1946."a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről"

1946. évi XXV. törvénycikk a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről

1. § (1) Magyarország Nemzetgyűlése ünnepélyesen megállapítja, hogy a letűnt uralmi rendszernek idegen befolyáson alapuló mindazok a rendelkezései és intézkedései, amelyek az ország lakosságának egy részét izraelita vallása, illetőleg zsidó származása címén jogaitól megfosztották, emberi méltóságában meggyalázták és végeredményben többségének -nagyobbrészt külföldi táborokban való - megsemmisítésére vezettek: ellenkeznek az emberiség örök eszményeivel, a magyar nép erkölcsi felfogásával és a magyar jog szellemével. A Nemzetgyűlés mélységes megvetéssel bélyegzi meg ezeket a rendelkezéseket és intézkedéseket.

(2) Megemlékezve a demokratikus kormányoknak azokról a rendeleteiről, amelyek a faji üldözésnek hamis indokolásra támaszkodó, a lakosság egy értékes és hazafias részét méltatlanul sújtó, idegen eredetű összes barbár szabályait hatályon kívül helyezték, a jogegyenlőséget visszaállították és ezzel a jóvátétel jogi feltételeit megteremtették: a Nemzetgyűlés egyszersmind a magyar nép elismerését és háláját nyilvánítja mindazoknak, akik a külső és belső megfélemlítéssel bátran dacolva, önzetlenül és áldozatkészen álltak üldözött embertársaik mellé és ezzel sokezer emberi életet mentettek meg a pusztulástól. Ezzel kifejezésre jutott a magyar nép egyetemének ellenállasa, amely a reakciós rendszerrel szemben is mindaddig megakadályozta a faji üldözés nemzeti szocialista brutalitásainak maradéktalan érvényesülését, amíg a német megszállás és hatalmi erőszak teljessé válása be nem következett. Ez az ellenállás világossá tette, hogy a magyar nép nem azonosítja magát a faji üldözéssel.

Magyarország felszabadulása után az ideiglenes nemzeti kormány első feladatai közé sorozta a faji üldözés jegyében fogant, kegyetlen és a magyar jogfejlődéssel ellentétes összes rendelkezések hatályon kívül helyezését és ezzel megteremtette a magyar zsidóságnak járó jóvátétel jogi előfeltételeit. Az a mérhetetlen szenvedés, amely a magyar zsidóságot érte, sok százezer élet kioltása természetesen nem tehető jóvá. A magyar kormány mindazonáltal úgy érzi, hogy a magyar nép igazi meggyőződésének ad kifejezést, amidőn a jelen törvényjavaslat benyújtásával lehetőséget nyújt a magyar szuverenitás hordozója számára, hogy az állami akarat megnyilatkozásának legünnepélyesebb formájában: törvény alakjában bélyegezze meg a magyar történelemben példa nélkül álló elmúlt sötét korszakot és szolgáltasson elégtételt az ártatlanul üldözötteknek. Viszont a magyarság őszinte háláját és elismerését érdemlik azok, akik félelmet nej ismerve, önzetlen áldozatkészséggel sokezer emberi életet mentettek meg és hozzájárultak a Magyarország hírnevén ejtett szégyenfolt letörléséhez.

Az elmúlt korszak rendelkezései anyagi javaiban is súlyosan megkárosították a magyar zsidóságot, amelynek egy része -egyfelől vagyontárgyainak államhatalmi tényezők részéről foganatosított elkobzása, másfelől a nyilaskeresztes és hasonló jellegű alakulatok rendszeres zsidóhadjárata következtében - nyomorba jutott. Figyelemreméltó azoknak a keresetképtelen aggoknak a száma is, akiket az üldözés eltartójuktól fosztott meg. Bár a demokratikus Magyarország a legsúlyosabb gazdasági és pénzügyi nehézségekkel küzd: mégis helyénvaló, hogy a magyar állam - amennyire ezt válságos helyzete megengedi - e nyomor enyhítésére törekedjék.

2. § (1) Az állam mindazokat a hagyatékokat, amelyeket örökös hiányában a (2) bekezdésben említett személyek hagyatékaként megszerzett vagy megszerez, az alábbi rendelkezések szerint létesítendő külön alapnak engedi át.

(2) A jelen § rendelkezései azoknak a személyeknek akár Magyarország területén, akár külföldön levő hagyatékaira terjednek ki, akik az izraelita vallásuk vagy zsidó származásuk címén ellenük folytatott üldözés folytán vagy az üldözéssel okszerű kapcsolatban szerzett sebesülés, sérülés vagy más egészségromlás következtében az 1941. évi június hó 26. napja és az 1946. évi december hó 31. napja között életüket vesztették. Holtnaknyilvánítás esetében az előbbi rendelkezést annak az örökhagyónak a hagyatékára kell alkalmazni, aki a holtnaknyilvánítás tárgyában hozott bírói határozat szerint az említett időközben tűnt el, tekintet nélkül arra, hogy ez a határozat a halál idejéül milyen időpontot állapít meg. Azt, hogy valamely hagyaték a jelen § rendelkezései értelmében az államot vagy az alapot illeti-e, az alap intézőbizottságának meghallgatása után háromtagú bizottság állapítja meg. A bizottság elnökét a közigazgatási bíróság ítélőbírái sorából annak elnöke, egy-egy tagját pedig a pénzügyminiszter és az alap intézőbizottsága jelöli ki.

(3) Az alapra szállnak át hazahozataluk esetében a külföldre hurcolt azok a vagyontárgyak is, amelyek az izraelita vallásúak, illetőleg zsidó származásuk miatt üldözött személyek birtokából az elmúlt uralmi rendszer intézkedései következtében jogtalanul kikerültek, feltéve, hogy jogszerű tulajdonosuk a minisztérium által kibocsátandó rendelet rendelkezései szerint nem állapítható meg.

(4) Az alap rendeltetése az izraelita vallásuk, illetőleg zsidó származásuk címén üldözött és ennek következtében segítségre utalt személyek, valamint az ily személyek javára szolgáló intézmények támogatása.

(5) Az alap jogi személyiséggel bír.

Devil Smile Az alap a minisztérium felügyelete alatt áll. Képviseletét, kezelését és felhasználását intézőbizottság látja el, amelynek elnökét és elnökhelyettesét a miniszterelnöknek a Magyar Izraeliták Országos Irodája és a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitfelekezet Központi Irodája javaslata alapján tett előterjesztésére, öt év tartamára a köztársasági elnök nevezi ki; az intézőbizottság tagjainak egyharmad részét a miniszterelnök, kétharmad részét pedig a magyarországi izraelita hitfelekezet említett törvényes képviseleti szervei - ugyancsak öt év tartamára - jelölik ki. Az alap szervezetének és működésének részletes szabályait, valamint az alap egyéb bevételi forrásait a minisztérium rendelettel állapítja meg.

A magyar zsidóság többsége az üldözések által életét vesztette. Ezért és mivel a fékevesztett faji téboly egész családokat irtott ki: viszonylag jelentős azoknak a hagyatékoknak a száma, amelyek más örökös hiányában a magyar államot illetnék. E hagyatékokat a magyar állam a maga részére nem veheti igénybe, mert a német és nyilas gonosztevők által ártatlanul kiontott vér nem lehet számára vagyoni bevételek forrása. Éppen azért a javaslat 2. §-ában a magyar állam elhárítja magától mindazokat az uratlan hagyatékokat, amelyek az 1941. évi június hó 26. és az 1946. évi december hó 31. napja között a vallásuk, illetőleg származásuk miatt ellenük folytatott üldözés következtében elhunyt személyekről reá megnyíltak vagy megnyílnak.

A szóbanforgó hagyatékokhoz tartozó összes javakat az állam az üldözés folytán segítségre szoruló személyek, valamint az ilyen személyek javára szolgáló intézmények támogatására kívánja fordítani. Hasonló célra lesznek fordítandók a külföldre hurcolt és onnan visszakerülő azok a vagyontárgyak is, amelyeknek birtokából a letűnt rendszer az üldözötteket jogtalanul megfosztotta, feltéve, hogy jogos tulajdonosuk nem állapítható meg. Evégből a javaslat 2. §-a alap létesítését rendeli. A 8500/1946. M. E. számú rendelet (Magyar Közlöny 167. számának melléklete) 118. §-ában meghatározott illetékmentesség e § (1) bekezdésének 4. pontja értelmében többek között a közjótékonysági célra juttatott örökség (hagyomány) vagy ajándék megszerzésére, úgyszintén az ilyen célra rendelt alapra vagy alapítványra

kiterjedvén, a létesítendő alapot megillető illetékmentességre vonatkozó külön rendelkezés szükségtelen. Figyelemmel az alap rendeltetésére, annak képviselete, kezelése és felhasználása terén megfelelő befolyást kell biztosítani a magyarországi izraelita hitfelekezet törvényes képviselete számára. Gondos kezelés mellett ez az alap minden bizonnyal a nélkülözök sok keserű könnyét fogja letörölni.

A holtnak nyilvánítás esetére vonatkozó különleges rendelkezés abban leli indokát, hogy számos határozat a halál időpontját az 1946. évi december hó 31. napját követő időre teszi. Az ekként holtnak nyilvánított személyek hagyatéka tehát már nem jutna az alapnak. Éppen ezért a javaslat idevágó rendelkezése értelmében nem a vélelmezett halál, hanem az eltűnés időpontja lesz irányadó.

3. § (1) Ha a hagyaték a 2. § (2) bekezdésében említett okból az ott megállapított idő alatt egymásra következően több örökhagyó után nyílt meg, az csak egy ízben, akként esik illeték alá, mintha az az utolsó örökösre közvetlenül az első örökhagyóról szállt volna át.

(2) A 2. § (2) bekezdésében megjelölt személyek örökösei húszezer forintot meg nem haladó tiszta hagyatéki érték után teljes, a hagyatéknak ezt meghaladó értéke tekintetében pedig ötvenszázalékos illetékmentességet élveznek, amely az öröklési illetéken felül az ingyenes vagyonszerzési illetékre is kiterjed. A kedvezmény alkalmazására vonatkozó részletes eljárási szabályokat - ideértve a kedvezmény előfeltételeinek igazolására vonatkozó rendelkezéseket is - a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

(3) A 2. §-ban megjelölt alap az ugyanezen § (1) bekezdése értelmében részére átengedett hagyatékok megszerzése tekintetében a húszezer forintot meg nem haladó tiszta hagyatéki érték esetében teljes illetékmentességet élvez, amely az öröklési illetéken felül az ingyenes vagyonszerzési illetékre is kiterjed. A húszezer forintot meghaladó tiszta hagyatéki érték után az alap a jelen § (2) bekezdésében meghatározott kedvezményt meghaladó öröklési és ingyenes vagyonszerzési illetékkedvezményben részesül, amelynek mértékét a minisztérium rendelettel állapítja meg. A fenti illetékek a jelen törvény hatálybalépését követő öt esztendő eltelte után válnak esedékessé és azt követően részletekben fizethetők. A részletfizetés feltételeit és módozatait a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.

Hasonló megfontolásból kiindulva a javaslat 3. §-a illetékkedvezményt állapít meg ama hagyatékok tekintetében, amelyek a faji és felekezeti üldözés következtében életüket vesztett személyek után nyíltak meg. Az illetékkedvezmény az öröklési illetéken felül az ingyenes vagyonszerzési illetékre is kiterjed. A kedvezmény mértékét a javaslat a hősi halottak örököseit a jelenleg fennálló és a jövőben kibocsátandó jogszabályok értelmében megillető kedvezmény mértékével összhangban állapítja meg, jeléül annak, hogy a magyar törvényhozás nem kíván különbséget tenni a háború áldozatai között. Az illetékkedvezmény alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg, ami lehetőséget nyújt a legméltányosabb fizetési feltételek engedélyezésére. A

közbeeső átszállásokat a J. § (1) bekezdése értelmében az illetékkötelezettség szempontjából figyelmen kívül kell hagyni, mert az üldözés folytán ugyanazon család több tagja rendszerint rövid időközökben vesztette életét; a többszörös illeték tehát méltánytalan terhet róna az örökösre.

A magyar köztársaság kormánya bizton reméli, hogy a faji gyűlölet f úr iái, amelyek sokszázezer ártatlan magyart életétől fosztották meg, vagy legalább is szerencsétlenné tették, a magyarság erkölcsi értékállományában mérhetetlen pusztítást vittek véghez és hazánk nemzetközi hírnevét is beszennyezték, soha többé nem merészkednek majd elő sötét odúikból. Szomorú tanulságul szolgálhat az emberiség számára, hogy az örök erkölcsi eszmények megcáfolása ideig-óráig alkalmas eszköz lehet ugyan bizonyos hatalmi célok elérésére, a félrevezetett társadalom alantas szenvedélyeinek felkorbácsolására és az önző haszonlesés kielégítésére végeredményében azonban a pusztulás örvényébe visz.

De reméli a kormány azt is, hogy a magyar zsidóság, amely a jelen törvénnyel elnyeri az őt méltán megillető erkölcsi elégtétel teljességét, feledni fogja az elmúlt korszak borzalmait és legkiválóbb elődeinek példájához híven, minden szellemi és anyagi erejének áldozatkész latbavetésével veszi ki részét Magyarország újjáépítésének hatalmas feladatából.4. § A jelen törvény kihirdetésének napján lép hatályba.