ügynök, s ebbe nem is szabad belemenni.

– Ez nem kétharmados törvény?

– Nem. Nyilvánvaló, hogy alkotmánymódosításról szó sem lehet a Fidesz nélkül, de az SZDSZ-nek is az álláspontja, hogy el kell kerülni az alkotmánymódosítást. Igazi pártállami reflex, hogy ha valami problémát a jelenlegi szabályok alapján nem tudunk megoldani, akkor megváltoztatjuk a törvényeket. Ez nem jogállami magatartás. A jogállamnak az a lényege, hogy a hatalomnak van korlátja: ez a törvény és az alkotmány.

– Többször mondta, mennyire bízik az új miniszterelnökben. Attól nem tart, hogy Gyurcsány Ferenc népszerűsége az SZDSZ-től szívja el a levegőt, azaz a szavazókat?

– Lehet. De hasznos és jó a bátor politizálás. Végre a szocialista-liberális koalíciónak olyan miniszterelnöke van, akinek van mondanivalója, világos világképe. Segít egy olyan Magyarország kialakulásában, amely szerintem és nagyon sokak szerint is szimpatikusabb, élhetőbb, vidámabb, normálisabb, toleránsabb, nyitottabb, szabadabb Magyarország, tehát olyan, ami az én értékvilágom szerint is jó. Ez az elsődleges kérdés. Az másodlagos, hogy a pártomnak szintén hasznára szolgál-e ez. Az tény, hogy a miniszterelnök sokszor olyan témában aktív, ami kifejezetten az SZDSZ ügye volt. Végül_is verseny van a politikai piacon, itt is küzdeni kell. Tudomásul kell venni, hogy az eszméknek és az elveknek is piaca van. Nekünk az a dolgunk, hogy minél több embert meggyőzzünk a saját elveinknek a helyességéről. Tudni kell jobbnak lenni.

– Ennek a piaci versenynek a része, hogy az Interneten közvélemény-kutatást indítottak el különböző témákban? Például a könnyű drogok legalizálásáról.

– Igen. Az SZDSZ identitása szempontjából is fontos, hogy saját szavazóinkban erősítsük a liberális kötődést. Tehát azt, hogy vannak liberális eszmék, elvek, amelyekért érdemes kiállni, érdemes értük küzdeni.

– Lehet választókat nyerni a könnyű drogok liberalizációjával?

– Most csak arról van szó, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a kérdésekre. A demokratikus gondolkodáshoz hozzátartozik a nyilvános gondolkodás, a vita minden olyan kérdésről, ami az életünk része. Az Interneten jelzett témák amolyan önazonosság-ügyek. A választáson viszont a fő kérdésekről kell kifejtenünk álláspontunkat. Ilyen például a gazdaság állapota, a versenyképesség. Itt súlyos mulasztások vannak, ami terheli az Orbán-kormányt is és a Medgyessy-kormányt is. Fő kérdés a jogállamhoz való viszony is. A Fidesz-kormányt gyakran kritizáltuk, ám a szocialista-szabaddemokrata többség is elkövettett hasonló hibákat. (Ezek voltak azok az esetek, amikor mi néhányan nem szavazhattunk a koalícióval.) És ez nem pusztán annak a kérdése, hogy most néhány mániákus ember betartja-e a jogszabályokat – ahogy az ügynöktörvénynél utaltam is erre -, ez demokratikus szemlélet kérdése. Hogy mi mit szoktunk meg, mire szocializálódott a magyar társadalom. Vannak-e bátor politikusok, akik szembe mernek menni a kialakult szokásokkal és mernek-e más példát mutatni. Van-e igazi demokratikus közéletünk, vagy azt szoktuk meg, hogy mindig van egy vezér, akit bálványozni kell és követni Szerintem ez nagyon mély probléma a magyar társadalomban, ez is a magyar politika fő kérdése, akárcsak az átfogó reformok ügye. Az Orbán-kormány egyetlen reformot sem tudott felmutatni és a mi koalíciónknak szerény a teljesítménye. Itt az önkéntes haderőre való átállásra gondolok. Az egészségüggyel viszont mi sem tudtunk megbirkózni, holott ez egyszerre anyagi és morális kérdés, amely áthatja a társadalom mindennapjait, a szó szoros értelmében a bölcsőtől a sírig. Mégsem vagyunk képesek az érdemi változtatásra. Vagy említhetném a korrupciót. Milyen a politikának vagy az egész magyar társadalomnak a viszonya a korrupcióhoz? Csak beszélünk róla, és közben cinkosan összekacsintva hozzájárulunk az újratermelődéséhez, vagy rászánjuk magunkat a cselekvésre? A pártfinanszírozást például évek óta meg kellene változtatni, de nincs meg a közös akarat, a megfelelő politikai helyzet.

– Elképzelhető, hogy itt most Magyarországon a négy parlamenti párt valamiben megegyezik?

– Az üvegzseb-törvényt két éve például minden párt megszavazta. Azóta nincs folytatás – erre mondtam, hogy ma nem látom ezt a politikai helyzetet.

– Mi ez a politikai helyzet?

– A bizalmat, a közös érdekek felismerését, vagy ha jönne egy politikai hullám, amely magával hozná, hogy tiszta helyzetet teremtsünk például a pártfinanszírozásban is.

– Én inkább valami nagy botrányt tudnék elképzelni, ami után változtatni kellene.

– Ez az olasz megoldás. Elképzelhető így is.

– A megfelelő politikai helyzet viszony messze van…

– Ettől tartok én is. Az egésszel csupán azt akartam jelezni, hogy az SZDSZ-nek a fő kérdésekben világos álláspontot kell képviselnie.

– Egységes párt az SZDSZ?

– Az eszmei, politikai indíttatás eredendően közös, ugyanakkor számos alapvető kérdésben hosszú évek óta elválnak az álláspontok. Ezek jelennek meg a köztünk folyó vitákban. Téves az az elvárás a pártokkal szemben, hogy kifelé ne vitatkozzanak, mert azt nem szeretik az emberek. Ha meg nem vitatkoznak, akkor jogosan tesznek szemrehányást, hogy bolsevik típusú fegyelem uralkodik a pártokban. Ha nem lennének viták, pr-csapattá válna a párt.

– Párton belül vagy párton kívül kell vitatkozni a pártügyekről?

– Is-is. Taktikai kérdésekben belül kell tartani a vitákat, de az elvi viták a nyilvánosságra tartoznak – így van ez a régi demokráciák pártjaiban is. Az emberek ezekre a pártokra szavaznak. Hát honnan tudják, milyen nézetek feszülnek egymáshoz, hogy kik mit képviselnek, ha a kulisszák mögött elrendezünk mindent? Én választópolgárként fel lennék háborodva, ha nem tudnám, mi folyik a háttérben. Tudnom kell, milyen megfontolásból, milyen viták alapján köt ki valamilyen álláspont mellett a párt, amelyre szavazok.

– Amikor a párton belül az Országos Tanács ülései zártak lettek, létrehozták a szabad tanácskozás fórumát. Azóta az OT ülései újra nyilvánosak, a Szabad Tanácskozás viszont maradt.

– Az OT ülései nem úgy nyilvánosak, mint korábban voltak, aki nem tag, az ma kivételesen sem szólalhat meg ott, míg korábban erre volt lehetőség. A Szabad Tanácskozás bevált, életképesnek bizonyult. Miért szüntetnénk meg egy jó vitafórumot?

– A párt vezetőit is meg szokták hívni?

– Hogyne, rendszeresen.

– Ott szoktak lenni?

– Az ügyvivők többsége már felszólalt egy-egy Szabad Tanácskozáson, a legszűkebb pártvezetés azonban nem. De kifejezetten örülnénk, ha eljönnének.

– A köztudatban az alakult ki, hogy a párt belső ellenzéke tanácskozik ott…

-Talán így is van. Jórészt olyanok jönnek el – bár nemcsak ők -, akik másként képzelik el a magyar liberális párt politizálását.

— Tehát akkor igaz, hogy Ön is az SZDSZ belső ellenzékéhez tartozik?

– Azok közé tartozom, akik ma is azokat az eszméket és normákat képviselik, amelyek jegyében a rendszerváltáskor – ki az SZDSZ-ben, ki a régi Fideszben – nyilvános politizálásba fogtunk. Vannak közöttünk, akik szerint ma a profi politizálásban az ilyesmi nem kérhető számon, míg sokan ezt másképp látjuk. Az SZDSZ politikai és morális alapon szerveződött, a demokratikus ellenzék moráljának alapján, és e nélkül az alap nélkül elveszítené a létjogosultságát. A vitáink végső soron e körül forognak. Át kell-e vennünk azokat a normákat, amelyek a legvilágosabban Orbán Viktor és Kövér László pártját jellemzik a jobboldali fordulat óta, vagy meg kell őríznünk a magunkét? A demokratikus közélet semmi mást nem jelent, mint vitákat. Meg egymásra figyelést is. Tehát azt, hogy a vitákból tudjunk tanulni, ki tudjuk mondani, ha a másiknak igaza van. Ha van miben javítani a magyar demokrácia állapotán, ez például az. Égető szükség van az értelmes vitákra a magyar közéletben.

– A fővárosban aztán bőven van vita. Mit gondol, meg tudja tartani az SZDSZ a főpolgármesteri széket?

– Meg kell tartania. Kulcsfontosságú a poszt a szabaddemokraták számára. De ez a fővárosnak is fontos. A liberális szellem a legjobban Budapesten érvényesült mindig hagyományosan Magyarországon. Tehát nagyon fontos, hogy Budapesten liberális főpolgármester legyen. Ez jól kifejezi Budapest hagyományait.

– Demszky Gáborral, vagy nélküle?

– Demszky Gábor az egyik legjelentősebb politikus a magyar közéletben. Kevés olyan közéleti embert tudnánk mondani, aki az országos politika legfelsőbb szintjén tartósan ilyen régóta jelen van, mint ő. Politikailag nincs könnyű helyzetben az elmúlt időszakban elkövetett hibái miatt. Viszont ezekkel őszintén szembe mert nézni a nyilvánosság előtt. Szerintem nagyon sok tartalék van még benne.

– Március 19-én lesz a párt tisztújító közgyűlése. Nem hallani személyi harcokról. A jelenlegi elnök marad?

– Azt kell mérlegelnünk,vajon a kontinuitás megőrzése ad-e jobb esélyt arra, hogy az SZDSZ politikai hitelének visszaszerzésével, liberális arculatának megerősítésével vághasson neki egy év múlva a kampánynak, vagy az, ha új arcok jelenítik meg a pártot. Erről barátaim körében is megoszlanak a vélemények.

– Az Ön neve mindig fel szokott merülni…

– Magam sem jutottam még dűlőre abban, mi a jobb az SZDSZ és a kormánykoalíció 2006-os sikere szempontjából.

– Durván fogalmazva: az Ön intellektusát mindenki dicséri, de azt mondják lusta. Ezért nem lenne jó elnöknek.

– Most mit mondjak erre? Fogást keresnek rajtam, akik ezt állítják. Sokféle előítélettel szembesültem már az életemben, de mindegyiken túljutottam. Voltam már zsidóbérenc, homoszexuális, cigány, meg lusta, aki tízre jár be dolgozni, kettőkor már befejezi a munkát. Ezeket a sztereotípiákat már mind hallottam. Egytől egyig hazugság. Hadd mondjak el csak egy apró példát: már nem voltam miniszter a Horn-kormányban, amikor évekkel később a minisztérium szakszervezetétől kaptam egy kitüntetést. Azt mondták, alattam volt a legszervezettebb a munka. Pedig akkor tényleg nehéz volt a helyzet. Én küldtem el a legtöbb embert a minisztériumból, én végeztem el a legjelentősebb átalakítást és mégis azt mondták, akkor működött a legjobban a minisztérium. Erre máig büszke vagyok. Tudom, hogy más nézetrendszert képviselek, mint a magyar közélet átlaga, de én ezt nyugodtan vállalom.

kocsi

CopyRight Népszava