Forrás: hirszerzo.hu

„Sok összehordott rossz”, „sértő hangnemű gúnyirat” – az Országgyűlés elnökének kabinetirodája szerint „lassan nincs min meglepődni, hogy véleményszabadság címén ma a magyar médiavilágban mi minden jelenhet meg”. Szili Katalin kiakadt a Hírszerzőn megjelent, őt bíráló publicisztikán. A házelnöki kabinetiroda levelét csonkítatlanul tárjuk Olvasóink elé.

„Lassan nincs min meglepődni, hogy véleményszabadság címén ma a magyar médiavilágban mi minden jelenhet meg.

Nem tudjuk, hogy az Önök munkatársa Papp László Tamás helyből ilyen tájékozatlan és rosszindulatú, vagy valakik instruálják is őt?

Az írást, amely munkatársuktól a Hírszerző.hu portálján szeptember 19-én jelent meg szebb időkben talán még oktathatnák is az újságíró képzésben. Hogyan lehet csúsztatás, belemagyarázás, elhallgatás stb. révén teljesen más tartalmat adni egy gondolatnak, ha egy mondatból csak néhány szót ragadunk ki, a többi részét pedig nem tekintjük.

Papp László Tamás liberális megközelítésben száll sikeresen versenybe a gyűlöletbeszédnek nevezett jelenség egy kifinomultabb formájában azokkal a szélsőséges (eddig főleg csak a szélsőjobboldalinak titulált) orgánumokkal, amelyek Szili Katalinról évek óta hasonló minősíthetetlen módon írnak.

Ikon (Fotó: Járdány Bence)

A sok összehordott rossz közül az egyik legaljasabb a burkolt antiszemitizmus vádja, amelyet az ún. érintettek oldaláról még soha senki még csak fel sem tételezett róla sem itthon, sem másutt.

De a leglényegesebb csúsztatás a privatizációval kapcsolatos idézet. A Vasárnap Újság műsorában – az általuk már megvágott, rövidített mondatban – így hangzott:

„Akkor amikor úgymond tőkét bevonunk bizonyos kérdésekbe, vagy nevezzük nevén a gyermeket, akár privatizálunk, ez is lehet egyfajta megoldás. Csak akkor meg kell találni annak a garanciális elemeit, hogyan tudjuk ezt úgy a nemzet szolgálatába állítani, ami gyarapít bennünket. Azok a nemzetgazdaságot gyarapító privatizációk, amelyek történtek eddig 90 óta, a rendszerváltozás óta, bizony meg kellene vizsgálnunk azt, hogy azoknak a szerződéseit ki, mennyire tartotta be?”

Az adásban nem, de a valóságban, az interjú készítésekor, és az ezt a kérdést firtató néhány más minapi interjúban is elmondta elnök asszony: a munkahelyteremtésre, foglalkoztatásra, hazai beszállító arányokra, a szűkebb, tágabb környezet javára vállalt támogatási kötelezettségekre és nem úgy általában a privatizációs szerződések indokoltságának összegszerűségének, vagy bármilyen más módon történő utólagos, általános vizsgáltatásának kérdését vetette fel. Hiszen ha az állam teljesíti egyik oldali szerződéses kötelezettségeit, akkor vajon a másik fél is maradéktalanul megtette-e ugyanezt?

Mert ha a foglalkoztatási, vagy munkahely teremtési vállalásokból nem teljesült akár csak pár ezer főre vonatkozó tétel, akkor az a munkanélküli ellátásban terheli az államot, vagy ha a hazai beszállítói arányok az akkori vállalások szerintiek, abban az esetben ma a kis-és középvállalkozások messze kevesebb gonddal küzdenének és kevesebb állami támogatást igényelnének.

Ez a megközelítésmód vajon belefér-e Papp László Tamás vállaltan liberális felfogásába, miszerint ha egyenrangú felek önszántukból kötöttek hosszú távú szerződéseket, akkor azok teljesülését egy idő után célszerű mindkét oldalról megvizsgálni.

Visszautasítjuk tehát azt a durván egyoldalú és sértő hangnemű gúnyiratot, amely mélyen és alaptalanul sérti a Magyar Köztársaság egyik választott közjogi méltóságának szavahihetőségét.”

(A szerkesztőség megjegyzése: publicistánk nem vádolta a házelnököt antiszemitizmussal; ugyanakkor nem emlékszünk rá, hogy bármely, akárszélsőjobboldali, akár más irányultságúorgánum „minősíthetetlen” hangnemben írt volna az utóbbi évekbenSzili Katalinról. Ezt mi sem tettük; a házelnöki kabinetiroda ingerküszöbe meglehetősen alacsonynak tűnik az őt ért bírálatokkal kapcsolatban.)

Comments are closed.