Együtt, egymásért


  • A zsidó közösség jelene, jövője Debrecen 2006. május 27.

Hölgyeim és Uraim!

Mielőtt belebonyolódnék a meghirdetett előadás témájába, engedjenek meg egy személyes vallomást: nem volt könnyű dolgom a szervezők felkérésével. Ha ugyanis a magyarországi zsidó közösség mai működését próbálom elemezni, akkor bíráló szavak nélkül őszinte véleményt nehéz mondani - és ezt úgy gondolom a jelenlévőknek nem kell magyarázni miért. Ha viszont lemondott elnökként bírálok, vagy kritizálok, akkor sokakban felmerülhet a gyanu: na, ennek is „savanyú a szőlő”... minden rossz neki, mert nem ő vezeti, mert nem ő vezetheti…, s ezt a látszatot nehéz lesz elkerülni. Igen, nehéz lesz elkerülni, ezért úgy döntöttem, meg se próbálom. Helyette inkább a gondolataimat, jobbító szándékú észrevételeimet őszintén fogom Önök elé tárni...s teszem ezt majd kendőzetlenül. S ha valaki mégis megkérdezi tőlem: „ ha ilyen nagy okos vagy András, akkor miért mondtál le, s miért nem folytattad inkább az általad elkezdett munkát?”, akkor én erre azt válaszolom, hogy önkéntesként, társadalmi munkában a közösségért folyamatosan és rengeteget lehet dolgozni - és ezt talán bizonyítottam, de önkéntesként, társadalmi munkában folyamatosan harcban állni már képtelen feladat.

Hölgyeim és Uraim!

„Együtt-egymásért” az előadás címe, s a konferencia szervezői arra kértek, adjak egy rövid, ám' aktuális tájékoztatót a Zsidó Közösségi Fórum munkájáról. Az „együtt-egymásért” komplexitásának okán először azonban rövid áttekintésben a zsidóság sokszínűségéről fogok beszélni.

Hosszú évszázadokon, de talán évezredeken át a zsidóság önszerveződésére a jellemző forma a sok-központúság, a decentralizáció volt. A zsidóság szellemi-vallási életének szépségeit és értékeit pontosan ez volt képes kialakítani és megőrizni. A szellemi központok gyakran egy-egy rabbi, vagy rabbi-dinasztia körül alakultak ki és ezek a központok helyenként komoly szellemi vitákat víva' egymással hozzájárultak ahhoz, hogy néhány száz évvel később - majd' a felvilágosodás és a polgárosodás korszakában - a zsidók talán az átlagosnál nagyobb fogékonysággal forduljanak az új eszmék és találmányok iránt. E sokszínűség közepette a századforduló hajnalán nem volt véletlen ezért a magyarországi zsidóság jelentős szerepvállalása mind az iparosodás, mind a feudális rendszert felváltó polgárosodás területén. A tradíciók és a nyitottság szimbiózisa különleges helyzetbe hozta a magyarországi zsidóságot a századfordulóra, s e prosperitást csak a holokausztot megelőző évtizedek, majd maga a Soá tudta derékba törni.

Talán kijelenthető az is, hogy történelmünk során a zsidóság csak olyan esetekben szerveződött centrálisan, amikor diktatórikus rendszer-környezetben (és itt most indifferens, hogy egy ókori birodalmi, vagy egy jelenkori, s még kevésbé érdekes, hogy jobboldali vagy baloldali diktatúráról beszélünk) megkülönböztető, kirekesztő, vagy a zsidóságot üldöző hatalommal szemben kellett a közösség érdekeit, értékeit, vagy tagjainak létét megvédeni. Tudjuk, volt erre sikeres, de sajnos pontosan ismert, hogy éppen a XX. Század közepén volt sikertelen próbálkozásra is példa. Maga a centrális szerveződés azonban soha nem vált a zsidóság sajátjává, hanem sokkalta inkább a kényszerítő környezet elleni reakciójává. Mindenestre talán axiómaként is elfogadható, hogy a zsidóság természetes önszerveződése a sok centrummal rendelkező, sokszínű közösség, és ez a sokszínűség ma is a zsidóság értékeinek egyik nagyon fontos hordozója.

A holokausztot követő 40 év vallásellenes diktatúrája a MIOK-ba, a magyarországi zsidóság központi szervezetébe kényszerítette a különböző irányzatokhoz tartozó zsidó hitközségeket. Az Állami Egyházügyi Hivatal ösztönzésére az akkor még autonóm ortodoxia „önként” feladta önállóságát és ezáltal az ortodoxia is - kelletlenül ugyan, de - ennek a csúcsszervezetnek a tagjává vált. A diktatúra más formális zsidó szervezetet valójában meg sem tűrt, ezért 1988-89-ig legálisan nem működhettek sem zsidó ifjúsági szervezetek, sem a nagy hagyományokkal rendekező cionista szövetség, és egyáltalán semmilyen más zsidó organizáció.

Az 1989-es rendszerváltás új politikai környezetet teremtett. Magyarországon a rendszerváltás időszakában, majd azt követően rendkívül gyors ütemben alakultak meg a különböző identitású zsidó szervezetek. Elsőként - történelmi pillanatot élhettünk át, amikor - megalakult a Mazsike, a Magyarországi Zsidó Kulturális Egyesület, legalizálódott a Magyarországi Cionista Szövetség, létrejött a zsidó diákok első szervezete a UJS, majd egymást követően születtek a zsidósághoz különböző identitással kötődő zsidó ifjúsági szervezetek, egyesületek és alapítványok. Mára, tovább bővitik ezt a kört a különböző zsidó vallásfelfogással bíró, de a MAZSIHISZ kötelékébe nem tartozó hitközségek - gondolok itt a lubavicsi mozgalomra, az EMIH-re vagy akár a Szim Salom reform közösségére. Tudni kell, hogy a MIOK jogutódjaként továbbműködő MAZSIHISZ 1990-től új, demokratikusnak mondható alapszabályt alkotott (éppen a ma is regnáló elnök, dr Feldmájer Péter vezetésével). A legutóbbi 15 évben a Szövetség működése már ez alapján folyt. Ezen alapszabály logikai felépítése - mint mondottam - demokratikus volt ugyan (és mára ez már az alkotók történelmi érdeme), ám' akadt egy alapvető hiányossága: az alapszabály nem vette tudomásul - megjegyzem elfogadásakor még nem is nagyon tehette - a még alig alakulgató nem hitközségi zsidó szervezetek létezését, ebből adódóan működése továbbra is a magyarországi zsidóság hegemón képviseletének logikája szerint került meghatározásra. S mindeközben a MAZSIHISZ szervezetének maximum néhány ezer főre becsült tagsága, illetve a ténylegesen 100 ezer főre becsült magyarországi zsidók létszáma közötti különbség miatt a Szövetség képviseleti legitimitása folyamatosan, egyre mélyebben és markánsabban megkérdőjeleződik.

Tenni kell ez ellen. A magyarországi zsidóságnak egy nyitottabban gazdálkodó, egy nyitottabb működésű és egy a zsidó szervezetek irányába szorosabb kapcsolatokat építő Szövetségre lenne szüksége. Pénzügyi átláthatóság, pluralizmus a működésben és nyitás a zsidó szervezetek felé.

E három alappillér vizsgálatakor csak egy-egy lényegi összefüggésre szeretném röviden felhívni a figyelmet annak érdekében, hogy a harmadik pillérnél eljussunk a Zsidó Közösségi Fórum működéséhez, jelenéhez és jövőjéhez.

Vegyük elsőként a pénzügyi átláthatóságot. Aki ismeri a Szövetség működését az pontosan tudja, hogy felépítése szinte kizárólagosan az általa működtetett intézmények fenntartására koncentrál. Az elmúlt 15 év nagyvonalú, de helyenként túlméretezett, hatástanulmányokkal azonban szinte soha alá nem támasztott beruházásainak működtetése a rendelkezésre álló forrásokat szinte teljes egészében leköti. Igen, ma azt hiszem ez egyik legfontosabb gazdasági problémája a szervezetnek: a hatástanulmányok nélküli beruházások által létrejött túlméretezett intézmények forrásigénye. Ez ma már olyan mértékű, hogy a MAZSIHISZ-nél 15 év alatt megjelenő elképesztő forrásnövekedés sem képes biztosítani az intézmények verejtékes fenntartásán túl szinte semmit, amit intenzív közösségfejlesztésnek lehetne nevezni. Tudni kell, hogy közben a 15 év előtti 70 milliós költségvetés 3 milliárd fölé emelkedett, ami nem kevesebb, mint negyvenszeres növekedés. Tudni kell, hogy a milliárdosra duzzadt járadék 80 %-a ma az intézmények működésének deficitjét fedezi. De azt is érdemes tudni, hogy amíg a pénzügyi-gazdasági döntéshozatal átláthatósága nem biztosított, amíg nincs tényleges kontroll az apparátus felett, addig érdemi elmozdulásra ezen a területen nincs remény.

Második pozíció: a nyitott, demokratikus működés. Igen, ez a második sarokpontja a magyarországi zsidó közösség jövőjének. Maga a demokrácia. Hiszen a demokrácia nem más, mint a valóságos választás lehetőségének intézményesítése. Demokratikus csak az a szervezet lehet, ahol a szervezet vezetői vetik alá magukat a közösség választási jogának és nem pedig ők maguk, azaz a vezetők választják meg maguknak a közösséget: erkölcsi-anyagi függőséggel, egy kis lejáratással, vagy kirekesztéssel. A közösség ilyetén kettéhasítása, avagy a mi zsidónk és a nem a mi zsidónk kategóriáinak kialakítása minden esetben a szervezet belső politikai pluralizmusának felszámolódásához, a hatalomnak és/vagy pozícióknak egy kézben történő egységesítéséhez vezet. És ez nem jó, egész egyszerűen azért, mert nem a közösség érdekét szolgálja.

A harmadik pontban (és ugye most a nem hitközségi zsidó szervezetek felé történő nyitásnál tartunk) érkeztünk el a Zsidó Közösségi Fórumhoz, mely nem más, mint egy önszerveződő informális civil szervezet. E szervezet a MAZSIHISZ egykorvolt elnöke kezdeményezésére, tizenhat zsidó szervezet egyetértésével és részvételével jött létre. Tehát formálisan is és tartalmilag is a Zsidó Közösségi Fórum a MAZSIHISZ, illetve annak korábbi elnökének személyes kezdeményezésére alakult. És ez fontos! Mert fontos látni, hogy ez a kezdeményezés nem egy véletlenszerű, vagy spontán, még kevésbé valamiféle népszerűséget megcélzott elnöki akció eredménye volt. Tudatos, a MAZSIHISZ akkori új stratégiája mentén történt szándékolt nyitás politikájának kezdeti lépése (amit sajnos továbbiak nem igen követtek). Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Zsidó Közösségi Fórumba csoportosuló szervezetek önkéntesen csatlakoztak e mozgalomhoz. S nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a ZSKF-ben résztvevő összes szervezet rendkívül pozitív gesztusként értékelte a MAZSIHISZ kezdeményezését - különösen akkor, amikor a közösen elindított munka során világossá vált minden szereplő számára, hogy e munkában a MAZSIHISZ hajlandó lemondani hegemón poziciójáról és a többi zsidó szervezettel azonos státuszban kíván a ZSKF-en belül (hangsúlyozom a ZSKF-en belül!) dolgozni. Az elgondolás mind az ebben a tekintetben mamutszervezetnek mondható MAZSIHISZ-nek, mind a - létszámában, de különösen költségvetési területen - nagyságrendekkel kisebb szervezeteknek előnyöket tudott felmutatni. A kis szervezetek talán először találkoztak olyan együttműködési lehetőséggel, ahol véleményük egyenrangúvá vált bármely másik szervezetével. Ezzel párhuzamosan pedig a MAZSIHISZ az általa oly' régóta vágyott képviseleti legitimitását tudta volt megerősíteni a ZSKF tagok révén. Ez kérem valódi progresszió volt! Progresszió, de valljuk be az ilyen típusú együttműködésnek voltak és vannak korlátai is. Érdemi együttműködést kizárólag olyan területeken lehet végezni, ahol a zsidósághoz különböző identitással kötődő, vallásos, kevésbé vallásos, kulturális vagy cionista szervezetek közös érdeket találnak, vagy közös problémával küszködnek. Az együttműködés formája ezért nem teszi lehetővé, hogy a ZSKF-en belül olyan kérdésekben induljon közös akció, ahol a szervezetek között elvi síkon, vallási területen vagy gyakorlati vonatkozásokban érdekellentét van - de a párbeszéd lefolytatására természetesen mindíg van lehetőség. A ZSKF első nagy akciója, a tavaly novemberi konferencia gyökere is pontosan egy a közös munka, a közös munka és a párbeszéd során felismert minden szervezetet érintő közös probléma megoldását, vagy legalábbis a megoldás elősegítését célozta meg: újszerű kommunikációval megpróbálni megszólítani azon zsidókat, akik nem kapcsolódtak be egyik zsidó szervezet munkájába sem. És tudjuk, ők vannak többségben!

A novemberi konferencia sikeres volt. Új plurális hang, őszinte párbeszéd, izzó hangulat és nagy számú résztvevő, szinte végig telt ház jellemezte a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett konferenciát. A helyben elkészített felmérés szerint a látogatók 40%-a nem tagja egyik magyarországi zsidó szervezetnek sem - vagyis a ZSKF eredeti céljának egy része ezzel teljesült: részben sikerült elérni olyan embereket, akik formálisan nem kötődnek egyik zsidó szervezethez sem. Jók voltak a visszhangok, jó volt a sajtó, egyszóval sikertörténetről beszélhettünk és a szervezők az átélt izgalmak és a közös munka során feltáródott valóságos gondok ismeretében is sikerként élték meg a programot. Pedig a szervezés második felében meglehetős traumaként hatott a MAZSIHISZ elnök-váltása. És itt most senki ne gondoljon arra, hogy melyikünk a szebb: a Heisler, vagy a Feldmájer. Mert nyilvánvaló,… ez ízlés dolga. Érdemi volt azonban, hogy az elnök-váltást követően a MAZSIHISZ a konferencia szervezésében inkább formálisan vett részt. A konferencián pedig már csak mutatóban volt jelen, se a plenáris ülésen, se a szekciókban megfelelő szintű képviseletet nem delegált, a zsidó közösségek együttes munkájában pedig egyáltalán nem vett részt. Ráadásul a - változatlanul állítom - jószándékú, a magyarországi zsidó közösség fejlődéséért aggódó és azért tenni akaró ZSKF-ről álhírek és rágalmak indultak el... nem Uraim, nem a szélsőjobbról. Talán emlékeznek néhány perce mi hangzott el a demokráciáról? „ A közösség kettéhasítása… a szervezet belső politikai pluralizmusának felszámolódásához, a hatalomnak egy kézben történő egységesítéséhez vezet”. Sajnos a Síp utca a ZsKF-et - számomra máig sem érthető okból - MAZSIHISZ ellenes mozgalomnak minősítette, ami úgy vélem nem magyarázható semmivel, még azzal sem, hogy a konferencián a MAZSIHISZ működése helyenként éles kritikákat kapott. Stratégiai hibának tartom a Szövetség kilépését a ZSKF-ből. Ezzel egyedülálló lehetőséget szalaszt, vagy szalasztott el a MAZSIHISZ egyrészt a képviseleti legitimitásának erősítése, másrészt a magyarországi zsidók (nem csak a hitközségek tagjai) megszólítása területén.

De hogyan tovább, mit hoz a jövő a ZSKF számára? A civil kezdeményezés jelenleg saját működésének kereteit próbálja kialakítani. Gondjai azonosak, mint sok más zsidó szervezetnek. Működése forráshiányos és természetéből adódóan nincs olyan fizetett alkalmazottja, vagy mondjuk apparátusa, amely a napi teendőkkel rendszeresen képes lenne foglalkozni. Ez a hiátus - a MAZSIHISZ kivételével - egyébiránt minden magyarországi zsidó szervezet közös jellemzője. Vajon a MAZSIHISZ-nek nem lenne feladata a zsidó szervezetek partnerének lenni? Persze nem azzal a céllal, hogy bármelyiket a Szövetség hűbéresévé tegye, hanem azért, hogy Magyarországon virágzásnak induljon a zsidó civil élet. A ZSKF folytatja munkáját. Újszerű pénzügyi források után kutat és újszerű projektek kialakításán dolgozik. Néhány hete a Spinozában egy sikeres Közel-Kelet napot tartott a ZSKF. És belefogott egy június 11-én rendezendő nyitott zsidó sportnap szervezésébe, melyre mindenkit szeretettel várunk: beleértve a jelenlévőket, családtagjaikat, barátaikat, a MAZSIHISZ hitközségeinek, a BZSH körzeteinek tagjait és minden érdeklődőt, sportolni, vagy a zsidó közösségben egy napot eltölteni vágyókat. Persze tudjuk, ez a sportnap egy kellemes, vidám közösségi kalandnak igérkezik, amit nagy örömmel készítünk elő és veszünk majd részt rajta, de tisztában vagyunk azzal, hogy a jövőben főként intellektuális területen kell majd dolgoznunk. A magyarországi zsidóság életével, fejlődésével kapcsolatban megszámlálhatatlan kérdés merül fel. Olyan kérdések, amelyekkel ma érdemben kevesen, vagy senki sem foglalkozik. Ezekről szeretnénk színvonalas párbeszédet folytatni. Színvonalasat és őszintét, mert őszinteség nélkül soha nem fogunk eljutni az igazi válaszokhoz. Vajon nem kellene elemezni, vagy foglalkozni a magyarországi zsidóság identitásának problémáival? Nem lenne fontos végigbeszélni, vagy megvitatni a zsidó negyed sorsát? Normális, hogy Budapesten mindenki erről beszél, csak a zsidó szervezetek nem foglalnak állást e kérdésben? Megoldottnak tekinthetők-e az ifjúsági szervezetek működése? Van mód arra, hogy az új zsidó családokban a kasrusz iránti igényt felkeltsük? Mi a helyzet a vegyesházasságokkal, mi lesz az ott született gyerekekkel? Hogyan és milyen módszerrel lehet a zsinagógákba vonzani az embereket? Hogyan lehet feléleszteni az adományozás tradícióját? Gondoljanak csak a Dohány utcai zsinagógára, amit a zsidók saját pénzükből építtettek fel. Kérdések, egyenlőre válaszok nélkül. A párbeszéd terepének felkínálásával a zsidó Közösségi Fórum ilyen és hasonló problémafelvetések megvitatásával szeretne eredményeket elérni.

Összegezve, a ZSKF eddigi működése eredményesnek mondható. És ekkor nem kizárólag a tavalyi négynapos konferenciára gondolok. A ZSKF működésének következményeként - vagy szerényebben fogalmazva annak is következményeként - a zsidó közéletben témává vált egy a jelenleginél megfelelőbb szervezeti formáról történő nyílt vita, s a képviseleti kérdések nyílt felvetése. Igen, Hölgyeim és Uraim, a ZSKF léte és működése a magyarországi zsidóság körében a korábbinál lényegesen nyíltabb kérdésfelvetést indukált a zsidó közösség szerveződésének problémáiról. Igen, Hölgyeim és Uraim, a ZSKF konferenciát követően a MAZSIHISZ vezetősége folyamatosan polemizál a Szövetség jövöjéről. Nem véletlen az sem, hogy a szervezet új politikus-alelnöke - megválasztását követően - egy Szombat interjúban jelentős szervezeti változásokat tart szükségesnek. Majd nem véletlen az sem, hogy néhány hete a MAZSIHISZ elnöke az ifjúsági szervezetek felé egy - bár csak öt év múlva megvalósuló, de - az összes magyarországi zsidó szervezetet és vallási irányzatot magába foglaló ernyőszervezet víziójáról beszélt. Ha a ZSKF nem jött volna létre, talán még ma sem lehetne kimondani ezeket a gondolatokat.

Hölgyeim és Uraim! A Zsidó Közösségi Fórum a zsidó szervezetek közötti együttműködés újszerű formáinak kialakításában és gyakorlatában érdekelt.

Tisztelt Konferencia!

A nyílt, őszinte beszéd, az érvek és ellenérvek által kristályosodó gondolat adja sok-sok szervezet működési prosperitásának bázisát. A Zsidó Közösségi Fórum ezen a területen újszerűt tudott alkotni és a jövőben is ezt igyekszik tenni. Be kell látni azonban, hogy a legnagyobb magyarországi zsidó szervezet, a MAZSIHISZ változatlansága mellett a magyarországi zsidóság jövőjében a sok nemes törekvés ellenére sem várható érdemi elmozdulás. Ezért újra szeretném itt hangsúlyozni - most már az előadásom által alátámasztott érvrendszerrel - a nyitottabb MAZSIHISZ létrehozásának szükségességét. Nyitott átlátható működés, transzparens gazdálkodás és nyitás a nem hitközségi zsidó szervezetek és személyek felé. Úgy gondolom a MAZSIHISZ-en belül megérett a helyzet egy demokratikus mozgalom létrejöttére. Egy ilyen mozgalom a Szövetség Vezetésén át, a Szövetség Közgyűlésén keresztül képes lehet kikényszeríteni a sokak által szükségesnek tartott - nem az elnökök személyének cseréjével fémjelzett - valódi rendszerváltást.

Egy új, demokratikus szervezet elsődleges értéke a magyarországi zsidóság tagjai szabad értékválasztásának tiszteletben tartása és biztosítása lehet. Világnézeti tolerancia! Ez garantálhatná, hogy az egyén és minden közösség- és értékteremtő csoport saját értékrendszerével színesíthesse, a magyarországi zsidó közösséget. Belső demokratikus mozgalomra és nem puccskísérletre, őszinte belső elemzésre és nem a Szövetségből való kilépésre, párbeszédre és nem a problémák elhallgatására van tehát szükség. Ehhez pedig független, felelős és a zsidóság jövöjét szem előtt tartó, elkötelezett emberek kellenek. Állítom, hogy a MAZSIHISZ mai közgyűlésében számos van belőlük… javaslom, keressék egymást. S nem kell feltétlen többséget találni, egy jól szervezett kisebbség - lásd a Zsidó Közösségi Fórum példáját - helyes célmeghatározással képes eredményeket elérni. S A Zsidó Közösségi Fórum munkájának ez a másik nagy tanulsága.

Hölgyeim és Uraim! Szeretem a focit - mondta Gálvölgyi János, én pedig szeretem a MAZSIHISZ-t. Boldog lennék, ha az elmondott gondolatok egészséges belső vitát és nem az újabb elhallgatást generálnák. Szeretném, ha e vita során a benne résztvevők nyitott szívvel és nyitott szemmel vennének részt, mert a „szervezeti vakság” nem a jövő iránti aggodalomból, hanem az önzésből táplálkozik.

Ennek kapcsán engedjék meg, hogy egy közíró, egy XIX. századi liberális gondolkodó mondatait idézzem. Táncsics Mihály gyönyörűen megfogalmazott mondatai időtállónak bizonyultak:

Természet Ura, adj erőt és bátorságot minden polgárnak, hogy magán jogtalanságot elköttetni ne engedjen. Ne szíveld, hogy a lomha, a röst az iparkodóknak verejték közt szerzett keresményét dobzódva költhesse, nyisd meg az emberek hályogos szemeit, hogy lássanak, mert a vakság minden nyavalya közt a legnagyobb rossz”.

Hölgyeim és Uraim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Heisler András

heisler2006debrecen.doc