Forrás: NOL

Böszörményi-Nagy Iván emlékére

Népszabadság * Dr. Kurimay Tamás * 2007. március 3.

Böszörményi-Nagy Iván a Köztársasági AranyéremmelFreuddal ellentétben, akit belsőnk felépítése, a tudattalan világa érdekelt, engem elsősorban az emberek közötti kapcsolat foglalkoztat – mondta egy 1999-ben adott interjújában Böszörményi-Nagy Iván, a január 28-án glenside-i (Philadelphia, USA) otthonában 86 éves korában elhunyt pszichiáter, a családterápia egyik úttörője, aki szerint az emberek egészségét, fejlődését, túlélését a közöttük lévő kapcsolat ereje és annak belső igazságossága határozza meg.

Böszörményi-Nagy szerint a családtagokat életük végéig, sőt még azon túl is, több generáción keresztül egymáshoz láncoló láthatatlan kötőanyag az anya-csecsemő viszonnyal kezdődik. Az ilyen kötelékből még akkor sem menekülhetünk, ha a rokonoktól a világ legtávolabbi pontjára utazunk el. Fontos kapcsolataink belső egyensúlyát az adja meg, hogy a velünk való törődést hogyan tudjuk továbbadni, „meghálálni”. Ha nem „fizetjük” vissza ezt a gondoskodást, vagy ha túl sokat adunk a másiknak belőle, akkor olyan kapcsolati igazságtalanság keletkezik, amely kapcsolatainkat, – akár több generáción keresztül is -, nemcsak elrontja, megmérgezi, de az egészségünket is tönkreteheti, sőt a túlélésünket is veszélyeztetheti.

Létezésünk e dimenzióját nevezte Böszörményi-Nagy kapcsolati etikának, ami nemcsak a zsidó-keresztény értékeken, nem egyfajta egyszerű szociális cserén – adok-kapok egyensúlya – alapszik, hanem emberi létezésünkből származik. Életműve, az úgynevezett kontextuális családterápiás irányzat, melyet hat, angolul írt, több nyelvre, köztük magyarra is lefordított könyv foglalja egybe.

Elméletét a pár- és családi kapcsolatoktól kezdve, a kisebb közösségeken keresztül a nagyobb társadalmi folyamatokra egyaránt érvényesnek tartotta. Már az 1980-as években előrevetítette a Földünket érintő kapcsolati igazságtalanságot: a környezetszennyezéssel feléljük a jövőnket, azaz a jelenben nem vesszük figyelembe, hogy felelősséggel tartozunk az utánunk következő generációknak is. Így azután ebből a belső kapcsolati igazságtalanságból a kapcsolati konfliktusok újratermelődnek. Ha feléljük energiatartalékainkat, ha a globális felmelegedés következményeivel nem számolunk, ha a népirtások „szemet szemért” elvét követjük, akkor hátrányosan befolyásoljuk a jövő generációt, visszafordíthatatlan károkat okozva.

A kapcsolatok egyensúlyának visszaállítását, a konfliktusfeloldást Böszörményi-Nagy Iván a gyógyulás, a terápia útjának mondta, amelyet a családtagok és a generációk közötti őszinte párbeszéddel rendszerint saját érdekeink kompromiszszumával, a másik elismerésével, a kiérdemelt bizalom helyreállításával lehet gyógyítani.

Böszörményi-Nagy Iván 1948-ban a Budapesti Egyetem Ideg és Elme Klinikájának tanársegédjeként hagyta el az országot, majd amerikai letelepedése után, 1950-ben, Chicagóban folytatta pályafutását a szkizofrénia biokémiai kutatásával.

1957-ben a Kelet-pennsylvaniai Pszichiátriai Intézetben a szkizofrénia és a családi kapcsolatok viszonyrendszerét vizsgálta, majd több mint 20 évig állt az intézet élén. Philadelphiában többedmagával megalapította a Philadelphiai Családi Intézetet, ami az első családterápiás kiképző programot indította útjára az Egyesült Államokban. 1974-1999 között a Hahnemann Egyetem pszichiátriai professzora, 1999-től, nyugdíjba vonulásától az egyetem professor emeritusa.

Böszörményi-Nagy Iván soha nem szakította meg kapcsolatát szülőhazájával, segítette, bátorította a magyar pszichoterápia, a családterápia fejlődését. 1978-tól ellenszolgáltatás nélkül tartott szakmai bemutatókat hazánkban. A professzor számos kitüntetéssel és tiszteletbeli doktori címmel rendelkezett, legkedvesebb díja mégis a Magyar Köztársaság elnökétől, dr. Göncz Árpádtól 2000-ben, 80. születésnapjára kapott Köztársasági Aranyérme volt, amelyet a Parlamentben vett át.

A szerző pszichiáter,

család-pszichoterapeuta

Hirdessen Ön is az ETARGET-tel!

Comments are closed.