Forrás: Népszava

Az idei október 23-án nem annyira a forradalom eseményeit idézzük fel, mint inkább a tavalyi utcai harcokat. Ennek okait keresve meg kell említeni a Gyurcsány Ferenc őszödi beszédének nyilvánosságra kerülését követő tüntetéssorozatot, a tévészékház elfoglalását, valamint a Fidesz kormánybuktató szándékokat tüzelő nyilatkozatait is. Összeállításunk az elmúlt egy év eseményeinek tükrében láttatja azt, mi vezetett odáig, hogy 2007. október 23. inkább szól 2006-ról, mint 1956-ról.

kepala Fotó:

Tavaly a külsőségek ellenére sem az akkor ötvenéves forradalom állt az események középpontjában Fotó: Kertész Gábor A Fidesz 2006-os választási veresége utáni, kormányzati hazugságra épített kommunikációját az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése erősítette fel, és ez volt az a pont, ahonnan az események elszabadultak. A még májusban, zárt körben elhangzott beszéd kiszivárogtatói máig ismeretlenek. Először a Magyar Rádió közölte szeptember 17-én a beszéd néhány hangsúlyos mondatát: „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.” Gyurcsány Ferenc szavainak hatására már aznap délután mintegy 3 ezres tömeg gyűlt össze a Kossuth téren. A miniszterelnök később több helyen is nyilatkozott, vállalva kijelentéseit. A Fidesz a kormányfő távozását követelte.

Válságos helyzet

Szeptember 18-ról 19-re virradó éjszaka válságosra fordult a helyzet; szélsőségesek megostromolták és elfoglalták az MTV Szabadság téri székházát, több mint 125 ember – köztük 113 rendőr – sérült meg, fél tucat ­autó kiégett. A Fidesz azt állította, semmi köze az eseményekhez. Tény ugyanakkor, hogy az őszödi beszéd közzététele utáni napokban a Kossuth téren megjelent és beszélt Wittner Mária. Az MTV ostroma után az Országház előtt táborozókat biztatta Horváth János, Jakab István, Kelemen András fideszes képviselő, vala­mint Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke is.

Az őszödi beszéd közzététele utáni időszak a „Gyurcsány, takarodj!” jelszóról, tojásdobálásról, rendzavarásról, utcai harcokról, sérülésekről, károkról szólt. A kormányzati kommunikáció egyik fő csapásiránya az volt, hogy nincs együttműködés a radikálisokkal. A kormányfő még október 23. előtt bocsánatot kért az őszödi beszéd miatt, de a Fidesznek ez nem volt elég, Gyurcsány lemondását akarta elérni, ezért szakértői kormány megalakulását követelte. A célt ultimátummal, nagygyűlésekkel igyekeztek elérni – hasztalan. Az októberi önkormányzati választások tétjét is magasra emelte Orbán azzal, hogy kimondta: szerinte az önkormányzati választás a tavaszi parlamenti voksolás „harmadik fordulója”, melyen meghátrálásra lehet késztetni a kormányt. Az önkormányzati választás a jobboldal győzelmével zárult. Később, október 6-án a parlament bizalmat szavazott Gyurcsány Ferencnek, míg Orbán több tízezer embert hívott a szavazás napjára a Kossuth-térre.

Október 23-án, a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján ismét az utcáé lett a főszerep, az összecsapások után 65 embert szállítottak kórházba. A tüntetőket és a Fidesz nagy­gyűlésének résztvevőit nem lehetett elkülöníteni. Az előzőleg a parlament környékéről eltávolított, engedély nélkül demonstrálók ugyanis éppen az Astoria felé hátráltak, amíg össze nem értek az ellenzéki párt nagygyűléséről távozókkal. (Lásd infografikánkat – a szerk.) A Fidesz brutális rendőrattakról beszélt, majd összekapcsolódtak a választások óta tartó fideszes vádak: a pénzbehajtás és a brutalitás. Orbán Viktor úgy fogalmazott: „Újra és újra emlékeztetünk kell minden magyar embert: mindazért, ami ma történik velünk, a válságért, a pénzbehajtásért, az utcai zavargásokért, a rendőri brutalitásért kizárólag a kormány, az új arisztokrácia kormánya a felelős.” A helyzet később nyugodtabbá vált, a rendőrség is tanult hibáiból, és november 4-én, a forradalom leverésének évfordulóján már nem voltak utcai összecsapások, csak néhány radikális fiatal próbált zavart kelteni.

Erősödő radikálisok

Az elmúlt egy év újdonsága, a szeptember 17. után színre lépő radikális csoportok sokszínűsége, szervezettsége. A Kossuth téri önjelölt szónokok közül többen – ha csak szóban is, de – fizikai erőszakra szólítottak fel a kormányzattal és a baloldali politikusokkal, balliberális újságírókkal szemben, pár nappal később már a zsidó származásúak listáját állították össze. A szélsőségesek szervezettsége idén augusztusban érte el a tetőpontját, amikor megalakult a Magyar Gárda, amely a vasárnapi második avató után már több mint hatszáz tagot számlál. Az ezernyi – gyakran egymással is szemben álló – részre szakadt egykori „Kossuth tériek”, illetve a Magyar Gárda mellett tavasz óta mintegy féltucatnyi hasonló csoport lépett színre: a Fidesz-gyűlések szinte állandó felszólalójaként megismert Papp Lajos szívsebész vezette Kárpát-Haza Nemzetőrség, a Franka Tibor házát védelmező Nemzeti Gárda, továbbá a jogilag nem is létező vagy a nyilasokéhoz hasonló karszalagban masírozó Nemzeti Őrsereg.

A politikában folytatódott, ami addig: a parlamentben a Fidesz és a KDNP képviselői folytatták az október elején meghirdetett kormányfői bojkottot; az ellenzék tagjai máig kivonulnak az ülésteremből, amikor Gyurcsány előre tervezett felszólalást mond. Egyfajta adok-kapok játék jellemezte a két nagy párt viszonyát, amelynek van egy alapzaja, állandó témája mindkét oldalon. Ez az ellenzék részéről abban merül ki, hogy a kormány illegitim, valamint hogy Gyurcsány Ferenc beteges hazudozó és az ország erkölcsi válságban van.

Az MSZP kommunikációjában a jobboldal révén állandóan szóba kerül a nemzeti radikalizmus, a szélsőségesség, az antiszemitizmus. A kormánypártok kommunikációban ugyanakkor a pozitív elemek is jelen voltak, így például a reformok magyarázata, illetve az uniós pénzek elosztása. Tavaszra a helyzet némileg konszolidálódott: a fideszes önkormányzati politikusok kénytelenek voltak egyeztetni a kormánnyal, a Fideszen belül egyre több hang mondja azóta is, hogy az eddigi politika nem lehet eredményes. A mérkőzésnek vége – ezt Gyurcsány Ferenc mondta egy zárt szocialista fórumon idén tavasszal.

Előretör a népszavazás

Eredeti formájukban éppen tavaly október 23-án, az Astoriánál tartott gyűlésen ismertette Orbán a kiigazítások és reformlépések főbb elemeit támadó népszavazási kérdéseit. Egyértelművé tette, hogy az eredményes referendumot kormánybuktatónak tartaná. „Az utódpárti elit vezetői rossz következtetést vontak le a békés rendszerváltozásból. Tulajdonképpen örülniük kellett volna, hogy elszámoltatás és börtönök nélkül megúszták a diktatúra fenntartásában, az ország tönkretételében való közreműködést” – támadta Orbán az országot uraló „erkölcsi káoszt”. Később visszatért oda, hogy a kormány választások előtti menesztését a Fidesz nem tudja elérni, csakis a választók, és ha sikeres lesz a népszavazás, szakértői kormány vagy előrehozott választás szükséges.

Február közepén tartott, szokásos országértékelő beszédében Orbán úgy határozta meg a Fidesz tennivalóit, hogy álljanak helyt az önkormányzatokban, az országos politikában és készüljenek a valószínűleg ősszel esedékes népszavazásra (azóta kiderült, most ősszel biztosan nem, de valószínűleg még jövő tavasszal sem lesz referendum).

A Fidesz elnöke ennél is tovább ment újabb megszólalásaiban. A március 15-i nemzeti ünnepen úgy fogalmazott, hogy „a népszavazás lehet az, amellyel­ az emberek elkergethetik azokat, akik a nép ellenében kormányoznak. A népszavazás eredménye kötelezi a koalíciót, ám ha az emberek akaratának nem veti magát alá a kormány, akkor nem marad más lehetősége, mint futni, jó gyorsan.” Az ideológiai mellett jogi úton is próbálkozott Orbán, illetve a Fidesz. A hónap közepén törvényjavaslatot nyújtottak be, hogy módosítsanak a választási eljárásról szóló törvény népszavazásra vonatkozó néhány szabályán, hogy az Országos Választási Bizottság „ne packázhasson” a kérdésekkel.

A népszavazás meghirdetése óta eltelt egy évben sem adta fel a Fidesz elnöke a rejtett, illetve nyílt ellenállás politikáját. Nyoma sincs tehát annak, hogy osztaná az államfő véleményét, miszerint a jelenlegi poli­tikai helyzetből a kormány és az ellenzék megegyezése jelentené a kiutat. Ami a konkrétumokat illeti: mára bizonyossá vált, hogy a tandíjról, a vizitdíjról és a kórházi napidíjról lehet referendumot tartani, a Fidesz és a KDNP már meg is kezdte az aláírásgyűjtést. Eközben az MSZP sem tétlenkedik. Gyurcsány az idén szeptemberben meghirdetett köztisztasági csomagja ügyében fogalmazta meg később, hogy kész akár népszavazásra is vinni azokat a pontokat, amelyek kétharmados támogatást igényelnek, de a Fidesz esetleg mégsem támogatná azokat.

Az oldalt írta: Lengyel Tibor, Markotay Csaba

Az igazságszolgáltatás próbaköve

Az 1956-os forradalom közelgő 51. évfordulójával foglalkozott a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című német lap szombati számában Georg Paul Hefty. A konzervatív német lap magyar származású politikai szemleírója megállapította: Magyarország igazságügyi téren még nem dolgozta fel az előző évi megemlékezések kapcsán történt bűncselekményeket. Hefty emlékeztetett arra, hogy a kerek évforduló alkalmából Budapest 1956 óta a legnagyobb méretű zavargásokat élte át. Úgy vélte, hogy az események jogi értékelése még tíz hónappal később is annyira botrányos volt, hogy Sólyom László köztársasági elnök az idei nyári parlamenti szünet után a képviselőkhöz intézett, kemény hangú üzenetében figyelmeztetett: a jogállam próbaköve lesz az, hogy az igazságszolgáltatás miként dolgozza fel a tavaly szeptemberi, de legfőképp tavaly október 23-i eseményeket. Tekintettel a kormány, illetve az ellenzék hívei között továbbra is fennálló rendkívüli feszültségre, a köztársasági elnök reményének adott hangot, hogy ebben az évben, október 23-én nem kerül sor a tavalyihoz hasonló eseményekre – írta a német konzervatív újság.

Mit tett eközben Sólyom

Bár a Fidesz és a KDNP, valamint a tüntetők között sokan voltak, akik azt várták az államfőtől, hogy az őszödi beszéd miatt lemondásra szólítja fel a miniszterelnököt, Sólyom László ezt nem tette meg. Hanem azt mondta: a hír „morális válságot” okozott Magyarországon, a kormányfő „személyes felelősségét összemosta az utóbbi 16 év politikájának értékelésével”. Ugyanakkor a tévéostrom másnapján mondott újabb beszédében az eseményt úgy értékelte: „köztörvényes bűncselekményekről van szó, amelyeket semmi nem igazolhat.” Nem sokkal később, az októberi önkormányzati választás estéjén az államfő már egészen más hangot ütött meg: „Az Országgyűlés dönt a miniszterelnök személyéről (…) helyreállíthatja a szükséges társadalmi bizalmat. A megoldás kulcsa a parlamenti többség kezében van” – közölte. Azt is mondta, az ország kárára lenne, ha minden az eddigi mederben folyna tovább. Szerinte jogos volt a miniszterelnök beszéde miatti felháborodás. Később is tartotta magát ehhez, az olyan nyilatkozatokkal, mint „a Gyurcsány-kormány másfél évig tudatosan hagyta tovább romlani a költségvetés helyzetét, csak azért, hogy választást nyerjen”. Feb­ruárban azután – amikor a Fidesz országgyűlési és európai parlamenti képviselői elbontották a Kossuth teret övező kordont – Sólyom közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a párt jogellenesen járt el. Éppígy válaszolt a Kossuth tériek egy részének petíció­jára is, amikor azok „a nép nevében” alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását és ideiglenes kormány felállítását követelték. A köztársasági elnök értésre adta, hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés intézményét a hatályos alkotmány nem ismeri. A nyáron aztán ismét bírálta a kormányfőt, amikor egy tévéinterjúban azt mondta: „hozomra” írta alá a Gyurcsány-csomagot, hogy induljon meg valami. „Ehhez képest ami történt, az elszomorító” – jelentette ki.