festőművész

(Löwy)
/Székesfehérvár, 1870. október 20. – Budapest, 1961. április 5./

Levi(!) Adolf és Hoffmann Bett Lewi(!) Adolf 1870. október 20-án született Albában. Atyja szerény jövedelmű vidéki ügynök volt, aki miután megözvegyült, másodszor is megnősült. A két asszonytól összesen tizenkét gyermeke született. A tizenegy fiú egyike volt Lakos Alfréd, aki korai árvaságra jutván néhány középiskolai osztály elvégzése után a fővárosba költözött.

Nehéz anyagi körülmények között élt, s egy műszaki irodában rajzolóként dolgozott. Délutánonként rajzolni tanult, majd festőnövendék lett a főiskolán. Szemere Bertalan egyik legtehetségesebb tanítványa volt. Már növendék korában gyakran közölte rajzait a Magyar Szalon, az Ország Világ, s számos élclap. A főiskola befejezése után a bécsi Neue Fliegende szerződtette.

Ezt követően két évet töltött Münchenben a Fliegende Blatter alkalmazásában, ahonnan bécsi, párizsi vezető lapoknak is dolgozott.

A Nemzeti Szalonban 1897-ben állított ki először. Festészetének irányváltozását jelzik ezek az évek. A népszerű és viszonylag biztonságos megélhetést jelentő illusztrátori, rajzolói munkásságával felhagyott. Ezt követően alkotói világát a zsidóság, a biblikus témák határozták meg. Műveiből a Pesti Izraelita Hitközség 1925-ben gyűjteményes kiállítást rendezett.

Művészete a zsidóság II. világháborúban bekövetkezett tragédiájával, a munkaszolgálat, a deportálás, az örök zsidó sors ábrázolásával egészült ki, vált teljessé. Külföldi gyűjtők a magyar zsidóság Rembrandtjának nevezték.

Forrás: Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében, Szerk.: Lakat Erika (Székesfehérvár 2004)

Comments are closed.