"Együtt gyorsabban haladunk és messzebbre jutunk"

Forrás: Mazsihisz

Zoltai Gusztáv a Mazsihisz-BZSH ügyvezető igazgatójának elhangzott beszéde Debrecenben a VIII. Debrecen és határon túli testvérhitközségei konferenciáján.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Hallgatóim!

Illesse köszönet és tisztelet a Debreceni Zsidó Hitközséget, az egybeni Status Quo Ante Izraeli Anyahitközséget, amiért ebben az évben is megrendezi immáron hagyományos és a nyolcadik éve nagy tekintélyre szert tett magyarországi és geo-regionális zsidó konferenciáját. Az itt elhangzott gondolatok, elvek és útmutatások eddig is fontosak, hasznosak voltak a hazai, illetőleg a szomszéd országok zsidó kehilák — és nemcsak a magyar ajkú szellemi közösségek — számára, de azt is érzékeltük, hogy a tanácskozások anyagát és rezüméjét hasznosították, gyümölcsöztették az érintett országok politikai vezetői is.

Nagy tekintélyű küldöttek jöttek el debreceni hittestvéreink hívó szavára, s adtak képet hű Vallási életükről, zsidó fennmaradásuk gondjairól, és tisztelt vendégekként, mint az állam, a régió hivatalainak képviselői, rögzítették elkötelezett álláspontjukat Ősi felekezetünkkel kapcsolatban.

Csak aki tudja, mely törvényszerűségek alapján szerveződik a társadalmi élet, hogyan épülnek egymásra a politikai piramiskövek, miként erősödnek a kötelékei, fedezi fel, hogy egy-egy olyan intellektuális fórum, mint amilyen ez a debreceni is, micsoda tekintélyre tehet szert.

A lefektetett pillérekre, meglehet, nem azonnal épül fel a híd, de hogy elkészül, abban joggal bízhatunk. Hitközségi tisztviselők, vallási személyiségek, tudósok, tekintélyes organizátorok kapnak itt megerősítést, lendítő erőt. Állami rangot viselő barátaink mondják el Újra és Újra terveiket, programjukat a magyar és a térségi zsidóság holnapjáról, a szimbiózis lehetőségeiről. A más vallású testvérközösségek vezetőit ugyancsak szeretettel Fogadják itt. Újra és Újra meggyőződhetnek, hogy a zsidóság — nézzük bármelyik arculatát — jó partner, hűséges barát, kitűnő szövetséges a progresszióban.

Barátaim!

A zsidóság sokezer éves történelme bizonyítja, hogy hitünk, Istenünk eszméiért való elkötelezettségünk mindig a fejlődés, a kísérletezés, az alkotás, az építés felé lendít bennünket. Ez nem a közönséges, mechanikus választás. A politika más közeg; az Ott megjelenő érdekek nem feltétlenül esnek egybe az Isten - a Világ - az Ember háromszögében érvényesülő lényeggel. Ha valami azonos valamivel, arról is illik tudni, de ha nem, kötelező vizsgálódni, nagyobb körben mérleget vonni, a lehető legtöbb adatot figyelembe venni.

Zsidóságunk számára egyetlen origó kínálkozik: az Örökkévaló. A Szentírás minden eseménye ezt tanítja. Ha választanod kell, ha valahová állnod kell, ha kiindulópontot keresel a cselekvéshez, akkor azt mérlegeld, hol és hogyan szolgálhatod jobban, igazabbul az Örökkévalót?

Jónást a háborgó tengeren előveszik a vihart kiengesztelni akaró matrózok:

"Ki vagy?" — Kérdezik, mielőtt feláldozzák.

- Ivri ánodi! — feleli büszkén Jónás. - Héber vagyok én!

Örökérvényű tanításunk ez. Nem igazodhatunk oda, ahol tagadják Isten kisugárzó szellemét, ahol tengerbe vetik a zsidót, jelképesen az Embert, ahol kifordítják a Parancsolatokat is, a Tizet is, s ahol bálványok szeretetét követelik.

Ellenben tisztelettel, hálával és megbecsüléssel adózunk a humánnak, a toleranciának, a folytonos és folyamatos kompromisszumnak, s kétszer szorítjuk meg a felénk nyújtott baráti kezet. Debrecen kezdeményezése ebből a szempontból is példamutató, mondhatni rangos jóérzésű.

Tisztelt Hallgatóim!

A világ forrong, talán a kelleténél kicsivel gyorsabban is változik. De ez már így lesz, vagy még inkább így lesz, mert a globalizáció kiteljesül, a komputerek nyelve, elve és szelleme mértani haladványban Új találmányokat hoz. A génsebészet, a robottechnika egyre szélesebben feltáruló kapuja előtt állunk, miközben a Földön több az ember és kevesebb az ivóvíz.

Mi lesz velünk, mi lesz Istennel, az ő választott népével, és mi lesz Izraellel? Lehetséges, Steven Spielberg filmje, a München nem volt a legjobb alkotása. De számunkra is felvetett néhány fájdalmas kérdést. Milyen volt a zsidóság a holokauszt előtt, milyen most, amikor már van Izrael és milyen ez a mai és holnapi zsidóság a diaszpórában? És mi történik, ha az eddiginél is nagyobb létszámú, szervezettebb, militánsabb és katonailag erősebb lesz néhány ország, miközben az olaj, s főleg az olaj hiánya megosztja a nagyhatalmakat?

Felelni a kérdésekre nem tudunk. Két dolog természetesen egyértelmű. Izrael nélkül nincs világ. Nemcsak az Örökkévaló összefüggésében. Az emberiség egésze miatt! Nem a zsidó tudományról, a technikai civilizációról, a művészetről van szó, a térképen arról az aprócska földdarabról. Az emberek, a népek erkölcséről van szó. Ha nincs Izrael, bekövetkezik a teremtés előtti "tohu-va bohu" állapot, a káosz, az áttekinthetetlen Sötét zűrzavar.

A másik a gálut zsidósága. Mert a filmből, a München című alkotásból azt hallottuk ki: ha nincs Izrael, akkor is van még Európa, Amerika, Ausztrália... Anélkül, hogy csereszabatosnak tartanánk a képletet, idézzük múltunkat. Valóban volt idő, amikor a zsidóság szellemi központját Babilóniában találtuk, más korban Alexandriában, Belső-Ázsiában, Ibériában, most meg Brooklynban, Kaliforniában. Emlékszünk, Napóleonban is, felmerült a gondolat, hogy az akkor alig lakott Szardínia szigetét megnyitja a zsidók előtt. Ez a 19. század elején történt, a 20. elején pedig Madagaszkár ötlete merült fel.

A zsidóság — "Legyetek dús kalászú, elvetett búza a világ szántóföldjén" — írta a költő — szóval a zsidóság tegye a dolgát. Éljen, dolgozzon, alkosson, gyarapodjék a világ négy égtáján. De Izrael legyen szilárd; a szellemet, a hitet megtartó egyben a mindenkori, az örök remény letéteményese. Az emberiség nevében. Mi pedig örüljünk, hogy e védelemben, óvásban vannak szövetségesek, nagyhatalmak, tehetős országok, és testvéri egyházak, s emberek, akik hisznek az igaz, az erkölcs és a bölcsesség kiteljesedésében.

És örüljünk annak, hogy mi, itt Debrecenben, ezen a találkozón is elmondhatjuk: mindent megteszünk Izrael fennmaradásáért, a diaszpóra minél színesebb, tevőlegesebb fennmaradásáért.

Hölgyeim és Uraim!

Magyarországon választások voltak. Most a munka, az építkezés ideje következik. Európa kinyílott hazánk előtt, de a harmonikus illeszkedés rengeteg gonddal, tengernyi feladattal jár együtt. A siker záloga alighanem a kompromisszumok folyamatos megtalálása, s persze a honi közmegegyezés az együttműködésben, de leginkább a közös érdek felismerése a nyugalomban. Ami pedig ettől elválaszthatatlan: a társadalmi fejlődés érdeke.

Talán a vad mondatok ideje véget ért. Nem volna jó Újra értesülni a bankárról, akinek "csak" a pénze büdös, ismételten nem volna felemelő érzés áttételes neveket hallani a "büdös zsidó" költőtől, aki "csak" beigazolódó gettó-félelmét Írta szomorú soraiba, mint ahogy ma "SA" és "SD" alakulatokkal se szívesen találkoznánk a magyar közélet védútjain.

Béke kell és kézfogás, értő figyelem és elegancia, barátság a jövőért, hogy kölcsönös előnyére legyünk egymásnak, hazánknak. Ez a felekezeti élet alapja is. A jog, a szabadság foka, az egyenlőség mértékben és rangban azonos, demokráciában nem is lehet másként.

Bízunk abban, gondjaink leküzdésével mielőbb gazdagodó korszak áll előttünk. Örülnék, ha mindenki tudná, tapasztalná: mi, zsidó emberek, közösségünk keretén belül és azon kívül, egyénekként is, készséggel és fáradhatatlanul segítjük a magyar nép és társadalom, a magyar gazdaság, a tudomány és a művészet szárnyalását. Erőnkkel, tanultságunkkal, kapcsolatainkkal minden szinten hozzájárulunk szomszédaink és egyben az országunkkal érintkező régiók előrehaladásához. Mindent megteszünk az Európai Unió kiteljesedéséért, az ENSZ-család méltóságáért.

Tisztelt Tanácskozás!

És most a magyarországi zsidóság néhány fontos kérdéséről. Ezekről most és mindig beszélnünk kell.

Szociológiai felmérések készültek a hazai zsidó népesség zsidó tudati elkötelezettségéről, vallásságáról, a holokauszthoz való viszonyáról. Tapasztaljuk a meg-megjelenő törekvéseket átalakulásról, megújulásról. Hála az Égnek, élő zsidóságról van szó, tehát természetes közegünkben a mozgás, Új ötletek, megoldási javaslatok születése.

Némely elvek meghatározóak.

Egy: A zsinagóga Zsidóságunk a minján fundamentumára épül. A Tóraolvasás, a Szombat köszöntésére, a megannyi ünnepi és hétköznapi szertartásra. A britre. Tehát minden Út a templomba vezet.

Kettő: Ebből következik a Sulhan Áruk. Ha más princípiumot veszünk, és nem ezt, azt bárki nevezheti kulturális szerveződésnek lett légyen bármily igényes, fantáziadús, okos, irodalmi színvonalú, de az már nem zsidóság. Csak olyan. Innen a feloldódás, a párolgás kémiai, fizikai folyamat, a "Vége Csapó" időben, könnyen kiszámítható. Ez nem fundamentalizzmus. Ez a lényeg filozófiája. Valami vagy az, vagy nem az.

A "nemzetiségi zsidó" is kitérő zsákutca. Nincs történelmi hagyománya, struktúrája a magyar zsidó fejlődésben, s ma, amikor demokrácia és szabadság vesz körül bennünket, minden elérhető, amit a "nemzetiségi zsidó" fogalom elvben nyújtani tud. És nem ad nyelvtudást, vallást és hitet, históriai öntudatot, nemzetiségi hagyományt, ezáltal társadalmi értelemben céltalan. Lehetne persze nyelvtanfolyamokat szervezni, ám az még mindig nem volna zsidóság. Mert hogy iskola ma is van, számos helyen tanítanak történelemről, sőt hébert. De hadd említsek valami furcsát: ha valaki a gálutban kíván elkötelezett "nemzetiségi zsidó" lenni, Vajon miért nem települ át Izraelbe, ahol az alijások előtt nyitva a kapu, s az Országnak, Erecnek szüksége is van Új lelkes erőkre? Ilyet, persze, demokrata nem kérdez, mindenki Ott él, ahol kedve van, s ott valósítja meg Önmagát. A kezdeményezőknek sikert kívánok, de egyet mindenképpen, ami talán nem érdektelen: okos realitást.

Három: A szervezettség. A felépítés. Hitközség, fiókhitközség, új hitközség vagy Új hitközségek.

Sokféle megoldás létezik, kivált, ha minden javallattevő a zsinagógát és a Sulhan Áruhot helyezi a zsidó élet középpontjába.

A mai megoldás magyar hagyomány, sok módosítással. Minden templomnak van elöljárósága, a templomok önként csatlakoznak az országos szervezethez, míg a regionális szervezetnek újabb tagjai lehetnek. Debrecen és többen így működnek.

Tehát még egyszer: több megoldás létezik, hiszen az elöljárók közgyűlési delegátusai szavatolják a demokráciát, az egészben képviselik a részt, a helyi érdeket.

Csakugyan bonyolult ez az építkezési forma. Hiszen a kapcsolattartás a haza kormányzati és önkormányzati szférával, a társ-egyházakkal, továbbá a felekezeti iskola-kérdés, az egészségügy, a szociálpolitika intézése olykor nagyon is centrális kötelem. Aztán jelen vannak a nemzetközi feladatok. A kifejezetten zsidó diplomácia és annak több szintje; a szomszédsággal, az Európai Unióval való együttműködés, s ezek nem intéződhetnek szétforgácsoltan, csakis áttekinthetően. Mindent összevéve: mi, akik hosszú ideje végezzük a magyar zsidóság ügyeinek intézését, igenis el tudjuk képzelni, az átalakulást, sőt ösztökélni is tudjuk azt, annak hangsúlyozásával, hogy sohase kerüljön veszélybe a zsinagóga, vele a zsidó szokásjog, s természetes az iskola, az egészségügy és a szociálpolitika.

Négy: A világi és a vallási vezetés. A magyar rabbikar kiválóan felkészült, szellemi ereje teljében van. Büszkék vagyunk rangjukra, tekintélyükre, igyekezetük révén körzetükben mind élénkebb zsidó élet tanúi vagyunk. Megnőtt vonzerejük. Részt vesznek a honi tudományos életben. A grémium emberi, szakmai, jogi, anyagi és kapcsolati helyzete szilárd és a felmerülő gondokat akár folyamatos párbeszéddel, ha kell, újra és újra kezdett kompromisszum-kereséssel oldjuk meg. Együttműködésünkben mindenki szuverenitását kölcsönösen tiszteletben tartjuk, s kialakult gyakorlatunk, hogy addig nem állunk fel az asztaltól, amíg megértéssel kezet nem fogunk.

Ha ma, az Isten által megadott időnkben próféta lépne fel közöttünk, magunk is azok volnánk, akik ajtót tárnak előtte. Vágyunk arra, hogy valaki nagy erővel, látnoki hittel fölvázolja teendőinket, kijelölje hitcselekvésünk határát, Új lélekkel töltse meg odaadásunkat. Szava eljutna minden zsidóhoz, reménnyel töltené meg a testet, erővel a karokat, s új lángot gyújtana gyertyáinkba.

De addig minden egyes zsidó embernek, akinek fontos a közösségünk, a zsinagóga, a hagyomány, neki magának, személy szerint kell vállalni a "magid" szerepét. Ki-ki önmaga prófétájaként tegye szellemét fogékonnyá az Ősi parancsolat megvalósítására, Szívét készítse fel a közös dobbanásra, a harmóniára.

Mert én hiszek abban, hogy ez a magyar zsidóság — múltja tetteivel — kivételes adottságokat hordoz. Sok tekintetben példát adott az emberiségnek — gondoljunk csak rabbijainkra tudósainkra, művészeinkre, közgazdászainkra —‚ jelen vagyunk mi is Európa cselekvő közösségei között, s rokonaink nem hiányoznak Izrael építői közül. És innen már csak egy lépés, hogy kihasználjuk meglevő lehetőségeinket, a jövőben is kezdeményezői, ösztönzői, s cselekvői legyünk a sokrétű uniós kooperációnak. Ehhez azonban valóban az szükséges, hogy idehaza felgyorsítsuk és be fejezzük szervezeteink átalakítását, hatékonyabbá tegyük a közösségi munkát, Új térhez segítsük a jó kezdeményezéseket. A fiatalok, a zsidóságuk iránt új vonzalmat érzők pedig fedezzék fel vallásunk szépségeit, találják meg benne a tanélmények szépségét, s színesítsék 21. századi modern emberi tartalommal az éppen velük kiteljesedő egyre egységesebb programunkat.

Tisztelt Tanácskozás!

Ez a zsidóság az Örökkévaló választottja, hitében elkötelezett a testvéri béke iránt. Minden erőnkkel, odaadással vállalunk közösséget a magyar nép teremtő törekvéseivel, s azon vagyunk, hogy országunk Európai Uniós céljai maradéktalanul megvalósuljanak. Kettős identitásunk a lélek, a szellem, a morál jegyében töretlen. Állampolgárként példamutató tudatossággal, felelősségteljesen, cselekvő energiákkal telten élünk.

Amiként a világ arculatát gyökeresen megváltoztató komputer-korszak megálmodója és megteremtője, a magyar-zsidó Neumann János — Einstein, Fermi, Oppenheimer és Teller Ede barátja — Los Alamosban és máshol, élete végéig büszke Volt magyarságára, őrizte Arany Jánosi anyanyelvét, miközben átérezte zsidósága minden terhét és kötelezettségét, mi sem mondunk mást. Szeretjük tehetséges, befogadó magyar nép toleranciáját, együtt lélegzünk az országgal, boldogulása a miénk, a sajátunk. És jól esik; hogy társaink — a jelen és a holnap küzdelmeiben — bíznak az itt élő zsidók szorgalmában, kisugárzásában s velünk mondják:

"Barátaim, együtt gyorsabban haladunk és messzebbre jutunk!"

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Mazsihisz news