Jakal Zoli nem vallásos családban született, s csak kamaszként ébredt rá zsidóságára. A zsidó vallással felnőtt korában ismerkedett meg. Mégis két héttel ezelőtt előimádkozóként mutatkozhatott be a Vasvári Pál utcai zsinagógában. Énekelt is, mégpedig gyönyörű hangon. Életcélja, hogy kántor legyen. Egyenlőre liturgiát tanul az OrZsén, hiszen csak ez után kezdheti meg kántori tanulmányait, mindeközben azonban a Pesti Jesivában felkészült az előimádkozásra. Most 31 éves. Így vall életútjáról:
„Nem vallásos családban születtem és nevelkedtem fel. Nem volt mindkét szülőm zsidó, így nemcsak a vallás nem volt téma otthoni beszélgetéseinkben, de a zsidóság sem került soha szóba. Talán azért, mert egyik szülőm sem a vallási hovatartozás miatt szerette meg a másikat. Így fordulhatott elő, hogy csak 15-16 évesen tudatosulhatott bennem zsidó származásom ténye. Szüleimnek az volt a célja, hogy rendes és felelősségteljes embert neveljenek belőlem. Életem két meghatározó eleme a zsidóság és az ének külön-külön indult el a maga útján. Már a gimnázium első osztályában elkezdtem a kórusban énekelni. E kettő akkor találkozott össze, amikor a Veres Pálné Gimnázium kórusával három hetet Izraelben töltöttünk el. 1995-ben fél évet a libanoni határ mentén fekvő Malkia kibucban töltöttem el, ahol ulpánon héber nyelvet tanultam. Izrael mély nyomot hagyott bennem. Visszatérésem után az Ifjú Zenebarátok Kórusában, majd a nyaranként megtartott kisebb kamaraoperai előadásokban is megmutathattam ének-tudományomat. 2004 januárjában alkalmam nyílt, hogy egy hónapig a tel-avivi Opera kórusában énekelhessek. Itt ismerkedtem meg feleségemmel, Miriammal, aki Oroszországban született, de már 1991-óta a zsidó államban élt. Ő volt az, akinél először Sabbaton részt vettem. Jelentkeztem a Zsidó Tudományok Szabadegyetemére, ahol alkalmam nyílt a zsidó vallás alapvető ismeretei elsajátítására. Itt ismerkedtem meg Köves Slomó rabbival is. Még abban az évben március 15.-én volt a lubavicsiek szervezésében meg volt a briszem. A Szabadegyetemen elsajátított ismeretek lehetőséget nyújtottak a számomra, hogy bepillantást nyerhessek a zsidóság mély gondolataiba, tudományaiba. Kiutaztam Izraelbe és ott házasodtunk össze Mirjámmal. Számítástechnikusként dolgoztam és közben énekeltem a tel-avivi Opera kórusában. Meghívtak egy kántorkórusba és zsinagógákban léptünk fel. 2006 januárjában Magyarországra költöztünk. Közvetlenül hazaérkezésünk után ismét felvettük a kapcsolatot Köves Slomó rabbival és aktív tagjai lettünk a Vasvári családias közösségének. A magán életben az ELalnál kezdtem dolgozni. Slomóval hetente egyszer találkoztunk és elkezdtük közösen tanulni az ima dallamait, gyakorolni kezdtünk. Szeptemberben kezdtem meg a liturgiai tanulmányokat az Orzsén is, és ez a munka és tanulás most kezd beérni. Úgy tűnik időközben a zsinagóga közössége felfigyelt rám, és felkérést kaptam, hogy legyek a zsinagóga kántora. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy egy pár napja végre előimádkozhattam és énekelhettem a Vasváriban. Ha befejezem a liturgiai szakot, tanulmányaimat a kántorképzőn folytatom. Célom, hogy a Vasvári Pál-utcai Sasz Chevra zsinagóga kántoraként valóban minél többet tudjak tenni a magyar zsidóságért, és talán én is hozzásegíthessek más zsidó fiatalt ahhoz, hogy hozzám hasonlóan visszataláljon gyökereihez.”
