VÁGVÖLGYI B. ANDRÁS
Kabarécsütörtök
Televízió
Az ősz új szezon, új műsorok, új férfiak ideje a televíziózásban. A tv2 az új férfiakat hanyagolja, a régiektől megválik, bár van, akiket reciklál. Így került újra elő Bagi és Nacsa, a tv2 saját fejlesztésű komikuspárosa, akik korábban Banánhéj címmel készítettek népszórakoztató műsort. Most Médiacápa felzettel lépnek értő közönségük elé, a legelső adásról vagyok beszámolandó. Korszerű grafika, tévéfejű alakok, cápafogak, hisz” a műsor címe is, ugye, retrómodern stúdióbelső, s a komikuspár először együttműködést, interaktivitást próbál kicsikarni a nézőkből. Az álszavazás kérdései: „Egyetért-e Ön azzal, hogy Kármán Irént a habzó Rába partján is megverjék?” „Egyetért-e Ön azzal, hogy Verebes Istvánt lélegeztetőgépre rakják?” Nevetőgép. Tapsgép. Aztán a hírek: Farkasházy Tivadar raccsolásproblémája miatt nem tudta kimondani a „terror” szót, Hujber Feri kamerát evett, böszmeség, nem kicsit, nagyon. Gyurcsány-Orbánozás. A komikuspár egyik tagja Baló Györgyöt jeleníti meg, a másik a Szólás szabadságában vendég Friderikusz Sándort, egoverseny a két ismert televíziós között, „Friderikusz” ragaszkodik ahhoz, hogy nevezzék át a műsort a Beszólás szabadságának, műfaját tekintve pedig „balóságshow-nak”. Aztán újabb szerepcsere, a komikuspár egyik tagja Bea asszony, a másik Győzike, válási perpatvar egy iskolateremben, pornósnittek az XXXXL Privát csatorna műsoráról Kiszel Tündé-s kiszerelésben, előkerül a Budapest TV-s Gyurcsok ezoterista betelefonálós műsorának paródiája, halak kelnek ki a kaviárból, füvészkertben, indonéz fonott bútorok közelében a két testes férfi a klasszikus francia sexploitation film, az Emmanuelle (r.: Just Jaeckin, fősz.: Sylvia Kristel; 1974) egyes jeleneteit adja elő. Ismét Farkasházy, klón által homályosan, a Magyar Rádió vezetését gyalázza, elmond egy riói kalandot, ami a karneválon esett meg vele, a nagy ív és a nemzetközi perspektíva fokozhatatlan. Mindezek után tortahabként megjelenik a stúdióban a maga valódi valójában Danika apukája, Rácz Károly (Terry Black), ügyvédje társaságában. Zalatnay Ciniről beszélnek, és a transzneműség kérdésein kacagunk, kacagunk. Az igazán „nagy” poénoknál Fukaszaku Kindzsi jakuzafilmjei drámai csúcspontján hallható rézfúvós tus hallik. A Médiacápa a kikacsintós kádárista kabaré kisöccse, prosztódiszkó villanófényben, mint ilyen, roppant aktuális, a magyar társadalomfejlődés jelen helyzetében a rivális csatorna erős anyázása mellett Zeitgeist-érzékenységével tüntet. Nagy jövőt jósolok, és ebben Gyurcsok a társam. Indoklok.
Ha már tévé elé került a televíziókritikus, hát kapcsolgat, így jut el az egyre inkább megkedvelt Széles Gábor médiabirodalmának gyöngyszemére, az Echo TV-re, ahol egy régi kedves ismerősbe botlik, az Éjjeli menedékhely c. műsorba, melyet Matúz Gábor és Siklósi Beatrix jegyez. Ez egykor a királyi tévén ment, abban az időben még, mikor műsorvezetett ott a konnektororrú nő is, aki azóta szegény Semjén Zsolt és a KDNP nevű fantomszervezet szóvivője. Matúznak volt egyszer egy gondolatgazdag beszélgetése David Irving angol történésszel a holokauszt aktuális kérdéseiről, ezután a műsort levették az MTV képernyőjéről, David Irving pedig osztrák börtönbe vonult. A száműzetés éveit Matúz&Siklósi a Demokrata c. nemzetiszocialista fanzin DVD-mellékleteként élte túl, s lám, jő egy nagyszívű nagyvállalkozó az ő most még kicsiny, de nagy reményű televíziójával, s lesz műsoridő legott. Mikor odatévedek, már megy a műsor, a vendégek: Schuster Lóránt rockzenész; dr. Saleh Tayseer fogorvos, a Bartók Béla úti imám, egy ponton az NBH „látókörébe keveredett” palesztin származású iszlamista; egy népviseletes, arabul beszélő dzsihádbarát egyén; valamint egy szemmel láthatólag mentálisan terhelt, kontrapunktuális szerepre szánt fiatalember, akinek a neve alá az Antifasiszta Liga pszeudoszervezet nevét írják. Témájuk a homoszexualitás. Dr. Tayseer sajnálkozik, hogy nincs zsidó a meghívottak között, hiszen akkor megkérdezhetné őt a melegházasságra adott rabbinikus áldás kérdéskörében. Schuster, aki maga több mint negyedszázada mikrofonrejszoltatással múlatta a csermelyléptű időt – a Kopaszkutya c. filmben (r.: Szomjas György, 1981) Allen Ginsberg (bibsi!, buzi!!, buddhista!!!) társaságában -, most azon filozofál, hogy akkor innen már tényleg csak egy lépés, hogy feleségül vehessen egy kecskét, azt vajon megáldaná-e a rabbi? A Heti hetes neonyilas változatának szerencsére vége, találkozunk jövő héten. Az Echo TV önreklámmal folytatja: Tarlós István a Magyar Hírlapról (tul.: Széles Gábor): „Régen nem szerettem, elfogultnak tartottam, de mára széles látókörű, igaz értékeket közvetítő (csuklik) újsággá vált.”
Ilyen esetekben a connaisseur médiafogyasztó megkívánja a másik jobbos kábéltévét, ikonműsor megy, a Péntek 8, ám az egyik törzsdohogó (Bayer Zsolt) helyett most Orbán gyűldéinek MC-je, Rákay Philip homorít a másik törzsdohogó, Csermely („aki tőlem jobbra áll, az leesik”) Péter társaságában. (Később jő a hír, a műsor megszűnik, mert Bayert kilóra megvette a rivális csatornát uraló szélestenyerű fejenagy.) A Péntek 8 vendége az MDF alapításában húsz éve a lakitelki fekete ember társa, az MSZMP volt narodnyikügyi összekötője, Pozsgay Imre jobbkézi embere: Bíró Zoltán. Az állampártból 1988-ban kizárt irodalomtörténész mára rendszerváltás-kritikus lett. Akkor „utcai véres forradalmat, zavargásokat nem óhajtottak az emberek”, de 89 őszére minden megváltozott, „valakik” kivették kezükből az események irányítását. A támadások persze rögtön a sátorverés után megindultak, a New York Times „magyar antiszemita politikusok gyülekezéséről” írt, Csoóri Amerikából hívta a körkörös Für Lajost, „hát mit csináltatok ti ott, hát a Konrád Gyuri nem volt jelen?” Rákay Philip gondterhelten homlokráncol, „tehát ez volt az első felbukkanása a mára szokásossá vált antiszemitázó technikának?” Bíró sűrűn emlegeti a „nómenklatúra” kifejezést, jól áll a hajdani minisztériumi főosztályvezető szájában. A pénz és a sajtó, azt uralja most a nómenklatúra, mondja, a hétvégi lezsákfalvi megemlékezésen Orbán, Csurka, Szűrős és mások társaságában ült az első sorban. Előttem van az a műsor előtti egyeztetés Liszkay Gábor (Hír TV, Magyar Nemzet) szobájában, ahol megállapodtak Bíróval, hogy Antall József neve nem fog elhangzani az adásban. Bíró „ismeretlen emberekről” beszél, háromról, közülük egyet biztos, de inkább kettőt az akkori elhárítás küldött, de ez nem 1987, hanem már 1989. Rákay Philip szerint ez akár a Tanút rendező Bacsó Péternek – ha már szó volt a raccsolásproblémáról: a „B. P. vagyok, a vöhös Belváhos küldötte” (Filmgyár, 1949) – is feltűnhetne megfilmesítés céljából. Bíró szerint itt egy hálózat van, ráadásul nem is csak magyar hálózat, ez működteti a jelenleg uralgó liberális terrort.
Ja, ez a kabarécsütörtök péntekre esett.
(tv2: Médiacápa, EchoTV: Éjjeli menedék, HírTV: Péntek 8)
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 40. szám
