Halmai Gábor, D. Tóth Balázs: "A zsidó értékek elismerése mellett érvényesíthetők a demokratikus ért ...

Forrás: ÉS

Halmai Gábor, D. Tóth Balázs

"A zsidó értékek elismerése mellett érvényesíthetők a demokratikus értékek is"

Aharon Barakkal, az izraeli Legfelsőbb Bíróság leköszönt elnökével Halmai Gábor és D. Tóth Balázs beszélget

- Izrael azon államok egyike, amely nem rendelkezik írott alkotmánnyal. A múltban és a jelenben is több érv fogalmazódott meg az írott alkotmány ellen. Olyan meghatározó politikai vezetők, mint David Ben-Gurion, amellett érveltek, hogy az Izrael állam megalakítását követően várható bevándorlási hullám, a hazatérők nagy száma miatt társadalmilag nem lenne bölcs, politikailag pedig nem lenne legitim olyan normatív elveknek megfelelő, merev alaptörvény megalkotása, amelyet később nehéz volna megváltoztatni. Mit gondol az írott alkotmány szükségességére vonatkozó eredeti ellenvéleményről?

- Ez az érv sem megfogalmazásakor nem rendelkezett és most sem rendelkezik elégséges meggyőző erővel. A hazatérők és az Izraelben menedéket keresők problémájára vonatkozó érvet kezelhette volna az írott alkotmány azzal, ha viszonylag könnyen lehetne az alkotmányt módosítani. Persze a politikai legitimáció problémájára ez nem adott volna választ, de úgy gondolom, ez a kérdés elválasztható az írott alkotmány elfogadásának szükségességétől: egy dolog biztosítani a visszatérés jogát Izraelbe, és más úgy dönteni, hogy nem fogadunk el írott alkotmányt addig, amíg jelentős számban nem térnek vissza. Ezek az érvek engem nem győztek meg arról, miért nem lehetett a függetlenségi nyilatkozatban foglaltak szerint eljárni: a szerint egy erre a célra választott alkotmányozó gyűlésnek 1948. október 1-jéig el kellett volna fogadnia az alkotmányt. Történetileg elég gyakran felmerült egy másik, az angol alkotmányossági tradíciókra, a westminsteri modellre és azon belül a parlament szuverenitására való hivatkozás. Az ezt vallók demokráciafelfogása szerint a tegnap többsége nem korlátozhatja a holnap döntéshozóit.

- Két másik szempont is szerepet játszhatott az írott alkotmány megalkotásának elhalasztásáról, illetve lépcsőzetes megalkotásáról szóló döntésben, az elsőként megválasztott Kneszet által 1950-ben hozott Harari-határozatban. Az írott alkotmány elfogadása megkerülhetetlenné tette volna a vallás és az állam viszonyának meghatározását, amely a mai napig megosztja az ortodox vallási és a világi csoportokat. A vallás államban betöltött szerepének meghatározása pedig elengedhetetlenné tette volna annak megválaszolását, ki tekinthető zsidónak a családi jogban vagy az állampolgársági jog szabályai szerint (a visszatéréssel alanyi jogon jár-e az állampolgárság). Úgy tűnik, további problémákat jelent, hogy a zsidó jog nem tesz különbséget etikai és jogi normák között. A másik problémát az arab országokkal fennálló konfliktus jelenthette. Máig érvényesek ezek a szempontok?

- A vallási kérdés valóban akadályát jelentette az alkotmányozásnak: az akkori közvélekedés szerint az erről való konszenzus nélkül nem volt lehetséges az írott alkotmány elfogadása. Erre a problémára a jövőben megnyugtató választ lehet adni, hiszen az állam zsidó karaktere még nem jelenti az államvallás intézményesítését. A zsidó értékek elismerése mellett érvényesíthetők a demokratikus értékek is. Ha elfogadjuk az egyenlő elbánás elvét, vagyis mindenki gyakorolhatja a vallását, és az állam egyenlően támogat minden vallást, az elfogadható lehet az állam és egyház viszonyáról rendkívül ellentétes felfogást vallók számára is.

Az, hogy ki tekinthető zsidónak, csak a visszatérőkre irányadó szabályok (Law of Return) értelmezésekor merült fel, a bíróságok egyébként nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. A függetlenség kikiáltását követően egyértelmű volt, hogy nem a zsidó vallásos jog lesz Izrael állam joga, ám jelenleg is - az ottomán időkből eredően - a különböző vallások jogai rendezik a családi kapcsolatokat: a muszlimok, drúzok és keresztények házasságát és válását az adott vallás vagy felekezet rendelkezései szabályozzák.

Azt elismerem, hogy az arab-izraeli konfliktus rossz hatással volt az alkotmányozásra, de ma már nem meghatározó körülmény. Az arab polgárok ma egyenlő jogokkal rendelkeznek Izraelben, és az állam zsidó értékeinek alkotmányi elismerése nem érintené ezeket a jogokat. Az írott alkotmány létrehozása akkor is lehetséges, ha az alkotmány nem rendelkezik az államhatárról; a hadkötelezettség, valamint az államisághoz kapcsolódó szimbolikus témák (zászló, nyelvhasználat, himnusz) pedig nem jelenthetik az alkotmányozás akadályát.

Az 1950-es Harari-határozat életképes kompromisszumnak tűnt: a Kneszet felkérte alkotmányügyi bizottságát arra, hogy a jövendő alkotmány egyes fejezeteit terjessze a parlament elé, és az egyes fejezetek (külön-külön alaptörvényekként) válnak majd együttesen az állam alkotmányává. Közben eltelt ötven év, és az alkotmányozás folyamata nem fejeződött be, ami végső soron azt bizonyítja, hogy ezzel a módszerrel nem lehetett ésszerű időn belül alkotmányozni.

- 1950 óta tizennégy alaptörvényt fogadott el a Kneszet, amelyek közül tizenegy van hatályban. Ezek államszervezeti (államfő, parlament, kormány, bíróságok, hadsereg), gazdasági alkotmányossági tárgyúak, az emberi méltóságról és életről szóló 1992-es és a foglalkozás szabadságáról szóló 1994-es alaptörvény pedig alapjogi. Mi a különbség az egyszerű törvények és az alaptörvények között? Az alapjogok védelme teljesnek tekinthető-e a két alapjogi tárgyú alaptörvénnyel?

- Az izraeli alkotmányjog magja a tizenegy alaptörvény, de ezek több szempontból nem elégítik ki az alkotmánnyal kapcsolatos általános elvárásokat. Egyes kérdésekben túl részletesen szabályoznak, más helyen hiányosak: az alapjogi katalógus nem teljes, hiányzik az alaptörvényi jelleget biztosító szupremácia-szabály, nem rendelkeznek a bírósági felülvizsgálatról. Túl könnyen módosítható, mivel az alaptörvényekre vonatkozó törvényhozási eljárási rend nem különbözik az egyszerű törvényekétől.

Egészen 1992-ig nem volt jelentős különbség az egyszerű és az alaptörvények között. Az 1995-es Bank Hamizrahi-esetben döntött úgy a Legfelsőbb Bíróság, hogy a két alapjogi tárgyú alaptörvény az egyszerű törvények felett álló, alkotmányerejű törvény, és minden velük ellentétes norma alkotmányellenes és - alkotmányellenes részükben - érvénytelen. Később a Legfelsőbb Bíróság, akkor már a Hamizrahi-döntésből eredő törvény-felülvizsgálati hatásköre alapján, a többi alaptörvényre is kiterjesztette az alkotmányerejű státust. Ezzel a döntéssorozattal vált Izrael alkotmányos demokráciává.

- Egyesek szerint a bírósági felülvizsgálat kezdőpontja, "az izraeli Marbury-döntés" az 1969-es Bergman kontra Minister of Finance-ügy, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az akkori kilenc alaptörvény az egyszerű törvények felett áll, és ez alapján érvénytelenített egy pártfinanszírozási szabályt. Erre reagálva a Kneszet törvényhozási úton próbálta kivonni a törvényeket a bírósági felülvizsgálat alól.

- Tulajdonképpen már 1948 óta kifejezetten jogvédő volt a legfelsőbb bírósági ítélkezési gyakorlat, bár akkor még nem beszélhetünk klasszikus alapjogvédelemről. A jogelmélet hatására fokozatosan fejlődött a jogvédelmi dogmatika, megjelent az arányossági, ésszerűségi teszt, a jóhiszemű joggyakorlás követelménye, de ez nem jelentett forradalmi változást. Az "alkotmányos forradalom" 1992-ben, a két alapjogi tárgyú alaptörvény megalkotásával kezdődött és a Hamizrahi-döntéssel teljesedett be.

A bírósági felülvizsgálati hatáskör, a Kneszet törvényeinek felülvizsgálata csupán következménye annak, hogy az alaptörvényeket a Legfelsőbb Bíróság alkotmányerejűvé nyilvánította. Először a Hamizrahi-döntésben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Knesszet két kalappal rendelkezik. Az egyiket törvényhozásra, a másikat alkotmányozásra használja. Elismerem, a Bergman-ügy fontos állomása volt ennek a folyamatnak, de a döntő pillanat 1992-ben volt, az alapjogi tárgyú alaptörvények elfogadásakor. Ezek nélkül nem lehetett volna normatív módon megalapozni a bírósági felülvizsgálatot.

- Alkotmányozásra általában háborút, forradalmat követően vagy akkor kerül sor, ha egyértelmű, hogy a fennálló alkotmányos rendszer működésképtelen. Ennek tükrében nem gondolja-e, hogy jelenleg nincs alkotmányozási pillanat, nem megfelelő időpontban készült el a Knesszet alkotmányügyi bizottsága által kidolgozott alkotmánytervezet? Az alkotmányozás során időszerűnek látja-e önálló alkotmánybíróság létrehozását?

- Nem hinném, hogy elmúlt az alkotmányozás pillanata. Mind a Knesszet alkotmányügyi bizottsága, mind az izraeli Demokrácia Intézet által kidolgozott 2005-ös javaslatot jó kezdetnek tartom. Az alkotmányozást egy feltétellel támogatom: ha az új alkotmány a jelenlegi törvényeknél erősebb garanciákat jelent a demokratikus intézményrendszer és az alapjogok védelmében. Ha ez nem lehetséges, akkor inkább a jelenlegi keretek közt kell tovább működni.

Jelenleg is van Izraelnek (az Amerikai Egyesült Államokhoz vagy Kanadához hasonlóan) alkotmánybírósága, ez a Legfelsőbb Bíróság. Különálló alkotmánybíróságra a demokratikus átmenet miatt volt szükség Európában és Dél-Afrikában. Attól tartok, a bírói szervezeten kívül álló alkotmánybíróság nemcsak átpolitizálná a bírósági felülvizsgálatot, de káros hatással lenne az alapjogvédelemre is.

Aharon Barak a jeruzsálemi Héber Egyetem és az amerikai Yale Egyetem jogi karának professzora. 1995-től 2006 közepéig az Izraeli Legfelsőbb Bíróság (Supreme Court of Izrael) elnöke volt. Jogtudósok nevezték már az "izraeli John Marshallnak", illetve "a világ legjelentősebb élő jogászának".

1936. szeptember 16-án született a litvániai Kaunasban. Gyermekként egy bőröndben csempészték ki a Kovno gettóból. 1947-ben szüleivel Izraelbe emigrált.

27 évesen doktorál a Héber Egyetem jogi karán, 38 évesen a kar dékánjává választják. 1975-től 78-ig Izrael legfőbb ügyésze. Menachem Begin miniszterelnök meghívására az izraeli delegáció tagjaként vesz az 1978-as Camp David-i megállapodáshoz vezető tárgyalásokon. 1978-ban választják meg a Legfelsőbb Bíróság tagjává, 1993-ban elnökhelyettes, 1995-től 2006-ig a bíróság elnöke.

Barak világszerte hírnevet szerzett aktivista bíráskodásával, amelynek keretében Izrael alaptörvényeit (Basic Laws) az állam alkotmányaként értelmezte, és ennek alapján vizsgálta felül a Kneszet törvényeit. Alkotmányértelmezési ügyekben a bírósági eljárás indítványozásának jogát (locus standi) eloldotta a hagyományos magánjogi felfogástól (az eljárást kezdeményező érdekének előzetes bizonyításától); a hatalommegosztás új felfogását adva pedig rendkívül leszűkítette a bíróságok által el nem elbírálható "politikai kérdések" körét. Elnöksége idején "alkotmányos forradalom" zajlott Izraelben, a Legfelsőbb Bíróság számos sokat vitatott döntést hozott az állam természetét, benne a Kneszet és a miniszterelnök és - nem utolsósorban - a bíróságok szerepét illetően. Barak a kötelező hetvenéves nyugdíjkorhatár elérésekor, 2006-ban, egy gyökeresen megváltozott Legfelsőbb Bíróságot hagyott utódjára.

2006-ban jelent meg jogászi filozófiáját bemutató, The Judge in a Democracy (A bíró egy demokráciában) című könyve, melyben leírja a bírónak a jogviták eldöntésén túlmutató szerepét a jog és a társadalom összekapcsolásában, az alkotmány és a demokrácia védelmében. Barak síkra száll a bíró meghatározó szerepe mellett az alkotmányos szövegek értelmezésében. A könyvet heves támadások érték konzervatív jogtudósok részéről, akik úgy gondolják, hogy Barak a bíróságok felsőbbséget védelmezi. Richard A. Posner recenziója (Enlightened Despot [Felvilágosult zsarnok], The New Republic, 2007. április 23.), amelyben Barakot kalóz bírónak nevezte, széles körű figyelmet keltett Izraelben, összefoglalása megjelent az izraeli értelmiségi napilap, a Haaretz címlapján.

Aharon Barak 2007-ben elnyerte a Columbia Egyetem díszdoktori címét.

Élet és Irodalom

51. évfolyam, 50. szám